Marika néni története.
 

"Neveletlenek az unokáim!" - Egy aggódó nagymama üzenete a lányának

Tudod, hogy szeretlek és tudod, hogy sosem mondtam még nemet, amikor arra kértél, hogy vigyázzak az unokáimra. De úgy érzem, hogy már nem bírom tovább.

Kislányom, 70 éves vagyok. Tudom, hogy sok időd ment rá a lombikra és emiatt későn tudtál csak szülni, de én sem leszek már fiatalabb. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a gyerekeket, mert nagyon is imádom őket. De amikor te és András bejelentitek, hogy megint egész hétvégén nálam lesznek a kicsik, én már előre pánikolok. Arról nem is beszélve, hogy mostanában egyre többször kell rájuk vigyázni. Tudom, most kezdték az óvodát, ilyenkor természetes, hogy gyakran betegek. Nektek pedig muszáj dolgozni. A vírushelyzet miatt most egy enyhe orrfolyással sem lehet óvodába menni.

Amikor azt mondom, minden rendben volt: hazudok

cottonbro fotója a Pexels oldaláról
 

Szeretném, hogy tudd, amikor azt mondom neked este a nap végén, hogy minden rendben volt, akkor valójában azt is mondhatnám, hogy:

- egy rémálom volt az egész nap az unokákkal, és alig vártam, hogy vége legyen,

- annyira fáradt vagyok, hogy holnap ki sem kelek az ágyból,

- imádkozom, amikor a kanapéról ugrálnak le, vagy amikor felmásznak a konyhapult tetejére,

- a gyerekeid egész nap felváltva hisztiztek,

- hogy olyan neveletlenek, hogy hiába szólok nekik százszor, akkor sem csinálják meg, amit kérek,

- állandóan visszafeleselnek, tiszteletlenek velem,

- én még ilyen válogatós gyerekeket nem láttam, négyfélét főztem ma, de még csak meg sem kóstolták egyiket sem, csak fintorogtak. Majd délután négykor feladtam és főztem egy kis tejbegrízt, csak hogy legyen valami a gyomrukban.

- ma is egy hajszál választott el attól, hogy lekeverjek nekik egy pofont.
 

Kép: Depositphotos.com
 

Erről is a szabadelvű nevelés tehet

Lehet, hogy otthon vagy az óvodában másképp viselkednek, ezt nem tudom. Lehet, hogy csak engem tisztelnek meg ezzel a viselkedéssel.

De teljesen leszívják a véremet. Érdekes, régen nem volt ez a liberális nevelés, mégis minden gyerek tudta, hogy mit szabad és mit nem, és nem feleselt vissza egy felnőttek.

Persze nem merem másképp csinálni a nevelést, mint ahogy te, mert abból csak a baj van. Bár néha úgy érzem, minden baj, amit én csinálok a gyerekekkel, pedig tulajdonképpen én teszek szívességet neked, hogy vigyázok rájuk. Ha én nem lennék, mégis hogy oldanád meg?

Én a helyedben...

Viszont szeretném, ha tudnád, hogy én a helyedben:

- egyfajta étellel kínálnám a gyerekeket, és ha nem eszik, hát nem eszik, akkor éhes lesz egész nap. Majd másnap hajlandó lesz megenni, amit főztem - aki éhes, az mindent megeszik.

- lefektetném őket délután. Nem is értem, hogy miért nem alszanak. Ez is biztos valami újfajta hülyeség, azt mondod, ők már nem igénylik. Pedig szerintem ezért is olyan hisztisek napközben, ki vannak fáradva.

- igenis megbüntetném őket, álljanak csak a sarokba és gondolkozzanak el azon, hogy mit tettek. Egy kis szigor egyből helyre tenné őket. Te elítéled ezt, pedig akkor nem lennének ennyire neveletlenek.

- másokat is bevonnék a gyerekfelügyeletbe. Nem lehet folyton rángatni az anyádat. Egyrészt nekem is van életem, szeretném végre élvezni a nyugdíjas éveket, utazgatni, feltöltődni. Ha évekig lombikoztál, akkor biztos nagyon vágytál gyerekre. Miért nem gondoltad át, hogy ez mivel jár? Miért nem vagy akkor velük több időd? Olyan fontos az a munka? Nem hinném… Ezek az idők már sosem jönnek vissza.

Indexkép: Depositphotos.com