Ez várhat ránk, ha elfogadják a státusztörvényt

A látszat fontosabb lehet, mint az érdemi pedagógiai munka - Rabságban tartott iskolák, óvodák

A kormány tervei szerint a pedagógusok elveszítik közalkalmazotti státuszukat, és ehelyett egy ún. státusztörvény fogja szabályozni jogállásukat. A kormányzat elsősorban a beígért béremelésről szokott beszélni, de szülőként tudnunk kell arról, hogy a törvény számos hátrányos elemet tartalmaz, melynek részleteit igyekeznek eltitkolni. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül bemutatjuk, milyen változásokkal szembesülhetünk szülőként, ha a tervezett státusztörvény hatályba lép.

1. Már a saját pedagógiai programjukról sem dönthetnek a tanárok!

Az új státusztörvény értelmében az iskolák, óvodák pedagógiai programjáról már nem a pedagógusok döntenének, hanem a felülről kinevezett igazgató, pedig ki más tudná legjobban, hogy mire van szüksége a gyerekeknek és milyen módszerekkel lenne a legjobb tanítani, mint maguk a pedagógusok?

Ha elvesszük a pedagógusok jogát, hogy dönthessenek az iskolák, óvodák működéséről és mások döntését erőltetjük rájuk, akkor az önállótlan pedagógusok hogyan fognak önálló gyerekeket nevelni? Hasonlóan az oktatási intézmények éves munkarendjéről és a szervezeti és működési szabályzatról is mások dönthetnek a törvénytervezet értelmében, és ezzel tovább erőltetik az értelmetlen és fojtogató központosítást. Az intézmények kevésbé tudnak alkalmazkodni a helyi adottságokhoz és a gyerekek igényeihez.

2. A tankerület bármikor áthelyezheti a tanárokat egy másik intézménybe!

Az új státusztörvény értelmében a pedagógusokat a tankerület utasíthatja egy másik intézményben történő munkavégzésre. Így szülőként bármikor elveszíthetjük gyermekeink kedvenc tanárait, amennyiben a tankerületi hivatalnokok épp úgy látják jónak. Lehet persze, hogy a másik intézményben épp örülnek, ha az óriási pedagógushiány közepette odavezényelnek egy szaktanárt, de valóban ez lenne a jó megoldás?

Mindez legfeljebb tűzoltásra alkalmas, miközben a pedagóguspályát kerülni fogják a fiatalok, a kényszerből áthelyezett pedagógusok pedig rövid úton elhagyhatják a hivatásukat – ki fogja így holnap tanítani gyerekeinket?
 

3. Diplomával még nem rendelkező egyetemistákat is alkalmazhatnak pedagógusként!

Az új státusztörvény értelmében az oktatási intézményeknek lehetőségük lesz akár még a diploma megszerzése előtt pedagógusként foglalkoztatni az egyetemistákat! A gyerekekkel így gyakorlatilag még diákok fognak foglalkozni, akiknek még nincs meg ehhez a megfelelő képzettségük és tapasztalatuk. 

Ez egy elkeseredett kísérlet az óriási pedagógushiány enyhítésére, de közben a gyerekek hátrányt szenvedhetnek, és az egyetemistáknak is könnyen elmehet a kedve úgy, hogy pluszmunkában, megfelelő felkészültség és támogatás nélkül állnak munkába, így végül a pedagógushiány tovább fog nőni. 

4. Fegyelmi ügyekben figyelmen kívül hagyhatják a nevelőtestület és a szülő véleményét!

A diákok fegyelmi ügyeivel kapcsolatban eddig a nevelőtestület döntött, a tervezett módosítás szerint viszont a fegyelmi határozatot a fenntartó delegáltjából, az igazgatóból (őt szintén a fenntartó nevezi ki) és a nevelőtestület képviseletében eljáró pedagógusból álló bizottság hozza meg, ami azt jelenti, hogy a pedagógusok véleménye leszavazható. Emellett elvették a szülő fellebbezési jogát is, így az érintett családok ki lesznek szolgáltatva a fenntartó önkényének. 

A döntések ezért kevésbé a gyermek érdekeit szemmel tartó pedagógiai szempontok szerint, hanem az intézmény saját érdekei szerint történhetnek. A gyermek nevelésére irányuló erőfeszítések, a pszichológus, fejlesztőpedagógus és más szakemberek bevonása helyett sokkal könnyebb és egyszerűbb lesz megválni a tanulótól, és egy család sem lehet biztos abban, hogy a retorziókat egyszer nem alkalmazhatják ellene is.

