Van a „miez?” korszak. Azt hisszük, ez az alja, de nem! A „miez?” korszak egyszavas válaszokkal és időnkénti, lustaságból elkövetett „nemtudom"-okkal átvészelhető.

Sokkal, sokkal gyötrőbb a szülői elme számára a „miért?” korszak. Mert a miérteknek sosincs végük, mert minden miért valójában csak előjátéka egy következő miértnek, mert az embernek (nem is beszélve az asszonyról) olykor az az érzése, hogy azt a büdös kölköt nem is érdekli a szülő rendkívül izgalmas és informatív okfejtése, csak egyszerűen hobbiból hajtja az ugrókötelet, hadd szökdécseljen anyu meg apu, mint a cirkuszi majom. És nekünk szülőknek csak úgy csikorognak az agyunkban a fogaskerekek, mikor keressük a választ a „miért finom az édes?", „miért piros az alma?",  „miért jó szeretni a testvért?"  féle kérdésekre.

És hát persze, hogy eljön az idő, mikor a miértekre is igyekszünk bevetni a „miaz?” korszakban már jól bevált „nemtudom"-okat. És meg is kapjuk, hogy „Anya, te nem tudsz semmit!". Eleinte még a szívemre vettem, hogy letudatlanoz a háromévesem, de ma már szinte jól esik, még a tekintetemet is kiürítem, hogy minél hitelesebben alakítsam azt, aki semmire, de semmire nem tudja a választ - jobb is tőle nem kérdezni. Ha igazán elaljasodom, néha azt mondom, várjuk meg apát, ő sokkal jobban tud magyarázni, ha haza jön a munkából, majd jól elmondja, miért…

De mi már túl vagyunk ezen is. Most azt a korszakot éljük, amikor a gyerek még kérdez, de már úgy, hogy a kérdésben benne rejtezik (nem túl ügyesen) a válasz is. Ergo alternatívákat kapok, melyek közül csak választanom kell. Ma ez volt.

- A függöny nem beszél? (gyerek)
- Nem. (én)
- Miért? Mert nincs szája? (gyerek)
- Csak az élőlények beszélnek, azok közül se mind. (én)
- Mi? (gyerek)
én hülye
- Csak az tud beszélni, ami él.
- És a plafon tud beszélni?
- Nem. Hiszen nem él.
- Akkor meghalt?
 

Tanulság: ne menjünk bele a részletekbe! Jelen dialóg helyes megfejtése: igen, a függöny azért nem tud beszélni, mert nincs szája.

Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.