A szorongás kezelése gyermekkorban

Jelek, amik arra utalhatnak, hogy a gyerekünk szorong

A kisebb gyerekek még nem tudják elmondani, hogy miért szoronganak. Mégis sokféleképpen jelzik a külvilág felé, hogy baj van.

Például látszólag minden rendben van, napközben sokat mosolyog, de

• éjszakánként azonban bepisil, pedig már régóta szobatiszta,

Látszólag semmi baj az új ovival, vidáman megy minden nap és bent sincs rá panasz, de otthon

• kezelhetetlen, nagyon anyás, sokat sír,

Úgy tűnik, szereti az új lakást/házat és nem viselte meg a költözés, de

• rágja a körmét,
• csavargatja vagy tépkedi a haját,

Puszilgatja és szeretgeti a kistestvérét és nem tűnik féltékenynek, mégis

• ütögeti a fejét,
• a felnőttekkel szemben agresszív megnyilvánulásai vannak,
• tikkel, stb.
   

"A gyerekek a felnőttek viselkedésének a tükrei. Folyamatosan jeleznek, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy valamiből elegük van, vagy valami nagyon bántja őket. Ez megnyilvánulhat egy krónikusan visszatérő náthában is" – mondja Horváthné Iványi Erika, kineziológus, aki sok hasonló esettel találkozott már.

"Volt egy olyan kisfiú, akinek az apukája katona volt és emiatt nagyon keveset volt otthon. Az anyuka 3 gyerekkel volt otthon egyedül, ez a kisfiú volt a legnagyobb. Mindenre agresszióval válaszolt, ami mögött az apahiány állhatott: vagyis apát én nem érdeklem, nem vagyok jó neki, stb. Emiatt alakulhatott ki nála a szorongás."

Egyes élethelyzetek fokozottan előidézhetik a szorongást a gyerekeknél, ezek:

• a válás,
• a költözés,
• a kistestvér születése,
• a bölcsödei vagy óvodai beszoktatás,
• egy új óvoda vagy iskola,
• vagy bármilyen nehézség a család életében, például betegség, halál.

"Még ha nem is beszélnek előtte róla, a veszekedések nem a gyerek előtt történnek, attól még megérzi, hogy baj van és elkezdhet szorongani" – mondja a szakértő, aki szerint azonnal segítséget kell kérni, ha úgy érezzük, hogy ez az állapot már régóta tart és mi nem tudjuk megoldani.
 

Hogy múlik el a szorongás?

A legfontosabb leszögezni, hogy a körömrágás vagy a visszatérő ujjszopás, stb. nem gyereknevelési kérdés. Az a legrosszabb, amit tehetünk, ha a tünetet akarjuk megszüntetni.

"Sokszor mondják, hogy kinövi, én úgy gondolom, hogy ez úgy lehetséges, ha megoldódik a probléma, például sokat veszekednek a szülők, aztán elválnak."

Vagyis a probléma gyökerét kell megtalálni, azt kezelni, és utána magától elmúlik a szorongás és annak tünetei is.

A kineziológus szerint:

1. Ilyenkor nagyon fontos a szülő jelenléte

"Akár egy mesével vagy szerepjátékkal ki lehet bogozni, hogy mi a probléma, az is lehet, hogy az óvónéni leszidta, amit még nem tud elmondani, és úgy jön ki rajta, hogy elkezd tikkelni."
 

2. A problémát és nem a tünetet kell kezelni

Vagyis az nem segít, ha folyton rászólunk a gyerekre, hogy ne rágja a körmét, esetleg bekenjük neki valami erőssel, aztán pedig magára hagyjuk. Sokkal többet ér, ha átöleljük, beszélgetünk vele, megpróbáljuk megfejteni, mi okozza a szorongását, és azt kezeljük. Például ha a testvérére féltékeny, akkor megpróbálunk több időt tölteni vele.

3. Teret adunk annak, hogy valamilyen más módon vezesse le a feszültséget

"Volt egy kisgyerek, akinek azt javasoltam, hogy a kedvenc színű zsírkrétájával nagyon erősen rajzoljon össze egy papírt."

De segíthet még a:

• gyurmázás,
• mesélés,
• bábozás,
• ujjfestés,
• hancúrozás, birkózás,
• sok ölelgetés, szeretgetés,
• sok szabad játék a jó levegőn.
   

Olvasd el ezt is: Szorongó gyerekek pótcselekvései - mi lehet az oka a körömrágásnak, és hogyan szoktathatjuk le róla a kicsit?

Indexkép: Depositphotos.com