5. Nincs állandó nevelőtestület: akár a tanárok több, mint fele is lehet óraadó!

A hatalmas pedagógushiány következtében az iskolák egyre nehezebben találnak megfelelő pedagógust, a hiányokat pedig óraadókkal próbálják pótolni. A kormányzat a problémák gyökerének megoldása helyett inkább lazítja a szabályokat: a törvénytervezet szerint állami iskolákban akár a tantestület több mint fele is állhat óraadókból. Ők teljes egészében nem részei a nevelőtestületnek, a pluszmunkák növekvő terhei az egyre kevesebb állandó státuszban levő pedagógust terhelik. 

Az oktatás, nevelés csapatmunkát igényel a pedagógusok részéről, de a rengeteg óraadó következtében szétesnek a nevelőtestületek. A következmények: csökkenő színvonal, egyre több frusztráció, és egyre kevesebb pedagógus, aki tanítaná a gyerekeinket. 

6. Kizsigerelik a pedagógusokat!

A pedagógusok már most is túl vannak terhelve, hiszen hetente 22-26 tanórát kell tartaniuk, és a felkészülés, dolgozatjavítás és egyéb teendők még legalább ugyanennyi munkát jelentenek, így munkaidejük összességében már most is bőven meghaladja a heti 40 órát. A bevezetendő új törvény ezt tovább rontaná azzal, hogy az elrendelhető helyettesítések számát évi 30-ról 80-ra emelik, a túlórák kifizetését továbbra sem garantálják, és megkönnyítik a munkáltatónak, hogy akár rövid határidővel is berendeljék helyettesíteni a pedagógusokat. A munkáltatónak lehetősége lesz elrendelni, hogy a pedagógus akár heti 40 órát is az iskolában töltsön az eddigi 32 helyett, de egyes esetekben még a heti 48 órás munkavégzés is elrendelhető. A munkateher már most is hatalmas, a státusztörvény bevezetésével jelentősen nőhet, de még ha nem is minden iskolában alkalmazzák a törvényben rögzített maximumot, a pedagógusok kiszolgáltatottsága akkor is elrettentő lesz. 

Szűklátókörű kormányzati hozzáállásra vall az, hogy a pedagógushiányt a még pályán levők kizsigerelésével akarják megoldani! Nyilvánvaló, hogy így az oktatás színvonala tovább fog zuhanni. Célravezetőbb lenne inkább vonzó munkakörülményeket teremteni, hogy minél több fiatal válassza a pedagóguspályát. 

7. Szétbomlasztják az összetartó nevelőtestületeket!

A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítményértékelést vezet be a pedagógusok számára, ami a pedagógusok negyedét, az úgynevezett “alulteljesítőket” mindenképpen bünteti azáltal, hogy megtiltják számukra a béremelést. Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetni tervezett, az igazgató évenkénti pontozására alapozó rendszer sok visszaélésre ad lehetőséget. 

Képzeljünk el egy olyan iskolát vagy óvodát, ahol a pedagógusok összetartó közösségben egymást támogatva mindenki megelégedésére jól dolgoznak. De hiába végzik munkájukat legjobb tudásuk szerint, a rendszer a kiváló pedagógusokat is a jutalom megvonásával büntetheti, mivel a pontrendszer mindenképpen kijelöli az “alulteljesítőket”, hiába végzik jól a dolgukat. Nekik jobban megérheti akár más intézménybe elmenni, ahol elismerik munkáját és ugyanolyan teljesítménnyel akár a legjobban elismertek közé kerülhetnek. De mégha nem is mennek el, az addig összetartó csapatban az értelmetlenül erőltetett mesterséges bérkülönbség feszültségeket okoz, mérgezi a pedagógusközösséget. A rossz teljesítményértékelési rendszer épp ellentétes hatást vált ki: nem javítja, hanem rontja az oktatás minőségét.

8. A rendszer torzítja a diákok érdemjegyeit!

A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, ami torzíthatja a diákok érdemjegyeit. Mivel az osztályzatok alakulása is szerepet kap a fizetéseknél, előfordulhat, hogy az osztályzatok aszerint módosulhatnak, hogy a pontrendszerben épp miként éri meg jobban: ha a pontrendszerben megéri a tavalyi átlaghoz képest javítani, a gyerekek érdemjegyeit felkerekíthetik. De ha adott esetben a pedagógus pontrendszerben nem érdemes túl jó jegyet adni, hogy aztán a következő években könnyebb legyen ahhoz képest javítani, az érdemjegyeket lefelé kerekíthetik a későbbi eredményesség érdekében. Ezzel az érdemjegyek torzulhatnak, nem a gyerekek valós teljesítményét tükrözik.

Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetni tervezett, az igazgató évenkénti pontozására alapozó rendszer sok visszaélésre ad lehetőséget. Amennyiben a pedagógusok fizetése attól is függ, hogy a gyerekek milyen osztályzatot kapnak, akkor előfordulhat, hogy ez befolyásolja az érdemjegyeket és ezáltal pont a gyerekek érdekei szenvednek csorbát.

9. A látszat fontosabb lehet, mint az érdemi pedagógiai munka!

A tervezett státusztörvény olyan évenkénti teljesítmény alapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, amiben az igazgató egy előre meghatározott, részben módosítható séma szerint pontozza a pedagógusok munkáját. Csakhogy a pedagógusok munkáját nehéz számszerűsíteni éppúgy, mint ahogy a szülők teljesítményét is elég nehéz lenne pontozni. 

Így aztán a bevezetni tervezett rendszerben a látványos teljesítményt lehet, hogy jobban díjazza a rendszer, mint az érdemi pedagógiai munkát. Például a tanórán kívüli programok szervezésével a pedagógus sokkal könnyebben gyűjthet pontokat, mint az órai pedagógiai problémák megoldásával, ami nem annyira látványos. Az igazgatónak, illetve helyetteseinek ritkán van elegendő idejük és lehetőségük a pedagógusok szakmai, emberi erőfeszítéseinek részletes követésére. Könnyen lehet, hogy a gyerekek és a családok is megérzik, hogy egy-egy programon való részvételt (színházlátogatás, kirándulás, stb), mint könnyen látható eredményt a pedagógus érezhetően jobban támogat a várható fizetésemelés miatt, míg más nagyon is fontos, ám kevésbé látványos tevékenységekre nem marad sem idő, sem energia.

Elvileg elképzelhető lenne a teljesítmény alapú bérezés a pedagógusok számára, de a most bevezetni tervezett rendszer sokszor inkább a látszatra ad, és kevésbé figyeli a gyerekek valódi érdekeit.

10. A rugalmatlan rendszer nem tud alkalmazkodni az év közben felmerülő igényekhez! 

A tervezett státusztörvény olyan teljesítményalapú bérezést vezet be a pedagógusok számára, amiben az igazgató előre egyezteti az éves célkitűzéseket a pedagógusokkal, amik aztán később már nem módosulnak. Emiatt a rendszer nem tud jól alkalmazkodni az év közben felmerülő igényekhez, pedig erre sokszor szükség lehet. Minden gyerekközösségben előfordul, hogy váratlanul felmerülő szempontok, problémák miatt változtatni kell az előzetes terveken. 

A pedagógus teljesítményértékelés éves ciklusa nem ad mozgásteret, nem alkalmazkodik az évközi változásokhoz, és emiatt az aktuálisan felmerülő problémákra nem jut kellő idő, figyelem. Pedig sokszor épp nem az előre eltervezett tananyag leadására, hanem a gyerekek aktuális igényeire odafigyelő, a rugalmas oktató és nevelő munka mellett elkötelezett pedagógusra lenne szükség.

11. A nehézségekkel küzdő gyerekek nem kapnak elég támogatást!

Jelenlegi oktatási rendszerünk egyik legnagyobb problémája már most is, hogy aki bármilyen okból lemarad – akár tanulási nehézség, akár hátrányos helyzet vagy családi okok miatt – az nem kap elegendő támogatást, és a lemaradás végül behozhatatlanná válhat. Ezt a problémát a státusztörvény nemhogy nem kezeli, hanem még tovább súlyosbítja a bajt. 

