Hogyan formálják a gondolkodásunkat a dalszövegek?

Felmérhetetlen a veszélye annak, hogyan formálja láthatatlanul a fiatalok és nem fiatalok gondolkodását egyaránt egy-egy olyan szöveg, ami beleeszi magát az agyunkba, és már nem is gondolkodunk el az igazságtartalmán.

A dalszöveg rövid úton, az agy gondolkodásért felelős régióit kihagyva egyenesen az érzelmi területeken át hatol a lelkünkbe.

A szöveget a muzsika hordozza, csomagolja, az ismétlések, rímek, egyező szótagszámok zsigerből való azonosulást idézhetnek elő bennünk. A sláger át van itatva szavakon túli kommunikációs eszközökkel, a zene köntösébe bújik, olyan tartalmakat is átvihet, ami meghatározza a valósághoz való viszonyulásunkat – és néha ez a viszony sajnos egyáltalán nem egészséges.

A zenefogyasztás meghatározó szabadidős tevékenységünk. A dalokkal együtt betermelt szövegek világképünkre való hatásának felismerése jegyében ma már az érettségi vizsgakövetelmények között is szerepel „Az irodalom határterületei” tételben a dalszövegek elemzésének feladata. Fontos beszélgetnünk róla, hogy miképp lopakodik be elménkbe egy-egy olyan elfogadottnak hitt gondolat, amit nem is tettünk mérlegre – csak sokat hallgattuk őket.
 

Mémként üzemel bennünk rengeteg slágerszöveg-töredék!

A dalszövegek úgy is ki tudják fejteni hatásukat a hallgatóra, hogy a szöveg szinte feldolgozatlan marad. Ki töprengett már el azon, hogy a 67-es úton játszódó dal lírai énje a történet ideje alatt hol áll? Úton van ő is? Vagy otthon várja haza a kedvesét? Vagy ki, hol van ebben a dalban? Na ugye?

A szöveg másodlagossá válik, visz a dallam, az ismétléses alakzatok, a szöveg felépítése. Az érzelmi azonosulás az előadóval leköti a vegyértékeinket. És a szöveg mégis bekerül a fejünkbe, öntudatlanul meghatározhatja viszonyunkat a világ egyes jelenségeihez. „Beleköpök a nagy Dunába” - éneklem én is a fejemben, bár tulajdonképpen nagy környezetvédő vagyok, és nem is értem, hogy került ebbe a tájba a bálna…

A  zene és a szöveg megalkotójának, szerzőjének is tisztában kell lennie azzal, hogy milyen hatást kíván elérni a zenével, amikor azt megalkotja, létrehozza.

„Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály Zoltán)

A szöveg beépül a személyiségbe, krízishelyzetben segít, szószólóként működik, minta, opcióválasztás kritikus, szélsőséges helyzetre, önkifejezés, vagy csak azt hisszük, hogy az. A dalszöveg korosztályokat tart össze, egymásra ismerhetünk benne, közös mintákat alakít ki egész generációkban. Én hiszek a Gyöngyhajú lányban is...

Slágerszövegek, melyek a narcisztikus kapcsolatban élőkben megpendítenek valamit

Nem mindegy, hogy miről szól a dal. Nem mindegy, milyenek a mintáink.

Nagyanyáink konyhájában már találkozhattunk ezzel a jelenséggel, a falat díszítő kacskaringós betűkkel írt, majd gondosan kihímezett falvédőkön, melynek alapja egy-egy akkori operettszöveg vagy slágerdarab volt. A Nagyi, vagy inkább Dédi választása egész generációk életére hatással lehetett, anélkül, hogy tudatában lettek volna, hiszen minden nap, vagy minden hétvégén a szemükbe világolt, hogy:

„Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád,

Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.

Ha néha bántalak, gondolj az első csókra….”

Az ilyen üzenetek lehetnek a felelősek ma is azért, hogy a nők azt a sémát követik, hogy benne kell maradniuk a bántalmazó kapcsolatban, hiszen ez volt az elvárás, ez volt a normális.

A 80-as években még viccesnek tűnt az Első Emelet dala a „Csakazértis szerelem”-ről. A kedves, szeretetreméltó előadásmód és könnyed dallamvilág mögött ilyen mondanivaló fogalmazódott meg:

„Van, aki megy, és van, aki jön,
Van aki rád nevet és elköszön,
De a végállomás én leszek, esküszöm.

