A fenti legendás mondat Karinthy Frigyestől származik, aki valóban megtapasztalta ezt az életet, hiszen nem csak összekötötte saját és gyermeke életét egy másik csonka családdal, de második feleségével, Böhm Arankával közös gyermekük is született. Ők bizonyára tudták, hogy ez a – csupán félig - vicces mondat valójában csak a jéghegy csúcsa, ettől több és komolyabb problémával szembesül az, aki megpróbál két családot összefésülni. Lássuk a leggyakoribbakat!
 

1. „Az én házam, az én váram!”

Sosem tanácsos az egyik szülőnek gyermekeivel együtt beköltözni a másik családhoz. Az újonnan beköltözöttek mindig kívülállónak, betolakodónak fogják érezni magukat. Az a gyerek pedig (főleg ha kamasz!), akinek osztoznia kell a megszokott életén, a fürdőszobán, szekrényeken, esetleg a szobáján is - egy számára idegen gyerekkel -, nem lesz partner a családi béke fenntartásában. Lássuk be, jogosan. Kényelmetlenségeiért pedig az új családot fogja okolni. Ha összebútorozásra kerül a sor, mindenkinek jobb választás egy új, közösen kiválasztott családi fészek, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indul.

2. „Nem vagy az anyám!”

Társunk gyermekeivel – főleg az első időkben – mindig ajánlott óvatosan bánni. Noha az összeköltözés időpontjában remélhetőleg már ismeritek egymást, talán jó a kapcsolatotok, a közös otthonba költözésnél megváltoznak az erőviszonyok. Ha azonnal megpróbálsz ugyanúgy bánni a párod gyermekeivel, mint a sajátjaiddal, kizárólag ellenállásra számíthatsz. Adj időt, hogy összecsiszolódjatok és felálljon az új, közösen kialakított szabályrendszer, hiszen bizonyára nem pontosan ugyanúgy zajlott a két család élete korábban.

3. „Nem én akartam így!”

Mindig tartsd szem előtt, hogy új partnereddel ti szerettetek egymásba, nem pedig a gyermekeitek. Ti ketten feltétel nélkül szeretitek egymást és még így sem súrlódásmentes az együttélés, igaz? Gyermekeitektől - akiknek a világon semmi érdekük nem fűződik a frigyhez - nem várhatjátok el, hogy azonnal alkalmazkodjanak. Adjatok nekik időt, ami alatt csak annyit vártok el tőlük, amennyit eddig is – és ennél nem többet. Ha a lurkó például nem adja meg a párodnak az alapvető tiszteletet, amire minden felnőttel szemben tanítottad, nyugodtan számon kérheted. De a szeretet és a bizalom már más kategória, erre nem kötelezheted őt.

4. „Engem nem szeretsz?”

Mindig jobban szereted a saját, vér szerinti csemetéidet, ha kimondod, ha nem. Mi azt tanácsoljuk, legjobban teszed, ha – legalább magadnak, csendben – bevallod, hogy ez a helyzet. Ha ugyanis megpróbálsz úgy tenni, mintha…, esetleg magadra erőltetni, hogy ugyanúgy szeresd őket, több bonyodalmat okozol. Saját gyermekeid féltékenyek lesznek, ha hirtelen „idegen” gyerekekkel is ugyanúgy bánsz, mint velük. Nevelt gyermekeid pedig úgy érezhetik, saját vér szerinti édesanyjuk helyébe akarsz lépni a szívükben is, nem csak a mindennapokban. A gyerekek tudják, hogy „ki kivel van”, nem árt, ha te is képben vagy. Egy működőképes tipp: amit a saját gyermekeiddel kapcsolatban nem bíznál a kedvesedre, azt te se próbáld elvégezni (megbeszélni, megvenni, megnézni, megengedni, megtiltani stb.) a párod helyett.

5. „Ha neki lehet, nekem miért nem?”

Mindig ügyeljetek, hogy azonos szabályok vonatkozzanak az összes gyermekre. Ha két, vagy több gyermeked van, lehet, hogy már találkoztál a kisebb testvér zúgolódásával ebben a témában. Vitahelyzetben – főleg a kamaszok – minden érvet és lehetőséget megragadnak, te pedig erőtlennek tűnsz majd, ha nem tudsz mit mondani erre a kérdésre – márpedig nem tudsz, ha két ugyanolyan korú gyerekkel állsz szemben és csak az egyik mehet el bulizni.

6. „Ő miért kapott pénzt a locsolkodásért?”

Az ünnepek szervezése legalább olyan fontos, mint a családi szabályrendszeré, hiszen a hagyományok kovácsolnak össze egy családot. Az pedig nehezen kovácsol titeket egységgé, ha az egyik fiú pénzt, a másik csoki tojást kap húsvétkor. Jobb, ha a Mikulás mindenkinek ugyanannyi csokit hoz, kivételezni tilos! Az ajándékozós ünnepeknél senki javára nem szabad elszállni. Az sem árt, ha a Pároddal előre tisztázzátok a szervezési dolgokat is. Kinél jár a Jézuska, kinél az Angyal karácsonykor? Hát a karácsonyfát ki díszíti? És azt a bizonyos édességet a Mikulás (vagy a Télapó) reggel hozza vagy este? Szülinapon van torta vagy nincs? Zsúr vagy családi ünnep? Rengeteg olyan kérdés, amivel sok zűrt húzhattok a nyakatokba, ha nem beszélitek át jó előre, mit hogyan kellene intézni a jövőben.

7. „Utállak, utállak titeket mind!”

Ne csodálkozz, ha eleinte a súrlódások szinte szétáradnak és az egész családon csattannak. Emlékszel a testvéreddel, édesanyáddal folytatott veszekedéseidre? Egy vér szerinti családban sem mindig a szívetek csücske a másik. Együtt élni valakivel, aki se kutyád, se macskád, eleinte biztosan roppant nehéz - olyan sok türelmet kíván az állandó béke, ami a gyerekektől túl nagy elvárás. A megoldás itt is a türelem és sok beszélgetés.

8. „Bezzeg egy normális családban!”

Ezt akár máris elfelejtheted. Egy mozaik család sosem lesz olyan, mint a többi mozaik család, és olyan, mint egy átlagos felállású család, pláne nem. De ez így van rendjén, mindenkinek megvan a maga keresztje, kihívása az életben és egyik sem hasonlít a másikhoz. Ha más családokhoz méred magad, sok csalódásra számíthatsz. Rengeteg türelemre, toleranciára és főleg humorra lesz szükségetek, de ha ezek megvannak, nagyon jó esélyetek van egy remek – nem hétköznapi, de boldog - család kialakítására. 

Fotók: www.flickr.com