Szülés Párizsban, Kínában, Frankfurtban, Budapesten
Vajon hogyan látja egy itthoni magánkórház szülészetét egy olyan páciens, aki minden gyermeke érkezésénél újabb “nemzetközi tapasztalatokat” szerzett?
„Sok orvossal, rendelővel, kórházzal találkoztam, és ez a nemzetközi kitekintés arra késztetett, hogy Magyarországon is igényes, minden szempontból ideális szülészetet keressek. Ekkor még nem is reméltem, hogy pont itthon lesz a szüléssel kapcsolatban az egyik leginkább kellemes élményem.
Érdekes volt megtapasztalnom, hogy a különböző országokban mennyire eltérő a szüléssel és a várandóssággal kapcsolatos szemléletmód. Frankfurtban megtapasztaltam a német precizitást, ahogy a legapróbb dolgokra is odafigyelnek. Párizsban a vajúdás során végig gépekre voltam kötve, melyek folyamatosan jelezték a babám szívhangját, mutatták a fájásokat és még rengeteg más információt. Teljes biztonságban éreztem magam, ám az atmoszféra nagyon kórházias volt a különféle gépeknek és a steril hangulatú szobának köszönhetően. Hongkongban természetes állapotnak tekintik a várandósságot, nem alkalmaznak felesleges vizsgálatokat, hagyják a dolgokat a maguk útján haladni” - mondja Tünde.
„Amikor negyedik gyermekemet vártam, 6 hónapos terhesen érkeztem haza Magyarországra. Férjemmel listát készítettünk a kórházakról, melyekre kíváncsiak voltunk, és a választásunk végül egy magánkórházra esett. A szülészeti részleg vezetője fogadott minket, körbevezetett az intézményben, bemutatta a szülőszobákat, a családi apartmant és a szülészeti műtőt. Már ekkor megismerkedhettünk a teljes szülészeti teammel.
Három merőben eltérő tapasztalat után ezt a gyermekünket szerettem volna a lehető legtermészetesebb módon a világra hozni, így a manapság alternatívnak nevezett, hagyományos szülési módot választottam. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy szülés és szülés között ekkora különbség lehet! Őszintén mondhatom, hogy minden fájdalom ellenére csodálatosan éreztem magam. Szinte hihetetlen, de most láttam először a méhlepényt, láttam a kisbabámat, ahogy a világra érkezett, rögtön meg is érinthettem. Az első két gyermekem születésekor épp csak meglóbálták előttem a lányaimat és csak a kötelező vizsgálatok után hozták vissza őket. Aztán csak 3 óránként láthattam őket, amikor szoptatásra került a sor.
Itthon teljes nyugalomban csak a születendő gyermekemmel kellett foglakoznom. Férjem, bábám végig mellettem voltak, senki nem siettetett, minden úgy történt, ahogy azt szerettem volna. Rajtuk kívül a teljes szülészeti csapat is a közelemben maradt, még az altató orvos is, arra az esetre, ha valami komplikáció adódna. Szerencsére minden úgy zajlott, ahogy azt a természet diktálta.
Most úgy látom, négygyermekes anyaként, valójában csak 40 évesen éltem meg a szülés igazi csodáját. Fiatalabb koromban türelmetlenebb voltam, nem voltam képes felfogni, milyen csodálatos maga a folyamat, csak arra koncentráltam, hogy minél előbb túl legyek rajta. Az értheti ezt igazán, aki hozzám hasonlóan megtapasztalta a 80-as évek szülészetének futószalag jellegű metódusát. Babám számára is a lehető legkíméletesebben történt minden. A születést követően nem fürdették le, rajta maradt a magzatmáz, melynek édes illata semmi máshoz nem hasonlítható. Sajnálom, hogy korábbi szüléseimet nem volt lehetőségem ugyanígy végigcsinálni. Minden nőnek azt kívánom, hogy hasonlóképpen élhesse át élete legnagyobb csodáját, gyermeke születését!” - hallhatjuk a hölgy jókívánságát.
(A cikkben szereplő intézmény a Dr. Rose Magánkórház - a szerz.)
Fotó: arztsamui/FreeDigitalPhotos.net
Otthon szülés
.jpg){kind=small}
Családinet hozzászólások: