Mikor masírozunk, Kapitány uram!

„Mikor masírozunk, kapitány uram?”

„Holnapután, meg azután:

csütörtökön ebéd után,

kedves katonám!”

„Mit eszünk ebédre, kapitány uram?”

„Tőtött csirkét, friss kenyeret,

mákos csíkot, bort fehéret,

kedves katonám!”

„Mit viszünk az útra, kapitány uram?”

„Füstölt sonkát, sült malacot,

szalonnácskát, telt kulacsot,

kedves katonám!”

„Lukas a nadrágom, kapitány uram!”

„Ott a szabó, befódozza,

a káplár meg  kiporozza,

kedves katonám!”

„Söpretlen a házunk, kapitány uram!”

„Ott a Kati, majd kisepri,

a szemetet is kiviszi,

kedves katonám!”

„Vetetlen az ágyunk, kapitány uram!”

„Ott a Kati, majd megveti,

a dunyhát is beleveti,

kedves katonám!”

„Hová masírozunk, kapitány uram?”

„Taljánország határába,

Óperencia partjára,

kedves katonám!”

„Mit csinálunk ottan, kapitány uram?”

„Eszünk-iszunk, pipázgatunk,

szép lányokat csókolgatunk,

kedves katonám!”

„Mikor jövünk vissza, kapitány uram?”

„Ne kérdezz már olyan sokat,

ördög vigye a dolgodat,

kedves katonám!”

(magyar népköltés)

Gyulai Pál: Hadnagy uram

„Hadnagy uram, hadnagy uram!”

„Mi bajod van, édes fiam?”

„Piros vér folyt a mentére!”

„Ne bánd, csak az orrom vére!”

„Hadnagy uram, hadnagy uram!

El ne essék itt az útban!”

„Belebotlám egy nagy kőbe;

Szegezz szuronyt, csak előre!”

Megy a honvéd, áll a hadnagy,

Mély sebében összeroskad.

„Hadnagy uram, hadnagy uram!”

„Csak előre, édes fiam!”

Petőfi Sándor: Csatában

A földön is harag,

Az égen is harag!

Kifolyt piros vér és

Piros napsugarak!

A lemenő nap oly

Vad bíborban ragyog!

Előre, katonák!

Előre, magyarok!

Komoly felhők közül

Bámul reánk a nap,

Rettentő szuronyok

Füstben csillámlanak,

A sűrű lomha füst

Sötéten gomolyog,

Előre, katonák!

Előre, magyarok!

Ropog, hosszan ropog

Csatárok fegyvere,

Ágyúk bömbölnek, hogy

Reng a világ bele;

Te ég, te föld, talán

Most összeomlotok!

Előre, katonák!

Előre, magyarok!

Szilaj lelkesedés

Foly bennem, mint tüzár,

A vérszag és a füst

Megrészegíte már,

Előre rontok én,

Ha élek, ha halok!

Utánam, katonák,

Utánam, magyarok!

Most szép lenni katonának

Most szép lenni katonának,

Mert Kossuthnak verbuválnak.

Kossuth Lajos nem lett volna,

Katona sem lettem volna.

Éljen, éljen a nemzet!

Gyere, pajtás katonának,

Téged teszlek kapitánynak!

Pár esztendő nem a világ,

Éljen a magyar szabadság!

Éljen, éljen a nemzet!

A jó lovas katonának

A jó lovas katonának,

De jól vagyon dolga,

Eszik, iszik a sátorban,

Semmire sincs gondja.

Hej élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet,

csak az jöjjön katonának,

Aki ilyet szeret!

Paripáját megforgatja,

Úgy megyen dolgára.

Csillog-villog a napfényben

fényes új puskája.

Hej élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet,

csak az jöjjön katonának,

Aki ilyet szeret!

Ellenségre, nyereségre,

Kimegyen próbára.

Megütközik, viaskodik,

Siet a prédára.

Hej élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet,

csak az jöjjön katonának,

Aki ilyet szeret!

Fel van írva és rajzolva

Haragos kardjára:

Ez az élet és becsület

Hazája számára!

Hej élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet,

csak az jöjjön katonának,

Aki ilyet szeret!

Menjünk azért seregesen,

Tartsuk meg hazánkat,

Vérrel, bérrel oltalmazzuk

A mi szent hazánkat!

Hej élet, be gyöngy élet,

Ennél szebb sem lehet,

csak az jöjjön katonának,

Aki ilyet szeret!