Azon morfondírozott, vajon mennyi ideig kell még várnia édesanyjára, aki mindig teletömött szatyrokkal jön ki a bevásárlóközpontból?
Ment ő volna szívesen az anyukájával, de akkor a gyermekmegőrzőben kellett volna maradnia, és a maga nyolc évével ehhez már igazán semmi kedve sem volt.
Az időt most hópehelyvadászattal múlatta.
A kisfiú Egyszerre csak köhögni, prüszkölni kezdett. Brr! Mi volt ez?
Ekkor megszólalt egy hang: „bocsánat, rossz irányba repültem, egészen átfagytak már a szárnyaim, így nem tudom rendesen tartani az irányt.”
„Juj! Ha te most nem kapsz el, bizonyosan megfagyok, és akkor lenyelsz engem, mint egy közönséges hópihét.”
„Hát te ki vagy?”
„Elza vagyok, várom az édesanyámat, aki éppen tündérport szór szét a bevásárlóközpontban. Annyira unatkoztam, ezért repkedtem egy kicsit. A kezedbe vennél, hogy felmelegedjem?”

Jakab ekkor óvatosan kezei közé fogta a pici tündért és melengette egy darabig.
„Na, Jakab, most teljesítem egy kívánságodat, hiszen megmentettél” - Mondta Elza. 
„Szeretnék egy.” de a kisfiú nem mondhatta tovább, mert huss! Elza hirtelen elrepült. Édesanyja éppen most tért vissza a bevásárlóközpontból - persze teletömött szatyrokkal. Az egyik tetején ott csücsült egy kis játékfigura, amit Jakab már régóta szeretett volna.

Szeretnéd kifesteni a mesét? 

Nyomtasd ki az ábrát.