Az általános pedagógushiány miatt a pedagógusokon nagyon nagy a teher, és szinte lehetetlen minden feladatot jól elvégezni. Már most is nagy a hiány a pedagógus munkát segítő szakemberekből (fejlesztők, pszichológusok, gyógypedagógusok, szociális segítők, stb.)  Ehhez jön most az új törvény által bevezetni kívánt teljesítményalapú bérezés, mely az igazgató által évenként kiosztott pontokra alapul. De ez a pontrendszer nem fektet elég nagy hangsúlyt a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel való külön foglalkozásra; bár ez is szerepel a pontrendszerben, a kapható pontok nem túl magasak ahhoz képest, hogy mekkora munkát jelent ez a feladat, ha azt a pedagógus lelkiismerettel végzi. Sokkal könnyebb lesz pontokat szerezni látszat-eredményekkel, pl. egy-két tanórán kívüli program megszervezésével. Emiatt pont azokra juthat kevesebb figyelem, akiknek leginkább szükségük van rá. 

12. Megfélemlítik és kiszolgáltatják a pedagógusokat!

Az új törvény által bevezetendő teljesítményalapú bérezés a pedagógusokat olyan szubjektív szempontok alapján is értékeli, mint például a “kulturált, a közszolgálati feladatellátásnak megfelelő viselkedés” vagy “az intézmény jó hírének erősítése a személyes, írásos, online kommunikációban, viselkedésben”.  Mindezt az igazgató értékeli ki, és végső soron a fenntartó (tankerület) hagyja jóvá, vagyis a hatalmi pozícióban levő tankerület úgy is beleszólhat, hogy személyesen nem is ismerik a pedagógust. 

Az ilyen szubjektív értékelések visszaélésre adnak lehetőséget és alkalmasak a kritikai vélemények elnyomására, a pedagógusok öncenzúrázására, a “ne szólj szám nem fáj fejem” hozzáállás elterjesztésére, pedig pont ennek ellenkezője lenne a fontos. Inkább tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy a problémákról beszélni kell ahhoz, hogy megoldások születhessenek! Ahol a pedagógusok ki vannak szolgáltatva és meg vannak félemlítve, ahol a valós problémák kimondásáért pénzmegvonás járhat, ott a gyerekeink sem tudják megtanulni, hogy ki kell állni önmagunkért és egymásért. 

A kormányzat most egy olyan rendszert vezet be, ahol a teljesítményértékelés egyoldalú: az igazgató értékeli a pedagógust, de a pedagógus már nem értékelheti a feletteseit; pedig a jól működő teljesítményértékeléseknél a beosztott is adhat értékelést a feletteseiről. Az állami közoktatásban jelenleg olyan rendszer működik, amiben a kormányzat felülről úgy nevezi ki az igazgatókat, hogy a pedagógusoknak, szülőknek és a diákoknak még véleményezési joga sincsen. Vannak ugyan még szakmailag jól felkészült, kiváló igazgatók, de sajnos már évek óta gyakori, hogy politikai alapon történnek az igazgatói kinevezések. Egy ilyen rendszerben az egyoldalú és szubjektív igazgatói pontozás sokszor inkább a hatalmi elnyomás, mintsem a szakmai motiváció eszköze lehet. Mindezt a státusztörvény tovább súlyosbítja további megfélemlítő eszközök bevezetésével, mint például a pedagógusok elleni fegyelmi eljárás és fizetéscsökkentés lehetősége. Már most is alig találni olyan pedagógust, aki nyilvánosan meri vállalni építő kritikai véleményét, ha pedig elfogadják az új törvényt, a helyzet tovább romlik és sokan elhallgathatnak vagy elmehetnek. Mint mindig, ennek is a gyerekek látják a kárát.

13. A pedagógusokat akaratuk ellenére is átképzésre kötelezhetik!

A törvény tervezete szerint a pedagógusokat átképzésre kötelezhetik akár akaratuk ellenére is! Ha például túl kevés a kémiatanár, a magyartanárt kötelezhetik arra, hogy kémiatanárrá képezze át magát. A jelenlegi kormányzat talán azt hiszi, hogy így csökkenthető a pedagógushiány, de vajon mennyire fog jól tanítani az a pedagógus, akit így kényszerítenek? És miért választanák a fiatalok a pedagóguspályát, ha bármikor az akaratuk ellenére kényszeríthetik őket feletteseik?

Adjuk meg inkább az elvárható anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülést a pedagógusainknak, hogy ők maguk dönthessenek, és kellő motivációt kapjanak gyermekeink oktatásához, neveléséhez!

