„...A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek gyakorlása, a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség)...” - Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja

Az óvodáskor az egyik olyan korcsoport, amikor fontos szerepet tölt be az érzelem. Minden cselekvésük, megnyilvánulásuk érzelmi életükön keresztül közelíthető meg. Ha azt szeretnénk, hogy figyeljenek ránk, ha azt kívánjuk, hogy viselkedésünk igazi minta legyen a számukra, ha szeretnénk így vagy úgy hatni a gyerekekre, ezt csak a szívükön-lelkükön keresztül tudjuk elérni.

Fontosnak tartom a gyermeki lélek, az érzelmek ápolását, ezért szeretnék megosztani néhány ötletet, amelyeket a munkám során alkalmazok.

A gyermek erkölcsi-szociális érzelmei nem csak a mindennapi élet eseményein keresztül fejleszthetők, de szerepjátékkal, bábozással, dramatizálással is. Én erre a célra használom a „hangulatarcokat”, melyekből egy beszélgető kör alkalmával választhatnak a gyerekek. Elmondhatják az aktuális érzelmi állapotukat – megindokolva, hogy miért azt az arcot választották -, de bármiről beszélhetnek, ami miatt boldogok, vagy szomorúak. Elmondhatják, hogy azon a napon mi tetszett nekik a legjobban, mi esett nekik rosszul stb. Olykor nagyon érdekes dolgok derülnek ki, pl,: egy eset, konfliktus kapcsán mi játszódott le a gyerek lelkében, ő ezt hogyan élte meg. Ilyenkor persze megbeszéljük közösen a gyerekekkel, és tisztázzuk a dolgokat.

Nagyon fontos egy ilyen beszélgető kör előtt az elcsöndesedés, ehhez a következő linken található relaxációs zenét használom:

Ilyenkor kényelmesen elhelyezkedünk a szőnyegen fekve, és becsukjuk a szemünket és csak a fülünkkel figyelünk.

Legfontosabb az érzelmi gazdagság, az empátia, azaz tudjunk azonosulni a gyermek érzelmi-, és gondolatvilágával. Az óvodás gyermek érzelmei labilisak. Kezeljük megértéssel, kellő empátiával a gyermek gondjait. A játékok során megfogalmazott érzelmek a gyerekek szájából: Öröm, bánat, harag, félelem, bátorság, kedvesség, egészség, boldogság, kíváncsiság, irigység, együttérzés, türelmetlenség, düh, önzőség, szeretet.

Milyen „negatív” melléknevekkel fejez ki érzéseinket?

Pl.: álmos, bánatos, barátságtalan, bátortalan, bosszús, búbánatos, dühös, fáradt, haragos, megijedt, meglepődött, megrémült, mérges, morcos, rosszkedvű, szégyenlős, szomorkodó, szomorú…  

Milyen „pozitív”érzéseket fogalmaznak meg? 

Boldog, büszke, csodálatos, csodálkozó, erős, bátor, gyengéd, gyönyörködő, huncut, izgatott, jókedvű, kedves, kipihent, kíváncsi, nyugodt, türelmes, vidám...

Szociális érzelmek szempontjából döntő jelentőségű a barátválasztás, ill. annak szempontjai.
Eleinte azért barátkozik egyik vagy másik társával a gyermek, mert annak szép autója, csinos ruhája van, a nagyobbak azonban már fontosabb szempont alapján választanak. Nem a külső jegyek, hanem a belső érték számít nekik, azaz a barátjuk legyen pl. jószívű, kedves, segítőkész.
Ezeket az érdemeket meg is fogalmazzák a „szeretet pókháló” c. játék során, valamint "Azért adom Neked, ezt a …mert…" c. játék során (szeretet lángot, angyalkát, tavasztündért – aktualitásnak megfelelően). A játék során kiszűrhetők a peremhelyzetű gyerekek ( nyilván nekik legvégén dobják a pl.: „szeretet fonalat”). Fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek is megláttassuk a pozitív tulajdonságaikat, sokat dicsérjük ezért őket! Ily módon segítsük elő a baráti kapcsolatok szövődését, alakulását.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.