Van, aki szebb, és van, aki jobb,
De olyan nincs, aki én vagyok.
Nyomodban maradok, jól tudod.

Nekem ítélt már a véletlen,
Nem menekülsz meg az életben,
Elér bárhol a csakazértis szerelem.
Kigúnyolhatsz és ellökhetsz,
Az Északi sarkig is elszökhetsz,
Elér bárhol a csakazértis szerelem.

Ha kihúzod a telefonod,
Odafutok és bekopogok,
Ha a família letagad, csak mosolygok.

Belehalok és hazamegyek,
De ébredésed is én leszek,
Mert az ablakon otthagyok egy üzenetet.”

Ma már inkább az Egy Zaklatás Balladája cím lenne a szöveghez méltó cím, hiszen annak minden formáját felsorolja, miközben abban a hitben lehetünk, hogy ezek a szerelem kellékei.

Az Edda gyönyörű dala – Éjjel érkezem – hasonló gondolatokra vezethet, ha pusztán a szövegre koncentrálunk, és eltekintünk a lágyan induló dallamtól:

„Éjjel érkezem, száraz, kiégett aggyal,
De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég.
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel;
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek,
Őstől örökölt a tűz, amivel követellek.
Vágyom, hogy érezd a szerelmemet,
Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd.

Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.

Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.
Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben.

Látom a nappal, ahogy létezel,
Idegen szemek kívánnak, érintenek.
Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam,
Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

Ha akartam valaki lenni, csak érted volt,
Próbáltam mást keresni, csak bosszúból.
Mit akarsz tőlem? Csak nézlek, csak nézlek.
Vagy mondd meg, hogy tűnjek el, tűnjek el végleg!

A szerelem ilyen fajta átélése egyfajta elfogadása a szélsőségnek, szépséget, érzelmességet igyekszik elénk tárni, ugyanakkor létező opcióként mutat be egy rendkívül féltékeny, manipulatív kapcsolódást.
 

Amikor egy fiatal elme azzal szembesül, hogy egy itt leírt viszonyulás szépségbe csomagolva jelenik meg, az érzés létjogosultságát is elismeri, és ez a későbbi viselkedésére is rányomhatja a bélyegét.

Azok a nők, akik bántalmazó, kontrollált jellegű kapcsolatokban élnek, a mai kor kínálatából is tudnak számukra hátborzongató jellegű szövegeket találni.

Rácz Gergő: Evvel a dallal

„Testet öltött álom ne hagyj el,
Vajon hol lehetsz talán?
Terád gondolok ezen a forró éjszakán.
Fájó emlék, örökre fogd a két kezem.

Egy életen át hallgasd e dalt, akár merre mész.
Mire vársz még te őrült?
Ajtóm mindig nyitva áll,
Szeress nagyon, mert szükségem van rád.”

Érdemes fontolóra venni a szöveg által sugallt nyomásgyakorlás technikáját, és erről beszélgetést kezdeményezni fiataljainkkal. A szeretetet mennyire lehet kikövetelni? Elfogadható érv-e a szükség, vagy ez a manipulatív eszköztár egyik kelléke?

Majka Elég lesz című dalából egy részlet:

„Mert a mindennapi rutinból
Csak a csendes szörnyek nőttek nagyra.
Szükség lett volna zajra,
Szükség lett volna bajra.
Újra is indul az életem
és túl leszek kemény éveken,
Még százszor magam megégetem,
De mindig csak rád éhezem.”

Nehéz se veled-se nélküled kapcsolatok persze léteznek, és szólhatnak róluk irodalmi szövegek. Nem ez a veszély – hanem akkor veszélyes igazán az ilyen szöveg, ha normalizál egy bántalmazó jellegű viszonyt.

Beszélgessünk róluk, tegyük őket helyre gondolati síkon, hogy milyen viselkedésről, érzelmekről szólnak, és hogyan viszonyulunk ezekhez. Előbb értsük meg, csak aztán dúdoljuk…

„Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?... " – mondja a népdal. Ha végiggondoljuk, ebben is megtalálható a kelepce…

Berkes Olivér: Visszakér a múlt

„De a dobozaid vidd el bátran,
Csak a régi énem hagyd itt nálam,
Nem lehet, hogy azt is tönkre tedd.”

Indexkép: Depositphotos.com