14 vidám mondóka kezekkel és ujjakkal, amikkel a szobában is jól szórakozhattok

Otthoni mondókák gyerekeknek kezekkel, ujjakkal
 

1.

Így ketyeg az óra tik-tak jár (mutatóujjunkkal jobbra-balra dőlünk),
Benne egy manócska kalapál (ökölbe szorított kezeinket összeütögetjük),
De ha áll az óra és nem jár (mutatóujjunkat felemeljük),
Alszik a manócska és nem kalapál (két kezünket a fülünkhöz tesszük, mintha aludnánk).

2.

Hasítom (a tenyerébe hasítunk, mintha fát vágnánk)
Vágom, (vágunk, mint a késsel)
Szúrom, (belebökünk az ujjunkkal)
Könyökölöm, (belekönyökölünk)
Pacsit adok, (belecsapunk)
Megpuszilom. (belepuszilunk)

3.

Gomba, gomba, gomba, (összeütjük az öklünket)
nincsen semmi gondja, (kezünket forgatjuk)
ha az eső esik rája, (ujjainkat mozgatjuk)
nagyra nő a karimája. (karral körzünk a fejünk felett)
Az esőt csak neveti, (szájunkra mutatunk)
van kalapja, teheti. (fejüket ütögetjük)

4.

Csip-csip-csóka, vak varjúcska
Komámasszony kéreti a szekerét
Nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta
Hess le tyúkok, hess-hess!

A szülő és a gyerek egymás fölött tartják a kezeiket úgy, hogy sorban a másik kézfejébe csípnek. Ezt a „létrát” ütemesen mozgatják az ének dallamára, az utolsó sor közben pedig „elhessegetik” a kezükkel a tyúkokat.

5.

Borsót főztem, (Tenyerében kört rajzolunk, mintha kavarnánk a borsót.)
jól megsóztam, (Tenyerébe 4-et ütünk.)
meg is paprikáztam, (Tenyerébe 6-ot ütünk.)
ábele-bábele, (Kétszer végigsimítjuk a tenyerét)
fuss. (Finoman belecsapunk a tenyerébe.)

6.

Esik eső, fúj a szél (ujjak mozgatása)
Nyírfa ága összeér. (karok fej fölé emelése)
Újra össze, újra szét, (karok fej fölötti összeérintése, kitárása)
Rajta, rajta, most elég! (karok leengedése a combhoz)

7.

Ennél a mondókánál egyszerűen csak végigmegyünk az ujjakon:

Hüvelykujjam almafa
Mutatóujjam megrázta
Középső ujjam összeszedte
Gyűrűsujjam hazavitte
A kisujjam mind megette
Megfájdult a hasa tőle.

8.

Lassan forog a kerék, (karkörzés lassan a test előtt)
Mert a vize nem elég. (karkörzés lassan a test mellett)
Gyorsan forog a kerék, (karkörzés gyorsan a test előtt)
Mert a vize már elég. (karkörzés a test mellett)

9.

Ez elment vadászni (megfogjuk a hüvelykujját)
Ez meglőtte (a mutatóujját)
Ez hazavitte (a középső ujját)
Ez megsütötte (a gyűrűsujját)
Ez az icike-picike mind megette. (a kisujját)
Kerekecske-dombocska,
Itt szalad a nyulacska! (megcsikizzük a pocakját)

10.

Dombon áll egy házikó, (kezünkkel háztetőt mutatunk)
házikóban ládikó, (négyzetet mutatunk)
ládikóban kerek tálca, (tenyerünk körül kört rajzolunk)
kerek tálcán öt pogácsa. (rámutatunk az ujjainkra)
Arra járt az egérke,
mind megette ebédre!
Hammmm!

11.

Hüvelykujjam korán ébredt, (a két hüvelykujj felpattintása)
az ajtómon kopogott, (a nyitott hüvelykujjú öklök csípőhöz koppintása)
a négy testvér mind kiugrott, (a kéz többi ujjának a felnyitása)
így köszöntek: - Jó napot! (az öt ujj ritmikus csukása-nyitása a mondóka ütemére)

12.

Egyszer volt egy kemence, (karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence. (összetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence, (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna)
Fekete lett kis Bence. (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája, (kukucskálunk)
Nem ismert a fiára. (rázzuk a fejünket, kezünket)
Becsukta a kemencét, (egyik kezünkkel “becsukjuk” az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét. (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)

13.

Én kis kertet kerteltem, (tenyérbe köröket rajzolni)
bazsarózsát ültettem, (tenyérbe bökdösni ujjheggyel)
szél, szél fújdogálja, (tenyérbe simítani)
eső, eső veregeti (tenyérbe csapkodni)
huss!

14.

Megfogtam egy magocskát, (összecsippentjük az egyik kezünk mutatóujját)
Fúrok neki lyukacskát (másik kezünk mutatóujjával lyukat fúrunk magunk elé a földre)
beleteszem, (beletevés imitálása)
betemetem, (előbb az egyik aztán  a másik kezünkkel betemető mozdulatot végzünk, a „lyuk” felett )
gereblyézem, (egyik kezünk ujjait behajlítva végezzük a gereblyéző mozdulatot)
öntözgetem. (öntöző mozdulatok)
Megsüti a napocska. (két kezünkkel karikát rajzolunk a levegőbe)
Kibújik, (hüvelyujjunk kibújik az öklünkből felfelé)
nő a szára, (kinyújtjuk a többi ujjunkat,  majd összezárjuk  a tenyerünket és virágformára szétnyitjuk)
akkor a szél megfújja, (ráfújunk a képzeletbeli virágra)
elrepül a magocska. (ujjainkat mozgatjuk felfelé)

Kapcsolódó cikkeink:

• Régi játékok kezekkel és ujjakkal, melyek észrevétlenül fejlesztik a finommotorikát
• Okosító mondókák kicsiknek és kicsit nagyobbaknak
• Aranyos mondókák a reggeli rutinhoz: hogy könnyebben menjen az ébredés, a fogmosás és az öltözködés
• Ilyen bámulatos módon fejlesztik a gyerekeket a mondókák, ritmusok és a zene

Kép: pixabay