A babák ápolása régen, a mai anyukák gyermekkorában sok szempontból egészen más volt, mint manapság. Anyáink, nagymamáink kőbe vésett szabályok alapján gondoztak minket - a régi gyakorlatot pedig kérve vagy kéretlenül fel is mondják a mai napig, amikor az unoka megérkezik. Elfelejtik azonban, hogy a tudomány és a pszichológia is rengeteget fejlődött az évek során, sok tételnek ma már a szöges ellentétét javasolják a védőnők és gyermekorvosok.
Bizonyos gyakorlatok még csak néhány éve változtak meg gyökeresen, de egy biztos: ma másképp kell ellátnunk egy csecsemőt, mint régebben. Lássuk, mit kell manapság másképp csinálni, melyek azok a dolgok, amik láttán a nagyi (vagy egy anyuka, akinek már iskolásak a gyermekei) menten a szívéhez kapna.

1. Otthon szülés

Már maga a szülés (és vajúdás) elfogadott rendje is olyasmi, ami számtalanszor arcot váltott az évtizedek során. Régen (nagyon régen) a kórház csak a kiváltságos kevesek joga volt, az asszonyok otthon szültek bába és a család nőtagjai segítségével. A szerencsések, akik a déditől is kaphatnak még tanácsot, meghallgathatják ennek előnyeit. A legtöbb nagymama azonban már abból a korból származik, amikor mindenki azonnal kórházba vonult, s aki otthon akart szülni, az furcsának számított. Az otthonszülés az évek alatt azonban újból utat tört magának, és az e körül kialakult számos vita és probléma végül egy törvényt hozott világra 2011-ben. Ma (bizonyos rögzített feltételek megléte mellett) bárki szülhet otthon, azonban nem támogatja a társadalombiztosítás.

Olvasd el a szülész-nőgyógyász véleményét erről a lehetőségről: Otthon szülés

2. Apás szülés

Nem is olyan régen az édesapáknak nem jutott más, csak az ideges fel-alá járkálás a szülőszoba folyosóján, majd egy futó pillantás újszülött gyermekükre, azt is szigorúan csak az üveg mögül - az okot a higiénia fenntartásában nevezték meg akkoriban.  
A hetvenes években azonban, a budapesti MÁV kórházban egy bátor orvosnő elkezdte kísérleti jelleggel, óvatosan bevezetni annak lehetőségét, hogy az apukák jelen lehessenek gyermekük születésénél. Eleinte ritkaságnak számított, de a kórházak fokozatosan átvették és bevezették az apás szülés gyakorlatát a normál szüléseknél.
Ma már törvény adta joga minden kismamának, hogy vele legyen az apuka (vagy egy választott személy) a vajúdás és a szülés alatt, még akkor is, ha tervezett császármetszéssel hozza világra gyermekét.

Mit élnek át a férfiak az apás szülés alatt? Olvasd el! >> Magyar apukákat kérdeztünk az apás szülésről - imádni való válaszokat kaptunk

3. Kórházi rend

A kórházban töltendő időtartam lerövidült, s ez az idő is másképp telik manapság. Régen a babákat elvitték a csecsemőosztályra és szigorúan a szoptatás idejére (három óránként) vitték le őket az anyukájukhoz. A WHO és a UNICEF azonban 1990-ben elindította a Bababarát Kórház elnevezésű kezdeményezést. Hazánkban 1992-ben lett bababarát az első intézmény, azóta sok kórház csatlakozott.
A legfontosabb pontja a kritériumrendszernek az úgynevezett “rooming-in” lehetőség, azaz, hogy a babák az anyukájuk mellett lehessenek a nap 24 órájában. Ez testileg és lelkileg is jobbat tesz a babának és az újsütetű anyukának egyaránt. Ezzel sok minden más is változott, például, hogy nem kapnak a csecsemők tápszert, teát vagy cukros vizet, ha sírnak, de az anyukák is hamarabb tanulnak meg pelenkázni, illetve felismerni babájuk sírását. A kezdeményezés fő célja természetesen a szoptatás elősegítése.

Kapcsolódó cikkünk: Bababarát kórházak Magyarországon

4. Szoptatás

A nagymamák és a velük egykorú tanácsadóink még hajlamosak azt javasolni, hogy a szoptatás kérdésében kövessük a régi kórházi gyakorlatot - háromóránként szoptassunk és ha a pici éhesnek tűnik két szoptatás között, akkor adjunk tápszert, teát pótlásnak, mert kevés a tej. Szerencsére az igény szerinti szoptatás forradalma már leteperte a modern világot és a szoptatás fontossága elsőrendű lett a csecsemőgondozásban. Ma már akkor tesszük mellre babánkat, amikor csak megkívánja és fejéssel serkentjük a tejtermelést - mindent megpróbálunk, mielőtt akár csak szóba kerülne a tápszerezés.

5. Köldökcsonk ápolása

Amikor egy újdonsült anyuka kézbe kapja a babáját, és otthon első ízben kell teljesen egyedül végrehajtania a fürdetés-pelenkázás-ápolás kört, az első nehézség, amelyen megakadhat a folyamat: a köldökcsonk. Nagymama tanácsa, hogy jól tocskoljuk be alkohollal (abból baj nem lehet), törölgessük körbe és szórjuk be alaposan fertőtlenítő hintőporral, így majd hamarabb leszárad.

Az évek alatt azonban rájöttek a szakemberek, hogy ez az eljárás nem segíti a gyógyulást, sőt, elnyújtja azt és közben fertőzések kockázatával is számolni kell. A mai tanács ezért az, hogy egyáltalán semmit ne csináljunk vele: mindössze tartsuk szárazon és tisztán, a természet majd elvégzi a többit.