14. A béremelési ajánlat messze nem annyira vonzó, mint amennyire azt a kormányzat láttatni próbálja!

A valódi megoldás a pedagógusok anyagi, szakmai és erkölcsi megbecsülése lenne. Ehhez képest az idei 10%-os eddigi pótlékemelés messze elmarad az inflációtól. Bár az EU-s források megérkezésével (melynek időpontja ismeretlen) további béremelést ígérnek, elfogadhatatlan, hogy a gyermekeinket oktató, nevelő pedagógusok anyagi megbecsülése az EU-s forrásoktól függjön. Ezzel nemzetünk függetlenségét adjuk fel, hiszen valójában nekünk magyaroknak a saját adóbefizetéseinkből kellene biztosítanunk saját oktatási rendszerünk hatékony működését. 

A kormányzat az EU-s forrásokkal annyit vállalt, hogy a pedagógusok átlagbérét a diplomás átlagbér 80%-áig emelik 2030-ig a mostani kb. 60%-ról. De vajon a pedagógusdiploma miért ér csupán 80%-ot a többi diplomához képest? A pedagógusok a felelősek azért, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltsék és a diploma felé tereljék őket; akkor az ő diplomájuk miért ér kevesebbet – még több év távlatában is – mint azoké, akik általuk szereznek diplomát?

Az EU-s források csak 2030-ig állnak rendelkezésre, és a kormányzat is csak addig garantálja a megemelt fizetéseket. Aki tehát most áll pályaválasztás előtt, az méltán feltételezheti, hogy az egyetem elvégzése után hamarosan az EU-s források megszűnnek, és ezután a kormányzat ugyanúgy cserben hagyja majd a pedagógusokat, mint ahogy azt korábban tette, és ahogy azt most is teszi azzal, hogy a nemzeti költségvetésből nem fordít kellő forrást gyermekeink oktatására. Több tiszteletet a pedagógusoknak, több tiszteletet a magyar gyerekeknek!

15. Ki fog tanítani, ha a pedagógusok tömegesen elhagyják a pályát?

A tervezett státusztörvény miatt már eddig is több ezren jelentették be felmondási szándékukat, és a távozó pedagógusok száma tovább nőhet.

A szakszervezetek becslése szerint már most is 16 ezer pedagógus hiányzik a rendszerből, a sok nyugdíjazás és a kevés fiatal pályakezdő miatt a helyzet a következő években drámaian romolhat tovább. Mindehhez jönne még hozzá az új törvény bevezetése következtében felmondó sok ezer pedagógus. A felmondások tovább erősíthetik a felmondási spirált, hiszen a maradókra még több teher hárul.

Ne feledjük, hogy a probléma elsősorban a gyerekeket, és ezáltal minket, szülőket érint! A pedagógusok felmondhatnak, és viszonylag gyorsan találnak jobban fizető, kevesebb munkával, felelősséggel és stresszel járó másik állást. De a gyerekek és velük együtt mi szülők nem tudunk felmondani. Ki fogja tanítani így a gyerekeket?

A bajok megoldása kormányzati felelősség. A közoktatás problémáihoz lehetne úgy viszonyulni, hogy a problémák gyökerét kezeljük, az érintettek és a szakértők bevonásával közösen emeljük a pedagóguspálya szakmai, erkölcsi és anyagi megbecsültségét. Sajnos ehelyett a jelenlegi kormányzat a problémákat inkább letagadja, a szószólókat igyekszik elhallgattani miközben hazug sikerpropagandát folytatnak, de a valódi kérdésekre nincsenek érdemi válaszaik. A minőségi közoktatás működtetéséhez szükséges feltételeket a kormányzatnak kell megteremtenie, enélkül maguk a pedagógusok a legjobb szándékuk ellenére sem tudnak jó iskolát, óvodát teremteni gyermekeinknek.
 

A Szülői Hang Közösséget az oktatási kérdések iránt érdeklődő önkéntes szülők hozták létre. Oktatási rendszerünk gyermekközpontú, szakmai alapokon nyugvó megújítására törekszenek, és aktív részvételükkel képviselik a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. Ha szeretnél értesülni híreikről, akcióikról, iratkozz fel hírlevelükre vagy csatlakozz a csoportukhoz.

Olvasd el ezt is: 

• Mit szólnál, ha a főnököd belenézne a telefonodba? - A státusztörvény legfelháborítóbb pontjai
• A pedagógusok státusztörvénye ellen tüntettek diákok Budapesten, könnygázt vetettek be a rendőrök a gyerekek ellen
• Hogy fognak így életrevaló gyerekeket nevelni a tanárok? - A státusztörvényről közérthetően

Forrás: Szülői Hang 

Indexkép: Depositphotos.com