Fanni nagyon jó étvágyú gyerek, szinte alig van olyan étel, amit nem hajlandó megenni. Sokszor hallottam, ahogy anyukák panaszkodnak milyen válogatós a gyerekük. Amikor az aznapi ebédről beszélgettek én inkább csöndben maradtam. Míg másnál üres vagy sajtos tészta volt a menü, nálunk mindig valamilyen főzelék vagy krémleves volt terítéken. Spenót, zöldborsó, sárgaborsó, brokkoli, karfiol, lencse mind-mind Fanni nagy kedvencei.

Sokat töprengtem azon vajon csak szerencsém van, hogy Fanni mindenevő lett, vagy a türelmes és következetes táplálásnak köszönhetem a sikert. Azt hiszem a kettő együtt vezetett ahhoz, hogy Fanni ne váljon válogatóssá.

A csecsemőket figyelve azt tapasztaltam, hogy a gyerekek bizonyos étvággyal születnek. Vannak eleve jó étvágyú babák, akik hangosan követelik a tejet, ha eljött az etetés ideje, míg mások csak ímmel-ámmal szopiznak.

Fanni 3 óránként mohón evett, már akkor látszott, hogy szereti a hasát. A hozzátáplálást nagy türelemmel végeztem, lassan, fokozatosan szoktattam hozzá az új ízekhez. Minden nap magam készítettem el az ételét, mivel úgy láttam a bébiétel kevésbé ízlik neki, mint a házikoszt.

Odaültettem magam mellé a konyhába és együtt főzőcskéztünk. Így hamar megismerte az alapanyagokat és látta miből készül az ebédje. Mindig jó hangulatban, nagy szeretettel készültek az ételei.

Ezenkívül, ahogy nagyobbacska lett, sokszor együtt mentünk a piacra. Ő választhatta ki az ebéd hozzávalóit, ami szintén segített abban, hogy jó étvággyal egye meg.

Az étkezésnek is megadtuk a módját, mindig együtt ebédeltünk és én is pontosan ugyanazt ettem, amit ő. Ennek elsődleges oka a praktikusság volt, ugyanis arra már nem volt energiám, hogy magamnak külön főzzek. Így visszatekintve viszont azt hiszem ennek nagy szerepe volt abban, hogy Fanni mindent megevett, amit elé tettem. Fanni ugyanis minden alkalommal leellenőrizte, hogy én mit eszek. Amikor megkóstolta és látta, hogy én is pontosan ugyanazt eszem, amit ő, boldogan tátotta nagyra a száját.

A példamutatás ebben az esetben is fontos. Sokszor láttam, ahogy az anyuka bébiétellel próbálta etetni a gyerekét, miközben ő kakaós csigát vagy egyéb finomságot evett. A kicsi elfordította a fejét, ordított és két kézzel kalimpált anya eledele után.

Sokszor ott megy félre a gyerekek etetése, hogy ha nem hajlandóak megenni az ebédet, a szülők vagy nagyszülők kétségbeesnek és teletömik túró rudival, pudinggal vagy más csemegével. Elég egy-két alkalom és a gyerek rájön, hogy ha nem eszik rendesen, jön a pótlás, nehogy éhen maradjon.

Fanni is bepróbálkozott ezzel a trükkel. Úgy kétévesen volt egy időszak, amikor nem volt hajlandó megenni a főzeléket, hanem egyből a desszertet követelte. Én viszont kitartottam és megmondtam neki, hogy finomság csak akkor jár, ha az ebédet megette. Nem volt egyszerű, de megérte a harc. Úgy egy hét után belátta, hogy nem török meg és ismét lelkesen ette a főzelékeket.

A következő nehézséget az ovi jelentette. Az én jó evő gyerekem borzasztó válogatós lett. Fújolt bizonyos ételekre és a korábbi kedvenceit sem volt hajlandó megenni. Rájöttem, hogy ennek két oka van. Egyrészt azt látta a többiektől, hogy csak piszkálják az ételt, másrészt az ovis koszt, nem olyan ízletes, mint az otthoni.

Szerencsére ebből a gödörből is sikerült kimásznunk. Sokszor hiányzott az oviból, aminek megvolt az az előnye, hogy én főztem rá. Szép lassan sikerült elérni, hogy amit az oviban nem szeret, otthon örömmel megegye. Az utóbbi időben szerencsére javult az ovis étkezés minősége, így egyre ritkábban panaszkodik, hogy rossz volt az ebéd.

A legnagyobb kihívást számomra az jelentette, hogy Fannival megszerettessem a halételeket. Én ugyanis ki nem állhatom őket, már a hal szagától is rosszul vagyok. Mivel nagyon egészséges, szerettem volna, ha Fanni megeszi a halat. Komoly önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy Fanni ne lássa rajtam, mennyire undorodom. Semmiképpen nem szerettem volna ráragasztani a saját viszolygásomat. A férjem szerencsére szereti a halat, így azt rendszerint vele ette Fanni. Az erőfeszítéseinket siker koronázta, Fanni valósággal imádja a halételeket.

Hiszem, hogy az hogy ki mit eszik meg nagyban tanult dolog. Elég a különböző nemzetek konyháira gondolni. Egy távol keleti ember igazi csemegeként fogyasztja a sült sáskát, míg az áltag európai gyomra felfordul tőle. Ezért is olyan fontos, hogy a szülők jó példát mutassanak a gyerekeiknek. Ha a gyerek azt látja, hogy anyu és apu chips-et és kólát töm magába, jó eséllyel nem fogja megenni a zöldségeket és a gyümölcsöket.

Még egy fontos mozzanata van a kisbabák táplálásának. Fontos, hogy a kicsi jó érzéseket éljen át evés közben. Ez már a szoptatatásra is igaz. A későbbiekben készítsük az ételt szeretettel és maga az étkezés is egy szeretetteljes szertartás legyen. Ha az anya idegesen, erőszakkal tömi a gyerekét, akár egy későbbi evészavar kialakulásához is vezethet.

A magyar nyelvben az étel és az élet szavak egymás anagrammái. Ugyanazok a betűk más sorrendben. Talán véletlen, de az is lehet, hogy az őseink szándékosan adták ezeket a neveket. Az étel maga az élet, ahogy a mondás is tartja amit eszel azzá leszel. Ezért is olyan fontos, hogy már gyerekkorban kiegyensúlyozott, egészséges étkezésre tanítsuk a csemetéinket.

Szeretnél magad főzni a picinek? Nézz szét baba receptjeink között! >> Baba receptek