6. Altatás

Régen a védőnőtől a gyermekorvoson át a szomszéd néniig mindenki a szigorú rendszert javasolta ebben is: a baba aludjon a saját szobájában, a saját bölcsőjében, összecsomagolva és hason, akkor nem fáj majd a hasa. Ha pedig sír, hagyjuk egy kicsit sírdogálni, majd kisírja magát.
Ma már más a gyakorlat, hála a számtalan kutatásnak és felfedezésnek. Ma már elfogadott a szülőkkel egy szobában, vagy akár egy ágyban alvás is. A hason fekvést nem javasolják, hacsak nincs orvosi indoka, mivel az ebben a testhelyzetben alvó babák nagyobb számban estek áldozatul a bölcsőhalálnak. A “majd kisírja magát” módszer pedig már régen leszerepelt, ugyanis a gyermek lelki, idegrendszeri fejlődése, illetve a szülő-gyermek kapcsolat szempontjából is ártalmas. Az agresszív napirendalakítás már nem szempont, a baba igényei és fokozatosság elve az irányadók.

Kapcsolódó cikkünk: Kötődő nevelés

7. Hozzátáplálás

A mai anyukák csecsemőként már néhány hetes korban kaptak gyümölcslevet kiskanállal, az anyatej mellé - a nagyi talán sajnálja a kisbabádat, amiért “szegény csak anyatejen tengődik 4 hónapos létére”.
Aztán jött egy generáció, mely nagyon szigorúan óvta a gyerekeket, a hozzátáplálást kitolták amíg csak lehetett, míg az allergének megjelenése az étrendben (tej, tojás, diófélék vagy akár glutén) akár óvodás korig is kitolódott. Ennek nyomán azonban drasztikusan megugrott az allergiás gyerekek száma - mára bebizonyosodott, hogy bizonyos idő után szükséges bemutatni az immunrendszernek bizonyos ételeket ahhoz, hogy a későbbiekben kezelni tudja. A hozzátáplálás ezért már 4-6 hónapos korban elkezdődik és viszonylag hamar előkerülnek a - régen ördögtől valónak hitt - allergének is. A ma érvényes ajánlásról itt olvashatsz bővebben: Új alapelvek a hozzátáplálásban: Már 6 hónapos korban adhatunk allergéneket a babáknak

8. Légzésfigyelő

A többnyire méregdrágán beszerezhető eszköz azt hivatott jelezni, ha a gyermeknek leállt a légzése. Néhány évvel ezelőttig nagy divatja volt ezeknek a kütyüknek, még úgy is, hogy a rengeteg hamis riasztásba (amikor a gyerek lefordult az érzékelő lapról, vagy pelenkájáról leesett az érzékelő csipesz) beleőszültek az anyukák. Kiderült azonban, hogy az eszköz valós esetben akkor riaszt, amikor a baba légzése már leállt, vagyis a klinikai halál állapotában van. Ilyenkor csak gyors és szakértő segítség mentheti meg a csecsemőt, ezért csak igen kevés esetben jelentett előnyt a riasztó. Nem beszélve a hamis biztonságérzetről, melynek hatására esetleg más rizikónak (hason fektetés, takaró vagy süppedős párna, stb.) tették ki babáikat az anyukák.

Kapcsolódó cikkünk: Takarója miatt halt meg egy csecsemő - a gyászoló anya figyelmeztet a veszélyre

Nem jelenthető ki, hogy fölösleges, de mindenképpen olyan szülők számára javasolt, akik legalább a babaelsősegély tanfolyamot elvégezték, tehát tudják mi a teendő, ha a készülék bajt jelez. A készüléktől nagyobb biztonságot jelent, ha a bölcsőhalál veszélyét növelő körülményeket minimalizáljuk. Ne melegítsük túl a szobát, ne hagyjunk takarót, nagy plüssöket, párnákat a baba ágyában, és lehetőleg háton fekve altassuk.

Olvasd el ezt is: Lehet, hogy a te babád kiságya is életveszélyes? - orvosok figyelmeztetnek a veszélyre

9. Lázcsillapítás

Még néhány évvel ezelőtt is az volt az utasítás, hogy gyermek esetében azonnal - minél kisebb a gyermek, annál inkább - agresszív lázcsillapításba kell kezdeni, amint a lázmérő higanyszála megindul felfelé. A nagymamák a jeges fürdőtől sem riadtak vissza, a mai anyukák gyógyszert kaptak és priznicelték őket, bármit, “csak nehogy lázgörcsöt kapjon a gyerek”.
Mára felismertük annak fontosságát, hogy a láz a saját védekező rendszerünk működését jelzi, és a betegségek elpusztítását segíti. Ezért most az ajánlás az, hogy akkor csillapítsuk a lázat, ha a kis beteg rosszul érzi magát. Mindent meg kell tenni azért, hogy a kicsi komfortérzetét biztosítsuk, de ha nem zavarja a láz, akkor nem kell kétségbe esni. Ugyanúgy nem ajánlott felkelteni a gyereket, hogy lázat mérjünk, gyógyszert adjunk be - ha rosszul van, nem tudna aludni, ellenben míg alszik, a test gyógyul.

Ahogy az orvostudomány és a pszichológia fejlődik, szüntelenül változnak a javallatok és a lehetőségek, melyek az egészséget és a megfelelő fejlődést szolgálják. Természetesen nem szükséges minden egyes új feltételezés miatt újraszervezni szokásainkat, hiszen egy-egy új elmélet csak évek alatt nyer bizonyítást. De nem érdemes ragaszkodnunk évszázados, idejét múlt szokásokhoz olyan helyzetben, amikor nyilvánvalóan jobb lépést tartani a tudománnyal.

Kép: Daria Shevtsova / Pexels