Kormos Anett - Pár-baj
Családinet [cikkei] - 2010-06-24
A múltkorit úgy kezdtem: van, hogy több a gyerek, mint az anya. Most úgy kezdem: van, hogy több a gyerek, mint a játék. Ez is, az is sírással végződik.
Két, közel azonos korú lánnyal áldott meg a sors, nem táplálok illúziókat. Tudom, hogy jó, ha mindenből kettő van, vagy négy, vagy hat, de mindenképpen páros (talán a gyerek az egyetlen kivétel, de már késő bánat). Kettő van hát babakocsiból, tizenkettő babából, kettő kisbicikliből - akkor is, ha a kicsinek még el sem éri a lába a pedált - , kettő szülőből, akkor is, ha az apa kerekei el sem érik a… na mindegy, ezt hagyjuk.
Persze hajtépések így is vannak, de a szülő azt hiszi, kevesebb. Tehát a párosvásárlással nyilvánvalóan nem gyermekeink érdekeit védjük, hanem a sajátunkat, így próbáljuk a fülsiketítő visítások számát minimalizálni. Na de ami, sok az sok!
Hétvégén lent voltunk vidéken rokonéknál, ahova az én kettőm mellé egy harmadik is csapódott. Előkerült a kismedence, meg meleg is volt, hát vizet is engedtünk bele, sőt még a kölköket is hagytuk lubickolni. Egyszer csak azonban az én óvatlan emberem elővett a csomagtartóból két darab vízipisztolyt. Mire rokonék szája előbb elnyílt a csodálkozástól, majd megvetés tükröződött a tekintetükben, és csak eztán kezdtek artikulálatlan rikoltozásba, hogy: de hiszen pisztoly csak kettő van, gyerek meg három (lett volna javaslatom a számok kiegyenlítésére), és hogy ilyet nem lehet, mert most aztán...
Nem túlzok, a szülők és nagyszülők olyan hangzavart csaptak, hogy már rég túlhisztizték a gyerekeket, akiknek a tudatáig még el sem jutott a méltatlan helyzet. És azon gondolkodtam: normálisak vagyunk mi? Persze valójában nem ezen, hanem azon gondolkodtam, hogy normálisak ezek? (De azt hiszem, ők is olvasnak, úgyhogy maradjunk az előző verziónál.) Összeveszünk azon, hogy mennyi az egy főre jutó vízipisztolyok száma? Nanemá. Persze, szerencsésebb lett volna, ha három van, na de ha kettő, akkor egyezzenek már meg a gyerekek. Majd szépen körbe adják. Vagy ha nem, akkor megküzdenek, legfeljebb a gyengébbek vízipisztoly általi halált halnak.
Tényleg úgy akarjuk elkerülni, hogy üvöltsenek a gyerekeink, hogy mi üvöltünk helyettük? Vajon mikor jutunk el odáig, hogy egymásnak rontunk egy-egy homokozó lapáttal?
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Kormos Anett további cikkei ide kattintva olvashatóak.
Előző hír
Kormos Anett - Ilyen ez a szeláví
Következő hír
Anyuci munkája
LEGOLVASOTTABB
Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon
A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.
Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben
Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.
Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon
Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.
Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?
Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?
Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt
Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.













Családinet hozzászólások: