Nekem elég markáns véleményem van.

Persze, ha anya egy valóságos tejcsárda, akkor apa viccelődhet, hogy igazán jól sikerült a tejfakasztó, de ha anyának nincs elég, vagy egyeltalán nincs, akkor indul a mandula… Apa egy hosszú és vékony kötélre kerül, amin végig kell sétálni. És még a szél is fúj, idegenek is dobálnak… Leesni pedig nem szabad, mert újra próbálkozási lehetőség nincs. Anya összeomlik, kiborul és begurul.

Anya csodálatos, anya a nap huszonnégy órájában mindig készen áll, a tej mennyisége meg igazából: tök mindegy. Annak ellenére, hogy a születés utáni napokban ez az egyik legnagyobb kérdés, szerintem ez így tök fura.

Már generációkkal ezelőttről ismeretes az a fogalom, félig meddig munkakör…, hogy szoptatós dajka. Márpedig ez azt jelenti, hogy a mi életünk előtt több száz évvel már dokumentáltan előfordult, hogy valakinek nem volt teje. A dokumentálás nélküli esetek meg valószínűleg egyidősek az emberiséggel. Mégis itt vagyunk.
Van olyan ismerős, akinek az első gyermeknél volt, a másiknál nem, aztán volt megint. – Ő talán váltakozva jó anya / rossz anya / jó anya? Nem, stabilan jó anya. Van olyan ismerős, akinek rengeteg volt, de az ő gyerekkorában az édesanyjának nem. Szóval nem is feltétlen örökletes dologról beszélünk.

Ezer dolog van, ami befolyásolja, ezerszer lehet rajta aggódni, és keresni az indokokat, méregdrága eszközöket venni, gyógy és homeopátiás szerek százait lehet kipróbálni, csilliómilliós büdzsé mellett, de szerintem teljesen felesleges.

A lényeg az, hogy a baba és az anya ne egy kételyekkel, idegeskedéssel, problémákkal teli időszakként élje meg a születés utáni napokat, heteket. Ha nem elég a kajcsi, akkor ott van a tápszer, ami el képes látni az anyatej feladatát. Arról pedig teljesen felesleges vitát, közösségi portálon kommentszekciót nyitni, hogy hozzá nem értőként megtudjuk, hogy melyik a jobb. Mert nem lehet megválaszolni a kérdést. De az biztos, hogy ha napokig sokkban van a kicsi, besárgul, mert olyat erőltetünk, ami nem megy, akkor az: nem jó.

Azok közé tartozom, akik szerint a tudomány még rengeteget fejlődhet, lehet, ezrével vannak még olyan nyomelemek, vitaminok, mit tudom én mik, amiket még nem ismerünk, szóval megállja a helyét az az érv, hogy a tápszer lehet, hogy nem tartalmaz mindent, amit az anyatej. De az is biztos, hogy mindent tartalmaz, amire jelenlegi ismereteink szerint szükség van. Ugyanakkor, ha anyának bizonyos anyag nem áll a rendelkezésére a szervezetében, akkor az az anyatejbe sem fog bekerülni, szóval eleve egyik sem száz százalékos. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a tápszeres babák is egészségesek, felnőnek, ember lesz belőlük.

Szóval szerintem a valóságban ennek a kérdésnek a fontossága töredéke annak, mint amekkora kérdést csinálnak belőle. Tehát nyugalom, anya éppen olyan jó tejjel, és tej nélkül. A fontos dolgok nem itt dőlnek el.

Persze fejlődni fogunk ezen a téren is, egyre jobb tápszerek mellett, egyre jobb tanácsadók és módszerek lesznek. Nem a tanácsadók munkáját akarom elvenni, sem személyesen, sem pedig mások lebeszélésével. Nagyon jó és fontos munkát végeznek, egyszerűen csak nem szabad túlfeszíteni a húrt egy olyan eszményített álom-anyakép reményében, ami amúgy nem is létezik.

Apaként, technikailag is látok előnyöket és hátrányokat.
Tejjel elég megindulni a nagyvilágba, aztán ha szopi-idő van, akkor helyet kell keresni. Nem foglalkozok itt azzal, hogy szoptató szobák, meg hogy nyilvános szoptatás, ez mind ízlés és nevelés dolga, nem a cikk témája. De az tényszerű, hogy ilyenkor keresni kell egy helyet, ami az anyának és a babának is megfelelő.
Tápszerrel ez nem kérdés, lehet vinni termoszban forró és hideg vizet előkészítve, a tápszert kimérve, aztán csak kutyulni kell, és mehet tovább a babakocsi, az autó, amíg a csemete a cumisüveggel bajlódik, anya vezethet autót vagy céget, vásárolhat, művész lehet vagy meszelheti a disznóólat.
Nem kizárólag a szoptatástól lesz szoros, vagy laza a kapcsolat a gyermekkel, hanem a helyes, következetes neveléstől, és, hogy biztonságban, szeretetben élhet-e a szüleivel. Ennek persze lehet egy alapköve a szoptatás, de csak egyetlen kő az összes többi közül, kicserélhető, pótolható. De anya lelki egyensúlya nem az. Szóval anyák, tessék ezt a kérdést lazábban kezelni, kevesebb görccsel, ha kell, váltsatok azonnal tápszerre, az utána olvasási időt meg töltsétek a csemetével.

Apák, ti meg ne hagyjátok, hogy anya saját magát egy ördögi spirálba kergesse a szoptatással kapcsolatban, és az idegeneket tessék a családi burkon kívülre rekeszteni, hogy ne befolyásolják a saját, és néha extrém marhaságaikkal anyát. A tápszer nem jó vagy rossz, az csak úgy van. Van akinek kell, van akinek nem. De ha anya síkideg, a nem túlságosan fontos dolgok miatt, akkor az rossz, és azt el kell kerülni. Attól meg kell védeni.

Fotó: Craig Adderley képe a pexels.com-on.

betöltés...