A legtöbb mentális zavarral élő ember egyfajta szenvedésnyomásban él, ezért segítségért fordul a szakemberhez, változtatni próbál saját viselkedésén, megpróbálja átkeretezni az élményeit. A narcisztikus ember nem így van ezzel, a szenvedésnyomást nem ő éli meg, hanem a környezete, így neki nem fűződik érdeke ahhoz, hogy változtasson. Ő nem a saját viselkedését próbálja formálni, hanem a tiédet ...

A narcisztikus ember a baráti körben általában szórakoztató. Ő egy olyan haver, aki kalandjairól, színes előadásmódjáról, anekdotáiról híres. Közeli családtagként már nem a bohókás társasági oldalát élvezzük, hanem könnyen válhatunk manipulációja áldozatává, gúny, leszólás alanyává. Találkozhatunk ilyen érzelmi ragadozóval olyan helyzetben is, hogy tagja a nagycsaládunknak, valakinek ángya-vője-menye-barátnője, akinek évtizedeken át minden családi partin osztoznunk kell a társaságán.

A történet tipikus. Nagyobb érzelmi terhet abban az esetben ró ránk, ha mi vagyunk a vendéglátók, és a mi házunk adja az esemény hátterét. Ha vendégségre készülünk, és már a terítésnél olyan mondatokat formálunk magunkban, amivel a várható támadásokat verjük vissza, ha izgulunk rajta, hogy ő is jön, ha vizsgaérzetünk van, akkor valószínűleg van egy ilyen ragadozó a családban. És bár mondhatjuk, hogy havonta három órát el tudunk ebből viselni, valójában mégis végtelenül megterhelő számunkra, és az eset után napokig pufogunk a sérelmeinken, és gondolkodunk frappáns visszavágásokon, amivel természetesen teljesen elkéstünk.

Olyasvalaki fogja a határainkat kóstolgatni, aki ezt a viselkedést már hosszú évek gyakorlatával tökélyre fejlesztette. Még ahhoz se vagyunk elég gyorsak, hogy megfejtsük, ami történik, és máris mentegetőzésbe, magyarázatba szorultunk. Saját házunkban vonják kétségbe magánéletünk döntéseit, ízlésünket, érzéseinket, és aki ezt teszi, az után még takarítani is mi fogunk.

Ha mi vagyunk a vendéglátók, nem csak az ételről kell gondoskodnunk, hanem mindenki szellemi táplálásáról, lelki jóllétéről is. A narcisztikus ember megpróbálja a társalgást kisajátítani, van eszméje, de nem cseréli senkivel, és a szót még kölcsön sem adja senkinek. A házigazda dolga, hogy mindenki számára biztosítsa a figyelmet, ne csak egy ember erős érzelmi töltettel rendelkező történeteit kelljen hallgatni.  Ilyenkor jaj annak, aki ennek a figyelemreméltó embernek a világraszóló ötletével nem ért egyet, aki nem okád tüzet az ő ellenségére, vagy aki nem sír együtt ezzel az ókori hőssel. De nem lesz egyensúly, a társaság minden figyelme egy emberre kell, hogy irányuljon.

Megpróbálja majd az akaratát rád erőltetni. Miért nem festeted inkább barnára a hajad? Miért ezt az unalmas munkát csinálod? Itt át kéne itt törni a falat, nagyobb lenne az ebédlő… Már a miért kérdésnél beindul lelki szemed előtt a vészvillogó, minden miértje rögtön magyarázkodásba hajt, pedig még alig múlt négy óra. Ha magyarázkodunk, a kapcsolat kényes egyensúlya máris felborul. Jellemző, hogy másképp, de élénken emlékszik némely eseményekre, ami előtt te értetlenül állsz, és most valamiképp feladatot ró rád. Váratlanul hibáztat dolgokért, és mindig akar tőled valamit. Az ő problémáját neked kéne megoldanod. Neki a szükségletei határozzák meg a viselkedését, és ha nem kapja meg a figyelmet, sértődötten és ellenségesen fog viselkedni órákig, neheztelésének hangot is ad. Ha valamivel megkínálod, neki más kell, és ez igaz a szellemi-lelki táplálékra is… a kínálat és kereslet örök deficitje ez.

A határátlépéseket kicsiben kezdi és halad tovább. Ő nem veszi le a cipőjét, a cipő az outfit-je része. Amúgy betehetné a sütőben megszárítani? Nem segít kivinni az edényt, de már az őrölt kávét keresi a csukott konyhaszekrényben. A dolgozószobád asztaláról emelgeti fel az emléktárgyakat, és kérdezi, hogy melyik volt szerelmedtől kaptad? Ő emlékszik rá…

Megpróbál indulatokat, haragot gerjeszteni, mert neki a kávé után erre a táplálékra is szüksége van. Mindenhez hatalmas indulat kapcsolódik, és szégyellheted magad, ha nem kapcsolódsz elég mélyen hozzá. A te életed viszont teljesen hidegen hagyja, ő nem beszélget, hanem információkat gyűjt, amit egy későbbi találkozás alkalmával majd eszközként használ ellened. Nem a véleményedet osztja, hanem az észt. Sebezhető pontokat keres, bejárást a lelkedbe.

Érdemes egy ilyen délutánra felkészülni, már csak azért is, mert amelyik határodon átlépett egyszer, azt  természetes túraútvonalnak fogja tekinteni a mindenkori jövőben. Ne bújj partnered mögé, a ragadozó megtalálja a módját, hogy ezt a viselkedést is pellengérre állítsa! Jó, ha végiggondolod, milyen gyenge pontjaidat fogja támadni, és készülsz rá. Akár ki is találhatsz néhány jó mondatot arra, hogyan fogod leállítani a bizalmas információ iránti kérdéseit. Ne adj ki terveket, titkokat, nem fogja sem megérteni, sem megtartani. Kérj időt nyugodtan, hogy végiggondold a választ. Jelezd vissza, hogy nem is érted a kérdést, és ha megismétli, válaszolj annyit: „Ja!” Mondj teljesen oda nem illő választ: „De hát én budapesti vagyok!” Idézz egy filmből…

Adhatsz neki vendégnek kijáró lakomát, tiszteletet, de magadat soha!

A szakirodalom azt javasolja, viselkedj úgy, mint egy szürke kavics, maradj semleges, tárgyszerű. De ha a kavics sem állítja meg őt, lehetsz akár szürke sziklafal is.

Ha sértődötten hallgat, semmi szín alatt ne kezdd vigasztalni, hanem használd ki a váratlan lehetőséget, hogy végre te is élvezheted a családi kapcsolatok pihentető örömét…

Sammy-Williams képe a Pixabay -en.