Kedves Mónika!
Sajnos már egy ideje megkeserítik az életemet a szomszédok. Gondolom ez nem egyedi eset. Két kisgyerek lakik szüleivel a szomszédomban. Azt megértem, néha-néha sír és skitozik, ( a kisebbik gyerek azt hiszem 10 hónapos), de szerintem az nem normális minden nap délutántól késő estig ( kb este10-ig) síkitozik. Sajnos még hétvégén is! Egész nap be vannak zára a négy fal közé. Számtalanszor kértem már őket, hagyanak legalább este 8 után pihenni, vigyék át a másik szobába a gyereket, mert én reggel korán kelek és megyek dolgozni. Ők meg persze reggel, sőt délelőtt alszanak. Már rég nem alszom a saját szobámba, ágyamba. Számomra ez igen furcsa, mikor én kicsi voltam megvolt az esti rutin: 7 kor vacsi, fél 8-kor fürdés, és 3/4 8 kor már ágyban feküdtem anyu mondta a mesét és éneklte az altató dalt. Kikaptam ha nem aludtam este 8 kor. Az is furcsa számomra ha délután fuvolázom, zenét hallgatok, TV-t nézek verik a falat. Már nem szeretek hazamenni, inkább tovább maradok a munkahelyemen minthogy haza kelljen menni. Sétálok a városba, hétvégén elmegyek a barátnőimhez, de nem lehetek ott minden hétvégén. Teljesen el vagyok keseredve! A lakók segítségére sajnos nem számíthatok. Mi a megoldás?