SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Így jártam Szófiával

Bucsányi Krisztián [cikkei] - 2016-05-23
Éppen csak elmúlt éjfél. Bent állok egy fura szagú szülőszobában. Voltam már itt, néhány napja, a szülésfelkészítőn. Mellettem szorosan egy nő áll. Még sosem láttam. Arra kér, hogy egy rózsaszínű öntapadós karszalagra írjam rá a lányom nevét. Talán, ha kettő perce született. Ráírtam, ő pedig rárakta a lányom csuklója köré.

Az utolsó vacsora

Néhány órával azelőtt, hogy a szülőszobában ráírtam a lányom nevét egy rózsaszínű karszalagra, egy drogériában voltam és éppen egy illatgyertyát vásároltam, mert eszembe jutott, amit a szülésfelkészítőn mondtak: a vajúdás eltarthat egy darabig, és senki nem akadályoz meg abban, hogy kellemesebbé tedd. Szóval, ott álltam, a kezemben kettő illatgyertyával, és végre azzal a mondattal előzhettem meg a sort, amit rég terveztem mondani „Biztosan nem hiszik el, de szülni megyek”. Néhányan gratuláltak, mások mosolyogtak, én élveztem a helyzetet. Kis túlzással az utóbbi fél évben ez volt az összes figyelem, ami rám irányult, ami persze valahol érthető. Egyébként tényleg siettem. Szemben, az utca túloldalán, egy étteremben várt a feleségem: éppen kikértük az utolsó vacsoránkat amit még ketten költünk el.
 

A tudatos szülők

Minden kétséget kizáróan felkészülten vártuk Szofit. Nem érhet minket semmilyen meglepetés, hiszen módszeresen kiolvastuk (igen, tudom, hogy pongyola fogalmazás, mert nem lehet kiolvasni semmit, de nincs jobb szó) az egész internetet. Ezt persze nem éreztük elegendő infónak, ezért eljártunk szülésfelkészítőre a kórházba, és voltunk dúlánál is. Mégis, ha az összes információ alapján egyetlen mondatban kell elmondanom azt, amit biztosan megtudtunk a szülésről és a születésről (figyelembe véve az internet, az orvosok, dulák, bábák, sámánok, nem mindenben egyező véleményét) az alábbi: Szofi meg fog születni a negyvenedik hét környékén (plusz mínusz valamennyi nap), vagy természetes úton, vagy nem, vagy kórházban, vagy kórházban, mert azért ahhoz ragaszkodtunk. Szóval, tényleg mindent tudtunk. Éppen ezért cseppnyi izgalom, vagy félsz sem volt bennem, ott állva a drogériában, a születés gyertyáival (ezt később a feleségem nevezte így) a kezemben. Biztos voltam abban, hogy nem érhet semmi meglepetés. Nem így történt.
 

A születés

Be kell lássuk, hogy a szülés, nem teljesen úgy zajlik, ahogy a filmekben. Ha nem akarsz csalódni, felejtsd el, hogy az anyuka csendben vajúdik, boldog mosollyal az arcán, ihletett állapotban, miközben lágy, szerelmes pillantásokat vet a büszke apára, amikor megszületik a csodaszép, tiszta gyerek, aki azonnal bemutatkozik (sorrendben anyunak, apunak, orvosnak), majd elmegy lezuhanyozni, és az első matekleckéjét is megírja, miközben apu, és anyu boldog révületben időutazik, himbálózva a születés gyertyájának a fényében. Később pedig kézen fogva belesétálnak a naplementébe. Nem. A születés nem így zajlik.

Sőt. Garantálom, hogy egészen új oldaláról fogod megismerni a feleségedet.

Én például mindent megpróbáltam, hogy csökkentsem a vajúdás okozta stresszt, és fájdalmat. Volt jutyúbról a „Supergirl” című szám, ami mindaddig jó ötletnek tűnt, amíg az első komolyabb fájás meg nem érkezett. Akkor a zene kegyvesztett lett, mert a feleségem - meglehetősen démoni-sátáni, de semmiképp nem e világi tekintettel, és egy általam eddig tőle soha nem hallott hangnemben – ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ha még egyszer elindítom ezt a szart, akkor  a seggembe fogja feldugni a telefont, és egész este hívogat majd. Soha többé nem inditottam el.

