SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Kormos Anett - Tévém, tévém, te mindenem!

Kormos Anett [cikkei] - 2010-06-03
Kormos Anett TV-függő. A lányai meg anyafüggők. Elkerülhetetlen, hogy a gyerekek is megfertőződjenek.

Tudom, a TV öl, butít stb... De hát majdnem ugyanilyen rombolást végez a gyerek is, úgyhogy miért kéne őket minden áron távol tartani egymástól? Jó, tudom miért.  Mert kindi agresszív lesz, meg kreatívtalan, meg passzív stb. Mindent tudok, és hát minden rosszalló megjegyzést jogosnak is tartok, de én képernyőfüggő vagyok. A gyerekek érdekében hajlandó vagyok csutakúrfit meg tomaszt bámulni a doktorhausz összes helyett, asszem ez sem kis áldozat.

Múltkor az egyik rokon elmondta, hogy ők nem néznek TV-t, sőt most már a mese DVD-ket is cenzúrázzák, mert a gyereken az agresszívitás korai tüneteit vélték felfedezni. A cenzúra normális, de ha meghalljátok, mi került fekete listára... Az oroszlánkirály. Szülői megfigyelések szerint Az oroszlánkirály hatására a három éves gyerek a játék oroszlánnal rémületes támadást indított a játék zebra irányába. Csúnya morgós-hörgős-megevős támadást. Hogy a szülői elvrendszer szerint pontosan milyen viszonyulás volna normális az oroszlán és a zebra között, azt nem tudom. E történetet hallva viszont eszembe jutott a vicc, mikor a szülők Andersen helyett a Bibliából olvasnak fel esténként a gyerekeknek, hogy azok csak jó példát lássanak, mire másnap a pajkos csemeték keresztre-feszítősdit játszanak a homokozóban. Nem vagyok szakértő. De hiszem, hogy az agresszió nem valami rettenetes dolog, sőt hogy a gyerekbe az eleve bele van szerelve. Nem hiszek "a másikat szeretned kell" típusú mondatokban. Nem hiszem, hogy az agressziót ki kell gyomlálni a gyerekből, mint valami oda nem illő gazt, de hiszem, hogy vissza kell azt vágnunk, ha elburjánzik.


És tudjátok, mit? Nem hiszek abban, hogy a gyerek a TV-től lesz agresszív. Sokat árthat a TV, de csak akkor veheti át az irányítást a gyerekünk fölött, ha mi átengedjük neki.

Akit semmiképpen ne engedjünk irányítani, az az apa! Minap hallom, ahogy a lányom kérdezi: miért kékek a nénik, bácsik? Hát a Titanic vízben lebegő, fagyott tetemek részénél tartottak. Rászóltam, kapcsoljon valami gyerekbarát műsorra. Mikor újra bementem, már a Gyilkos nőket nézték...

Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.

LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja