A szülők riadólánca érthető, elkeseredésükben szeretnék, ha ilyen soha többé nem fordulhatna elő. De kérdezem én: Normális ez? Normális az, ha a gyerek úgy megy bulizni, hogy apu vagy anyu bármikor felbukkanhat? Szerintem tök ciki, én nem hoznám ilyen helyzetbe a gyerekemet. De mit tehetnénk mi, szülők?

A rendőrség tehetetlen, a szakhatóságok nem törődnek igazán semmivel. Ha a papír rendben, vagy a jogi kiskapu nyitva, eszükben sincs venni a fáradtságot: megvizsgálni a valóságot. Megbeszélhetem a gyerekkel, hogy este tízre érjen haza, vagy érte megyek egy bizonyos időpontban – de ismerve a gyerek- és kamasztársadalom gonoszságát – hát az is cikis helyzetet teremt. Egyik gondolatommal maximálisan önállóságra nevelném őket, a másikkal pedig mindig ott állnék mellettük.

Elkeserítő jövőkép tárult fel előttem… 10-15 év múlva, ha valamelyik gyerekem este kimarad, végig kell rettegnem az éjszakát, míg méltóztatik hazajönni…

Jó, jó, egy darabig megvédhetem. Nevelhetem úgy, hogy ne 15, hanem inkább 20 évesen kívánkozzon az éjszakába. Elmondhatom neki az alkohol, a drogok és a tömeg veszélyeit – de hallgat egy kamasz a szüleire?

Nekünk, akik babáinkat várjuk, vagy még pici gyerekeinket neveljük, még van esélyünk megváltoztatni a dolgokat, de legalábbis pozitívan befolyásolni. Fogalmam sincs, hogy mi a jó, majd az évek igazolnak. Addig csak marad a tudat: nagyon nehéz felnőttnek lenni, nagyon nehéz okosnak lenni.

Valószínűleg nem fogjuk másként nevelni gyermekeinket mi sem, mint ahogy minket neveltek, zsigereinkben benne vannak saját szüleink nevelési módszerei. Egyben viszont biztos vagyok, hiába igyekszem jó szülő lenni, hiába akarom a legjobbat a gyerekemnek, nekem már sokkal nehezebb felvenni a tempót a felgyorsult világgal, a drogokkal, mint annak idején szüleinknek a boros kólával, művelődési házak tini diszkóival.

Nekünk, akik még óvodás, pelenkás gyerekeket nevelünk, megadatik mások példájából tanulni, megfigyelni, információkat elraktározni. Addig pedig őszintén drukkolok, hogy a budapesti szülők összefogása sikeres legyen. Persze nem úgy, hogy hétvégéken a szülők nyakukba veszik a budapesti éjszakát, kamasz biztonsági őrökkel és részeg rendezvényszervezőkkel vitatkoznak. Abban bízom, hogy kezdeményezésükkel elérik: a hivatalok és rendfenntartó erők hatékonyabban teszik majd dolgukat gyermekeink biztonsága érdekében, egy szebb jövő reményében!

Őszinte részvétem a családoknak!