Próbálkoztunk valami labdával is, állítólag azon könnyebb vajúdni. Egy ideig az is jó ötletnek tűnt, mígnem a feleségem egy váratlan pillanatban olyan elemi erővel vágta a sarokba, hogy a szomszéd szülőszobában a nemrég született hármasikerek azonnal kánonban énekeltek Jimmy slágereket, oroszul, ijedtükben.

Lehet, hogy a szülés közben – meglepetésszerűen, és teljesen indokolatlanul - le fogsz zuhanyozni. Velem ez történt. Arra nem pontosan emlékszem, hogyan kerültünk a zuhanyzóba: de egyszer csak ott álltunk, mindketten: én miért farmerben, és ingben, de a szülésznő szerint ez mindennapos. Igaz, vannak apukák akik legalább az ingüket leveszik ilyenkor – mondta. 

Aztán egyszer csak eljött az a pillanat, amikor minden felgyorsult, és az egész szülés átcsapott, egy szürreális buliba: becsatlakozott az orvos, megérkezett az a nő, akiről később kiderült, hogy analfabéta lehetett, hiszen nem ő írta le Szófia nevét, meg ott voltam én is, és a feleségem, (ő továbbra is démoni tekintettel, csapzottan): egyértelműen látszott, hogy a buli egyfajta csúcspontjához közledik.

Ebben a katartikus pillanatban, amit már tényleg nem lehetett volna tovább fokozni: egyszer csak megtörtént az, amire 9 hónapja vártunk: megszületett a lányunk.
 

Így jártam Szófiával

Megszületett, és abban a pillanatban, megváltoztatta a világunkat. Kővé meredten néztem, ezt a kicsi lányt, akit hónapok óta vártam, akit ezerszer elképzeltem, és aki az erőlködéstől, és a nagy úttól csapzott, megviselt volt. Boldognak kellett volna lennem, de fáradtabb voltam annál, hogy boldogságot érezzek. Lehet, hogy sírhattam volna a meghatottságtól, de nem voltak könnyeim. Talán örülnöm, esetleg nevetnem kellett volna, de nem tudtam mást tenni, mint nézni ezt a pici lányt, és arra gondolni hogy Úristen! Itt van hát, akire vártam, és most már miatta élek, neki élek. Nincs más dolgom, mint megmutatni neki a világot, azért, hogy elvegye belőle magának azt, amit szeretne. Teljesen mindegy, hogy én mit szeretnék, mától mindegy, hogy velem mi van: ő, az aki innentől fontos. Érte fogok élni. Miatta kelek fel minden nap. Ő lesz, mindenem. Csak köszönni tudtam neki: helló Szofi....

Olvasd el a cikksorozat további részeit is:

Így jártam Szófiával (A megszületés története)
Így jártam Szófiával - Segítség, apa leszek
Így jártam Szófiával - Szofi, és a pálinka-party
Így jártam Szófiával - Az Első napok itthon
Így jártam Szófiával: Először kettesben
Így jártam Szófiával - Először nélküle, kettesben
Így jártam Szófiával - Szofi és az Olimpia
Így jártam Szófiával - A nagy utazás
Így jártam Szófiával - Szofi és az injekció
Így jártam Szófiával: először beteg
Így jártam Szófiával: szertefoszlott álom
Így jártam Szófiával: Az első karácsony
Így jártam Szófiával: Szófia megváltozott
Így jártam Szófiával - Szófia és a fura pillanatok
Így jártam Szófiával - mindjárt egy éves
Így jártam Szófiával - Szófia első szava
Így jártam Szófiával - A gyereknap 
Így jártam Szófiával - anya újra dolgozik 
Így jártam Szófiával: Szófia nyaral

Így jártam Szófiával: Szófia és a bölcsi 
Így jártam Szófiával - Szófia ellopja a karácsonyt 
Így jártam Szófiával: Szófia vásárol 
Így jártam Szófiával: egy átlagos nap 

 

Fotó: en.wikipedia.org

LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja