Magyarországon átlagosan a terhességek 35%-a végződik császármetszéssel. A szám kórházanként eltérő, és ebben természetesen azok is benne vannak, akik kifejezetten ezt szeretnék, a legtöbb esetben azonban orvosi oka van annak, ha nem természetes szüléssel jön világra egy csecsemő.

A császármetszés lehetséges okai:
 

• Problémák a köldökzsinórral. Ha a köldökzsinór előre esik és a babát megelőzve kilóg, esetleg a baba feje és az anyuka medencéje közé szorulhat, elzárva a vér útját. Ettől a magzat pulzusa életveszélyesen megemelkedik, az oxigént szállító vér hiánya pedig agykárosodáshoz, vagy akár halálhoz is vezethet. Ha túlságosan rövid, esetleg a baba nyaka köré tekeredett a zsinór, az szintén megoldhatatlan méhen kívülről.
• Ha az anyuka medencéje túl keskeny, és valószínűsíthetően nem fér ki a kicsi feje.
• A méhlepény rossz helyzete. A méhlepény leválhat, vagy lehet, hogy túl közel van a méhszájhoz, normál szülésnél megsérülhet, vagy idő előtt felválhat. Ilyenkor vérezni kezd és a legkisebb vérveszteség is veszélyezteti a baba életét, hiszen neki mindössze kb. 3-4 dl vére van, amiből közvetlenül tud veszíteni a placentán keresztül.
• Ha a kisbaba nem fordítja a fejét a megfelelő irányba.
• Ha probléma van a magzatvízzel. Ha túl kevés, kitartóan szivárog, vagy esetleg mind elfolyt. Az is aggodalomra adhat okot, ha a víz zöldes színű, ez ugyanis azt jelenti, hogy a baba belekakilt a vízbe. Ha pedig a magzatszurkot belélegzi, az végzetes következményekkel jár. Ezt sok orvos nem kockáztatja meg.
• Ha nem megfelelően fekszik a baba.
• Ha a kicsi farfekvéses (tehát a kis popsiján „ül”), vagy harántfekvéses (a hátán fekszik) akkor az orvosok - főleg első szülésnél - azonnal a szikéért nyúlnak. Egy farfekvéses szülés a mamát és a babát is jobban megviseli, harántfekvésben pedig egyszerűen nem tud megszületni a csöppség.
• A további esetekről bővebben olvashatsz a császármetszés okait bemutató cikkünkben.

Mivel a baba műtéti kitessékelésének egyre kevesebb híve van, ha lehetséges, az orvosok megpróbálják inkább elhárítani a császármetszés okát. Farfekvés esetén a baba megfordításának lehetősége a 37. terhességi hét után szokott felmerülni, és nem minden orvos vállalja. Ha tudjuk, hogy a baba farfekvéses, érdemes már korábban olyan gyakorlatokat végezni, melyek segítenek neki a helyes irányba fordulni!

Figyelem! Senki ne próbálja meg a videókon látottakat utánozni - csakis orvos végezheti el a műveletet.

Az alábbi videó részletesen bemutatja, hogy néz ki a farfekvéses baba megfordítása.

A videón azt láthatjuk, hogy először is kényelmes testhelyzetbe fektetik az anyukát, lábait behajlított helyzetben kipárnázzák. A pocakját jó vastagon bekenik az ultrahangról már jól ismert kontakt géllel - a folyamat közben a szülésznő és az orvos folyamatosan ellenőrizni tudja a baba hogylétét.
Az orvos ezután kitapintja a baba fekvését és finoman elkezdi nyomkodni, masszírozni a z anyuka hasát. Segítő kezek közben benyomva tartják az apróság lakhelyét azokon a pontokon, amerre nem szeretnék, hogy menjen, így a kicsinek mindössze egy választása marad: hogy fejjel lefelé forduljon.
Az asszisztens „csőre töltött” ultrahanggal áll mellettük, így ha bárki - az anyuka vagy az orvosok - olyasmit érez, ami nincs rendjén, rögtön ellenőrizni lehet. Az anyuka arca elárulja, hogy a beavatkozás nem kellemes - sőt, néha az is előfordul, hogy nem sikerül. 

A következő videón azonban egy sikeres fordítást láthatunk - a kismama arca beszédes, amikor meglátja a monitoron, hogy az orvos nem hiába nyomta, tolta körbe a babát, hisz kislánya végre befordult a megfelelő irányba.

Még egy videó egy másik esetről:

A művelet egyáltalán nem lehet kellemes, az anyuka pedig biztosan aggódik babája épsége miatt, a farfekvéses magzat megfordítása azonban még mindig jobb választás, mint a császármetszés. Bár sokan úgy vélik, ez a szülés "könnyebb változata", a császározott anyukák beszámolója alapján sokkal jobban megviseli a testet, mint azt gondolják azok, akik még nem estek át rajta.