Segítség, otthon tanul a gyerek!

Segítség, otthon tanul a gyerek.

Vajon tényleg tanul?

Hogy tudunk segíteni most a kamasz gyermekünknek, aki ebben az új helyzetben nem találja még a helyét?

Mitől lenne könnyebb neki a tanulás és mitől lenne könnyebb nekünk, mint szülőknek a tanulásra motiválás?

Eddig is nehézségeket okozhatott, hogy rávegyük a kamasz, kamaszodó gyermeket a tanulásra, azonban most különösen nehéz helyzetben találta magát egy ország, sőt mondhatni az egész világ.

Eddig azt sulykoltuk, hogy ne üljön a gép előtt és ne csak az online térben élje az életét, és egyik napról a másikra megváltoztak a szabályok, és ami tegnap még skandalum volt, az ma elvárt cselekvés.

Az első, ami nagyon fontos, hogy tudom, milyen nehéz most a szülők helyzete, de kérve kérem őket, hogy éljék egy kicsit bele magukat a kamasz helyzetébe is.

Mindaz, ami eddig az életének a színtere volt, ahol tudta magát pozícionálni, megszűnt. Ma már nem mehet be az iskolába és nem viselkedhet az ott kivívott helye szerint. Ma reggel arra ébred - és egy pár hétig, hónapig minden reggel -, hogy a tanterem a szobájában van. Jó esetben nem kell osztozkodnia másik korcsoportú testvérével ezen a „tantermen”.

Ma simán rányitnak, miközben a történelem tanár video chaten órát tart és akár kellemetlen helyzetbe is kerülhet.

Ma még az elvárások is megváltoztak és sok esetben fogalma sincs róla, hogy minek mi a következménye.

Ebben a korban, amikor egyébként is szeretne megfelelni a korcsoportjának, hirtelen eltűnt a korcsoport és semmi sem biztos. Nincs kapaszkodó, vagy csak most alakulnak a fogódzók.

Érzi azt a bizonytalanságot is, amit a szüleik, tanáraik sugároznak.

Az is meglehet, hogy félelmekkel van tele és folyamatosan monitorozza, hogy mi hogy viselkedünk. Van-e félnivalója, vagy nincs.

Mit tehetünk azon kívül, hogy átérezzük, hogy neki is lehetnek problémái ezzel a helyzettel?

• Beszélgessünk vele a napi történésekről, de kerüljük a pánikkeltést!
• Kérdezzük meg, hogy mit gondol, mik foglalkoztatják?
• Kérdezzük meg, hogy mik a veszteségei?

Vannak veszteségei.

• Ha pl. általános iskola 8. osztályos tanuló, vagy középiskola 12. osztályos tanuló, akkor jó eséllyel komoly veszteséget él meg, hiszen készült a ballagásra, sőt az azt megelőző időszakra is.
• Aggódhat, hogy hogy fogják lezárni és milyen jegyeket kap.
• Veszteség lehet, hogy a barátjával, barátaival, barátnőivel nem találkozhat.
• Veszteség lehet egy esetleges szerelem, ami teljesen átkerült az online térbe.

Beszélgessünk tehát velük és tegyünk fel konkrét kérdéseket!

Ne szégyelljünk segítséget kérni. Most több online pro bono szolgáltatás elérhető. Éljünk vele!

Figyeljük folyamatosan, hogy milyen mentális állapotban van és szüksége van-e a segítségünkre, vagy szakember segítségére.

Jelezzünk az iskola felé is, hogy milyen megterhelés éri a gyermeket. Most sokkal inkább mi vagyunk az ő szószólói, mint eddig.

Végezetül pedig ne felejtsük el, hogy ez ugyanaz az online tér, amitől korábban óvtuk. Ne hagyjuk magára és figyeljünk a rájuk leselkedő veszélyekre is!

Kapcsolódó cikkeink:

• Nyílt levél a tanító nénihez: Kérem, lassítsunk!
• Egy tanár javaslata digitális iskolai rendre - az élhető digitális mindennapok
• Ilyen volt a digitális tanrend első hete szülői szemmel
• Egy budapesti tanár üzenete: Nem engedhetjük meg a rugalmatlanság luxusát

Kép: nastya_gepp / pixabay