Van, aki számára a nyaralás fénypontja valójában a hazaérkezés. Van, aki nem is jár nyaralni, mert sok vele a macera, esetleg nem engedi a pénztárcája. Sok kisgyermekes család számára a nyaralás nem is pihenés, hanem feladat, valójában a gyerekek nyaraltatása. A nyaralás egyébként egy minimum páros, többnyire családos, maximum intézményes műfajként azonosítható tevékenység, nem egy tipikus egyszemélyes kaland. No, de miért is nem?

Embert próbáló feladat, mondja a festő. De mi van az asszonnyal? Pontosabban:

Miként vélekedünk ma az egyedül nyaraló nőről?

A kérdést először a Shirley Valentine című angol kultuszfilm vetette föl. A negyven év körüli főszereplő, Shirley, egy leharcolt angol háziasszony, férjes nő létére Görögországba merészkedik nyaralni a barátnőjével. A barátnő útközben párra talál, Így Shirley egyedül érkezik a mediterrán tengerpartra.

A házastársaikkal nyaraló angol turisták vasvillaszemekkel néznek az egyedül és csinosan megjelenő nőre, és hogy rendes kerékvágásba tereljék a botrányos indulást, nyomban társaságként szegődnek mellé, alig bír egy kicsit elszabadulni, gondolkodni….

A Shirley Valentine óta eltelt több, mint harminc év. Változott-e a kép azóta az egyedül nyaraló nőről?

Többször is meggondoljuk, elutazzunk-e egyedül

Nyilvánvaló, hogy a szingli életmód azóta jobban elterjedt, akár választás eredményeként, akár muszájból. Sok fiatal és idősebb nő is él egyedül, hosszabb vagy rövidebb ideig, szükségből vagy erényből, és számukra is természetes igény a nyári élmények szerzése, a feltöltődés.

Mégis, a nők többsége többször is meggondolja, hogy elutazzon-e egyedül. Kacérkodnak ugyan a gondolattal, de sokszor az aggodalom erősebb, mint a kalandvágy. Még ha első sorban nyugalomra és békére vágyik is egy szingli nő, akkor is szüksége van évente legalább egyszer arra, hogy más tájakat lásson, hogy kizökkenjen a körforgásból, utazzon, vagy megfürödhessen egy tóban.

Ha elutazom egyedül, az tényleg feltölt majd, vagy inkább lehúz? Ez a fő dilemma. Nem lesz szomorú élmény párokat, családokat látni? Tényleg kilépjek a komfortzónámból, és kockáztassam a Shirley Valentine-t is sújtó vasvillaszemeket?

Meg a kérdést, hogy: - Tényleg, egyedül? Hű, te aztán bátor vagy! És mi lesz, ha eltévedek, kirabolnak, lekésem a repülőt? Mi lesz, ha megharap egy kígyó, és nincs, aki kiszívja a mérget?

És ha valaki kifigyeli, hogy egyedül vagyok? Ha a repülőtéri kutyák rászagolnak a szalámis szendvicsemre? Vagy ha pont azzal fogok szembesülni, hogy kiválóan érzem magam egyedül, mert nem kell senkihez alkalmazkodnom, megfelelnem, elszámolnom, akkor hogy fogom ezt feldolgozni? Ha arra jövök rá, hogy boldog és vidám vagyok egyedül?

Az egyedül nyaralás előnyei

De vannak már olyan nők is, nem is kevesen, akik minden skrupulus nélkül nekiindulnak nyaralni, utazni, akár repülni is egyedül. Mert szeretik, hogy csak magukra kell figyelni, az érzéseikre, a gondolataikra, és azt is, hogy csak a saját tempójukat kell követni. Számukra felszabadító érzés a feszültség, a konfliktus teljes hiánya – hacsak nem lesz valaki dühös saját magára. Ebben az esetben is csak egy emberrel kell egyeztetni…

A nyaralás ugyanis családként és párként is veszélyes terep. Sok olyan feszültség jöhet elő, ami a hétköznapi taposómalomban elsikkad, nem kap teret. Nyaralási üzemmódban alkalmazkodni kell egymáshoz, pedig a nyaralótársak habitusa, kíváncsisága legtöbb esetben eltérő, az egyik a múzeumokat és a látnivalókat bújná, a másik meg a tengerparton feküdne egész nap…

Az egyedül nyaraló nő elmerülhet a gondolataiban, tervezgethet, figyelheti az embereket, kiülhet egy kis taverna elé bort kortyolgatva, improvizálhat… Akkor kel és fekszik, amikor szeretne.

Lehet, hogy a szomszéd asztalnál ülő nő nem is undokságból néz csúnyán. Lehet, hogy kicsit irigykedik is… Mert a férjeket, párokat, és gyerekeket is ki kellene valamikor pihenni.

Szerethetünk egyedül nyaralni, és szerethetünk másokkal is.

Hazaérkezés után pedig mindannyian kipihenten és ragyogva újra találkozhatunk a munkahelyen! Ki így, ki úgy.

Indexkép: Depositphotos.com