Minden a példával kezdődik. Ha mi magunk a reggeli kávé mellett a gépet nyomkodjuk, a közös játék alatt pedig ötpercenként szükségét érezzük, hogy rápillantsunk a telefonunkra, nem várhatjuk, hogy a gyerek majd máshogy fog viszonyulni ezekhez az eszközökhöz.
Ha azonban a családi életünk szerves része a könyv, ha már kicsi korától olvasó felnőtteket lát maga körül, vagy ha – Uram bocsá’ – néha megkérjük a nagyobb gyereket, hogy kicsit hagyjon minket békén, mert olvasni szeretnénk, akkor ez lesz a vonzó számára, és maga is alig fogja várni, hogy megismerkedhessen a könyvekkel.

Sokak szerint minden az anyaméhben kezdődik. Vannak, akik már a magzatnak is felolvasnak, mások csecsemőkorban kezdik. Ez mindenképp jó ötlet, de sok olyan baba van, aki nem képes egy percet sem odafigyelni: megeszi a könyvet, aztán megy a dolgára. Ilyenkor ne keseredjünk el, ez temperamentum kérdése, és nem az az oka, hogy „rosszul szoktattuk!” (Bármit is mondjon erről az ismerős játszótéri anyuka.) Ha kitartóan – de nem erőszakosan!  -, rendszeresen visszatérünk a témára, a gyerek előbb-utóbb rá fog kapni a közös mesélés ízére.

Az a gyerek, akinek sokat mesélnek, gyakran magától, még óvodás korában megtanulja felismerni a betűket. Ez azonban még nem olvasás, maga a folyamat ekkor még nem okoz örömet. Az első vagy második osztályt elvégzett gyerek viszont már képes önállóan is magáévá tenni egyszerűbb szövegeket. Sok áll vagy bukik azon, hogy ebben az életkorban sikerül-e rákapatni az olvasásra, vagy automatikusan a gépet kapcsolja-e be, ha van egy szabad fél órája.

A siker érdekében először is válasszuk ki gondosan az olvasnivalót. Jó választás lehet egy, a kisebbeknek írt mesekönyv, mint a Boribon, mivel szövegezése egyszerű, mondatai rövidek. Vannak kimondottan olvasni tanuló gyerekeknek készült könyvek, mint például a Most én olvasok! sorozat, amely több nehézségi szinten vezeti végig a gyerekeket az önálló olvasáshoz vezető úton. Kedves olvasmány A vidám gyerekek 7 szokása is, és tökéletes választás nyárra az Utazik a család könyvsorozat, amely hazai utazásra is csábítja a kis olvasókat. (További ötletekért nézd meg Könyvajánlónkat!) 
Ha nem tudjuk, milyen nehézségi szintet válasszunk, akkor inkább döntsünk a könnyebb mellett, mert a nehezebb által okozott kudarc könnyen elveheti a kicsi kedvét az egésztől.

Ha már megvan a könyv, olvassunk közösen! A strandon vagy otthon a hűvös szobában bátorítsuk a gyereket arra, hogy üljünk le egymás mellé, és olvassa mindenki a saját regényét. Legyen a könyvolvasás felnőttes elfoglaltság, amire a kisebb testvér még nem képes – ez nagyban növeli az önbizalmat.

Olvasás közben lehetőleg ne zavarjuk. Hadd élje át a nyugodt belefeledkezés élményét.

Nagyon fontos azonban, hogy semmit ne erőltessünk! Néha sajnos muszáj, ha kötelező olvasmányt adtak fel nyárra, de tegyük a kezünket a szívünkre: melyikünk vált lelkes olvasóvá attól, hogy ötödikben végigküzdötte magát a Vaskapu leírásán Az arany emberben? Legyen az olvasás belső motiváció és valódi öröm, ne pedig egy kipipálandó feladat.

Miért fontos, hogy olvasson a gyerek?

Jogosnak tűnik a kérdés: miért olyan fontos ez? Számtalan, amúgy tanult szülő van úgy vele, hogy nem fogja este „még a meséléssel is húzni az időt”, később pedig úgy gondolják, hogy az internet vagy egy jó film ugyanazt az élményt adhatja, mint a könyv.

Kisgyerekkorban a közös mesélés leginkább a rituálé és az élmény miatt fontos. Lehetett akármilyen stresszes a nap, veszhettünk össze jó párszor, az esti nyugodt mese és a közben történő összebújás mindent elfeledtet, és lehetővé teszi, hogy békés hangulatban térjünk aludni.

Később, minden egyéb más felület használatának elengedhetetlen előfeltétele a biztos olvasni tudás. A digitális olvasás – vagyis amikor az interneten magunk választjuk ki, melyik linket és hivatkozást nyitjuk meg – elképzelhetetlen a hagyományos technika biztos ismerete nélkül.

Ma hazánkban akár milliósra is tehető a funkcionális analfabéták száma. Ők azok, akik felismerik ugyan a betűket, a saját nevüket is le tudják írni, az értelmező olvasásra azonban képtelenek. Ez a hiányosságuk menthetetlenül kiszolgáltatott helyzetbe taszítja őket.

A praktikus előnyökön túl fontos, hogy az olvasás fejleszti a belső képalkotás képességét, élénkíti a fantáziát, gazdagítja a szókincset, hozzájárul magunk és mások mélyebb megismeréséhez. Olyan gondolkodásmódot sajátíthatunk el általa, amely segíti a bonyolultabb szellemi feladatok megoldását és az alternatívákban való gondolkodást.

Olvassunk tehát mi magunk és a gyerek is, s pótolhatatlan élményekben lesz részünk!

Fotó: Chris_Parfitt / flickr