Balatoni József, történelemtanár Jocó bácsi világa nevű Facebook-oldalán osztotta meg gondolatait.

"A világ megérett a változásra... Nagyon.

Ma reggel furcsa érzéssel indultam el az iskolába. Megmagyarázhatatlanul nyomasztó volt a város. Érezhető, hogy valami változóban van. Az üres iskola, a digitális platformok kialakítása, tanulása. Hihetetlen jó érzés, hogy a diákok mennyire szuperek, együttműködőek. Azt gondoltam, hogy ez egy jó nap, jó érzés töltött el a körülményekhez képest... Az oktatás néhány nap alatt évtizedeket ugrott digitálisan a tanárok áldozatos munkájának köszönhetően. Büszke vagyok, hogy ma pedagógus lehetek, tehetek azért, hogy minden a lehető legjobb legyen, amit ebből a helyzetből ki lehet hozni.

Aztán betévedtem egy boltba, és minden összeomlott bennem. Döbbenet, ami ott ment. Tömeg, üres polcok, egymást lökdöső, veszekedő emberek. Néhány perc alatt sokan löktek arrébb, szóltak be. Két nő majdnem összeverekedett egy doboz zsírért. Egy srác már a második bevásárló kocsit szórta tele úgy, hogy söpörte le a polcról a rajta lévő cuccokat. Szerintem nem is nézte, mi az, csak szórta, hogy az már az övé. Ha nem látom ezeket, nem hiszem el. Komolyan, majdnem sírógörcsöt kaptam attól, amit ott megéltem.
És tele volt a bolt idős emberekkel, akik még mindig nem értik, hogy nem szabad. A saját védelmük érdekében. A maradj otthon az nem egy opció, hanem a védekezés legjobb módja jelenleg. Hihetetlen volt megélni, hogy a diákok, a jövő generáció fegyelmezettsége, elszántsága, tenni akarása után egyszer csak az elállatiasodott felnőttek való világába csöppentem. Nem, nem akarom ezt! Egyáltalán nem! Emberek ébredjünk fel! Tanuljunk a gyerekektől, az ő hozzáállásukból! Nincs ezek a mai fiatalok! Vagyis van: bezzeg ők. Jó értelemben. Vegyük már észre, hogy ez nem egy gagyi amerikai film, ez most a valóságunk. Nagyon is...

Csak rajtunk múlik, mennyire lesz súlyos a helyzet! Igen, most nincs mozi, színház, kávézó. És nincs közösségi élmény. Talán felértékeljük majd ezeket, ha elül a "vihar". De most áldozatok, lemondások kellenek ahhoz, hogy utána folytatni tudjuk az életet normális formában. És talán máshogy, talán felelősségteljesebben, talán jobban. Mert most ez a lényeg.

Segítsük, támogassuk egymást, legyünk megértőek, türelmesek, odafigyelőek! Mert most ez a fő... Minden más mellékes."

Kapcsolódó cikkeink:

• Két budapesti kerületben is bezártak a játszóterek
• Hogyan lehet lekötni egy gyereket otthon, a legjobb módon? - 34 ötlet
• A Magyar Orvosi Kamara szerint két hét múlva 50-60 ezer új fertőzött is lehet
• Otthon kell maradnom - mi lesz a munkámmal?

Forrás: Jocó bácsi világa
Kép: MTI/Balázs Attila