Extrém esetek

Egy hölgy az - azóta már elhagyott - vőlegényénél járt látogatóban, ahol az egész család (papa, mama, gyerekek) egyazon fürdővízben fürdött meg, szoros sorrendben és az újként érkezőé lett volna az utolsó lehetőség. Inkább piszkosan feküdt le és gyorsan hazamenekült, a fiúval is szakított, mivel ő ezt nem csak rendben lévőnek, de pénzügyi okból követendőnek találta.

Egy másik családnál csak este öntötték le a WC-t és rászóltak a vendégre, aki – észlelvén a tele állapotokat – le merte húzni kétszer is! Ők ugyanis a használt fürdővízzel szokták leönteni, vödörrel, esténként. 

Első randis spórolós sztorikból rengeteg van, nekem a kedvencem, ahol a srác addig vitte a lányt, míg nem talált olyan helyet, ahol 200 Ft alatt van a kávé (talponállós, retró poharas, porkávés hely), mivel ő kiszámolta, hogy annál többet az nem ér meg.

Örök élményem a könyvárverésen az a bácsi, aki 1950 körül készült, szigetelőszalaggal megragasztott madzaggal toldott fülű műbőr táskába rejtette bele azt a közel milliós értékű könyvritkaságot, amit megszerzett a liciten - bajsza alatt suttogva, hogy "mindkét létező példány az enyém!" - eközben Alföldi papucsban jött télen a nívós eseményre, a nadrágja pedig kötöző kábellel volt felkötve nadrágszíj helyett. 

Tudod hogy lettek a skótok? A svábok elkergették a pazarlókat!

Barátaim családja extrém spórolós sváb família, tehetősek, és minden egyes fillért keményen megfognak. Dolgoznak látástól Mikulásig, és jóformán semmi szórakozást nem engednek meg maguknak. Külön bérelt helyük van a templomban, adományt adnak, de ezen felül semmi „fölösleges” dologra nem költenek. Kifelé nagyon adnak a látszatra, a portájuk tökéletes, a vakolat makulátlan, a ház előtt virág nyílik, a nappali szobájuk teljesen elegáns, modern, ki van festve, szép a TV – amit nem is használnak, mert a kredences hátsó konyhában főznek, és az ezeréves doboz TV-n nézik az adást, mert „jó az még, nem kell kidobni”. A nagy tévét az unoka nézi olykor, a távirányító gondosan fóliába van csomagolva, baja ne essék.

Ebből a közegből két fajta embertípus kerül ki: A pazarló és a filléreskedő. Középút nemigen létezik.

10 dolog, hogy megtudd, beteges spóroló vagy-e?

1. Sok dolgot tartasz számon odahaza (miből mennyi van, mire lesz elég) – tartalékokat képzel.
2. Van megtakarításod arra az esetre, hogyha baj történne, de ezt az összeget valószínű soha nem fogod elkölteni.
3. Nem vásárolsz magadnak jelentősebb dolgokat.
4. Mindennek az árát megnézed, ellenőrzöd, igyekszel olcsóbban, leárazáson vásárolni, vagy esetleg használtat keresni (A másik véglet, hogy a legdrágábból egyetlen példány ezer esztendőre.)
5. Beéred olyan dolgokkal, amik megalkuvást jelentenek, de te inkább visszafogod a költéseket
6. Sokallod, ha magadra kell költeni – akár apróságról is legyen szó. Lebeszéled magad róla, inkább ott hagyod a boltban.
7. Ha kiadásaid vannak, stressznek éled meg, hogy befizesd őket.
8. Minden fillért vezetsz valamilyen programban, vagy táblázatban, tételre pontosan, és ezeket összesítgeted, hogy hol tudnál faragni a kiadásokon.
9. Nagyon nehezen adsz borravalót, vagy adományt, nehezdre esik meghívni másokat úgy, hogy nem lesz előre világos, mennyit költ a másik, noha lenne pénzed kifizetni.
10. Megvonod magadtól az apró örömeket, viszed a vizet és a szendvicset otthonról, nehogy pénzt kelljen kiadni út közben, étteremben éhesen is kis menüt rendelsz az olcsóbb fajtából. Kinyomod az utolsó cseppet a tubusból, kiöntöd a palackból, kitunkolod a legalját is minden ételnek, csepp se vesszék kárba.

A sort valójában estig lehetne folytatni, de ezek a tünetek arra utalnak, hogy a spórolás nálad kóros. Ilyenkor érdemes utána gondolni, mi váltotta ki nálad ezeket a tüneteket? Mi az, amiért te nem vagy elég értékes a magad számára? Miért nem értékeled a saját idődet, hogy a pénzspórolási lehetőségekkel vagy elfoglalva, ahelyett, hogy pénzszerzési ötleteket találnál ki? Vajon lehet ez az oka annak, hogy magányos vagy, vagy éppen annak, hogy nem olyan nagyon kedvelnek az emberek?

Spúr van a családban!

Borzasztó nehéz egy ilyen emberrel élni. Legyen az szülő, nagyszülő, legyen a szokása ősi, vagy épp újkeletű, borzasztó rossz nézni, ahogy egy ember feláldozza a pénz oltárán önmagát. Nem egyszer az ilyen emberek után hatalmas örökség marad, noha egész életükben nélkülözésben éltek. Legendák szólnak a nagy vagyonról, amit ódon, értékes könyvek lapjai közé rejtve találtak meg az örökösök, ezek nem is alaptalanok. Csak akkor tudunk az extrém spórolós rokonnak, családtagnak, barátnak segíteni, ha van rálátása arra, hogy amit csinál, az már sem maga, sem a környezete számára nem egészséges.

Amíg ő maga nem látja be, addig igazából nincs megoldás a problémára. Végül magára marad a szorongásaival, gyakorta a gyűjtőszenvedélyével, a pénzével. Szomorú sors, de valójában maguk választják ezt a spórolás extrém harcosai.

Jasmin Sessler képe a Pixabay -en.

betöltés...