SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Önkifejezéssel küzdhetnek a nők a sztereotípiák ellen

Török Monika [cikkei] - 2004-11-21
Azok a nők, akik beszállnak a többnyire férfiak által uralt üzleti világba, leginkább úgy viselkednek, mint az asszimilálódni próbáló bevándorlók. De egy bizonyos ponton túl, melyet általában 35 éves koruk körül érnek el, ez már csak színlelés, amely frusztrálttá és lázongóvá teszi őket.

Az is gyakran előfordul, hogy a férfitársaságba való beilleszkedés reménytelensége arra készteti őket, hogy eljátsszák a négy klasszikus szerep egyikét. Így tehetségük és képesítéseik ellenére mégis külsejük és simulékonyságuk alapján fogják megítélni őket, áll a The Times cikkében, amely egy most publikált tanulmány szerzőjének tanácsait foglalja össze.

A szerző, Margaretha Heffernan, aki több amerikai cég vezérigazgatójaként is dolgozott, jelenleg pedig számos brit és amerikai vállalat igazgatótanácsának tagja, úgy tartja, részben a nők is hozzájárulnak saját "láthatatlanná válásukhoz". Teszik ezt például azzal, hogy szürke kosztümöt, lapos sarkú cipőt és jelentéktelen frizurát hordanak, külsőleg is próbálva beilleszkedni a férfias világba.

Az ilyen kolléganőkkel persze mindenki szeret együtt dolgozni, viszont ha százmillió dollárok sorsáról döntenek a cégnél, egyikük sincs ott a teremben, és senkiben sem merül fel, hogy az ő szakmai véleményük is számíthat.


Heffernan azt ajánlja a nőknek, nyugodtan fejezzék ki személyiségüket öltözködésükkel az irodában is. Az igazán ambíciózusak olyan ruhát vegyenek fel, amelyet csak a következő fizetésemelés után engedhetnének meg maguknak. Azok a nők, akik nem hagyják magukat pátyolgatni, vagy nem akarnak láthatatlanná válni, s mindezt igen erőteljesen ki is fejezik, egy harmadik sztereotípia megjelenését idézik elő: a kollégák prostituáltakhoz hasonlítják őket.


Aki ez ellen védekezni próbál, az pedig a negyedik típust jeleníti meg, vagyis azt a nőt, aki viselkedésében is igyekszik a férfiakhoz hasonulni. Így bekerülhet a "bandába", ahol előléptetés, korrekt fizetés és elfogadás várja.

Pedig a nőknek elvileg nem kellene mindenáron férfiasan viselkedniük, hiszen alapvető tulajdonságaikkal sok mindenben segíthetik a vállalatot. Az őszinteség a problémák kezelésénél, az együttműködő készség a tárgyalások során mind versenyelőnnyé kovácsolható. Hasznos lehet a szolidaritáson alapuló kapcsolati háló kiépítése is. Így megtudhatják például, mennyit keresnek más nők az övékhez hasonló pozícióban, az üzleti életben pedig ez köztudottan létfontosságú.


LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja