10 kedves téli vers gyerekeknek
Csukás István: Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre;
seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
vele bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!
Kányádi Sándor: Feketerigó
Ablakomban nagy a hó, halihó! –
ott sétálgat egy feketerigó.
Jár a szeme: oda néz, ide néz:
sétálgat, mint egy igazi zenész.
De most nekünk nagy a hó, halihó! –
nem fuvoláz a feketerigó.
Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
kifizeti ennyivel a telet.
Weöres Sándor: Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling -
Tél öblén halkan ring.
Gazdag Erzsi: Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak;
hóból van keze-lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.
Honnan jött, tán Alaszkából
vagy a déli-sarki tájról,
hol a jegesmedve él,
s télen-nyáron úr a tél?
Uramfia, ki lehet?
Mondjátok meg, gyerekek!
“Sem a Péter, sem a Pál,
egy hóember álldogál.”
Cézár kutya sunyít, lapul.
Rá nem jönne, ki ez az úr.
Mert hogy úr, az bizonyos.
Olyan kövér, totyakos.
Tisztességgel megugatja.
Meg se billen a kalapja
a nagy úrnak. Rá se néz.
Hej, de bátor, de vitéz!
Cézár most már tiszteli;
borjúcsontot visz neki.
Az csak sután áll a hóban.
Nem hallgat az okos szóra.
Nem eszik, és nem beszél.
Szegény Cézár, jaj, de fél!
Szederfánkon ül a veréb.
Ő ismeri meg legelébb.
Könnye csordul, úgy nevet,
s nevetik a gyerekek.
“Ejnye, Cézár, hát nem látod?
Hóember a barátod!
Ne félj tőle nem harap,
elolvad, ha süt a Nap!
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető.
Enyedi György: A hóember
Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.
Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprűnyél,
s hósubámon - még ilyet!
kilenc apró gomb fityeg.
Ág hegyéről csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?
Osvát Erzsébet: Az égi pék
Szitálni kezd
az égi pék,
és hullanak a hópihék.
Óriási
szitán át
száll a pehelymilliárd.
Milliárdnyi
hópehely.
Az égi pék habot ver.
Habos havon
cinkenyom.
Cinke szökdel a havon.
Fekete pont,
fehér pont.
Varjú károg: fázom, fázom!
Tóthárpád Ferenc: Téli csend
Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.
Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.
Szökken a szarvas,
s szétveti az
ég peremén a
csillagokat.
Kiss Dénes: Jön a fagy
Jön a fagy,
jön a fagy,
jégpatkós
lovakon.
Jár a fagy
kopogóst,
kipi- kopp
ropogóst.
Ember is
didereg,
toporog,
táncot rop.
Jár a fagy,
kipi- kopp,
deresen bekocog.
Lova csönd,
lova köd.
Nyomában
jég ropog.
Kányádi Sándor: Betemet a nagy hó
Betemet a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
mindent, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Képek: Alessandro Viaro, Showkat Chowdhury, Nathan Wolfe az Unsplash oldaláról.
Olvasd el ezeket a cikkeinket is!
.jpg){kind=small}
Családinet hozzászólások: