Kinek van reléje arra, hogy felfigyeljen erre a különleges tehetségre? És hogy ne csak felfigyeljen, de az ezzel járó különleges látásmódot, különleges agyszerkezetet, szétágazó gondolkodásmódot ne például a figyelemzavar számlájára írja? Hogy a szokatlan kérdéseket, éles képzeletet ne idegesítő melléktünetnek tartsa? Hogy egy nem egyenletes teljesítményben, szélsőséges hangulatingadozásban ne csak mentális kórképet lásson, vagy tipikus kötődési és szociális problémákban az autizmus spektrumzavar velejáróját? Ha beszélhetünk egyáltalán tipikusról… A sajátos nevelési igényű gyermek is lehet tehetséges, eltérő idegrendszere, agyszerkezete olyan speciális mentális adottságként nyilvánulhat meg, amelynek segítségével különleges értékekkel gazdagíthatja a kultúrát, művészetet, a tudományt, vagy a sportéletet. Kinek a dolga ez egyáltalán?  

A Köznevelési törvény a nagyobb támogatásigényű gyerekeket – a különleges bánásmódot igénylő tanulókat, ezt a kifejezést használja – felosztja még három kategóriára: a sajátos nevelési igényű tanulóra, a beilleszkedési –tanulási-magatartási zavaros tanulóra, és a kiemelten tehetséges tanulóra. A törvény szót ejt az olyan sajátos nevelési igényű és egyben tehetséges gyermekről is, akiket hivatalosan kettős szükségletű tehetségnek nevez, és az állapothoz jogokat is rendel. A szóhasználat szemléletváltást is tükröz: nem a fogyatékosság, hanem a szükséglet van a középpontjában.

Ha van egy ilyen gyermek(ünk), ki ismeri fel, ki állít fel erről diagnózist, és mi történik ezután?

Az SNI-s gyermek számára, ha az akadályozottsága mellett tehetséges is, a közoktatás rutinja tartogat némi nehézséget. A tehetséges gyermekek ugyanis általában nem tűnnek ki az iskolában, sokuk kézírása rendezetlen, viselkedésük rendbontó lehet. A megszállottság-ot, a „megszűnt idő” – érzetet könnyű egy mentális betegség számlájára írni.

Tehetségük miatt, mivel ebben az esetben a képességeik nagyon különböző szinteken állhatnak, szegregált intézménybe nehezen illeszthetők, hiszen némely területen évekkel megelőzhetik a kortársaikat, más terület iránt pedig teljesen motiválatlanok lehetnek. Integrált intézményben viszont (szociális éretlenségük, érzékenységük, viselkedés problémáik miatt) ugyancsak nem tudnak az elvárásoknak megfelelni. A megszokott viselkedés elvárása a tehetséges gyermekek számára egyfajta kínzás.

A tehetséges, de akadályozottsággal küzdő gyerek igen gyakran nem a tehetséggondozási programba, hanem fejlesztő foglalkozásba kerül. Ha a tehetséges SNI tanuló, mondjuk, eltérő kultúrából, nehezebb élethelyzetből érkezik, a feszültség miatt jelentkező magatartásproblémája elfedheti a kiemelkedő képességeit. Hosszú távon olyan mellékvágányra kerülhet, mint a szenvedélybetegség, vagy kirekesztett állapot. A nemzetiségi helyzet pedig a nyelvi problémák miatt okozhat a fogalmi gondolkodásban elmaradást, ami szintén könnyen elfedheti az agy valójában tehetséges berendezkedését.

Az ADHD, és a különböző „disz”-ek tanulási nehézségként jelenhetnek meg, amit a szakember az állapot rovására is írhat, holott lehet az a különleges agyműködés velejárója is. A viselkedési zavar, szembenállás, beilleszkedési probléma lehet akár zsenitünet is. Az SNI és a tehetség nem feltételezi, de nem is zárja ki egymást!

A tehetség felfogható úgy, mint pozitív deviancia, különleges viszonyulás a világhoz. Ugyanolyan széles spektrumon helyezkedik el, mint az autizmus. Termővé akkor tud fordulni, ha az adottság mellé motivációt, visszajelzést, és segítséget is kap a gyermek. Segítség hiányában a tehetség jellemzően önmaga ellen fordul, saját magától kerül veszélybe a hordozója.

A történet legkritikusabb pontja a felismerés. A tehetséges gyermek felismerésében a motor általában a pedagógus. A tehetség természeténél fogva rejtekezik, a meglévő képesség nem mutatkozik meg az iskolai teljesítményben, sőt szembe megy vele, a tehetség bonyolult képességmintázat és viselkedés, újszerű, egyedi látásmód, amelyre a pedagógus a közös tevékenységek közben tud felfigyelni, ha ezek a tevékenységek nem szükségszerűen szokványos iskolai feladatok. Nagyon fontos kérdés, hogy a tehetséges gyermek mennyire találkozik a lehetőségekkel, van-e lehetősége egyáltalán különböző dolgokat kipróbálni, amiből kiderülhet, hogy valamiben ügyes. (Pl. Kiskőrösi EGYMI szépíróversenye)

A szülő, vagy az intézmény kérésére induló tanulási képességet vizsgáló eljárást a Szakértői Bizottságok végzik, ők hivatottak arra, hogy a tehetséget felfedezzék, jelezzék. Sajnos SNI-tehetség szűrésére kifejlesztett alkalmas diagnosztikai eljárással nem rendelkezünk, ezért nagyon sok múlik a szakember tudásán, tapasztalatán, megérzésén. Tehát hasonlóan, mint nekem a mesebeli öregemberrel, a szakembernek messzebbre kell látnia a gyermek szemével, mint a sajátjával…

A tehetséges gyermeknek nem elég a differenciált órai munka, ami sok esetben csak annyit jelent, hogy több feladatot kap a munkafüzetben. A tehetséges gyermek szükséglete egy saját mentor, aki személyre szabottan fejleszti, aki különleges, bensőséges kapcsolatban van vele, aki ismeri, érti, motiválja, és aki a sokszor igen egyedi kommunikációs igényét is érti. (gondolok itt siket, vagy tanulási akadályozott, stb. gyermekre)

A mentorok a különböző tehetségpontokon érhetők el, melyeknek munkáját az SNI Tehetségeket Segítő Tanács hangolja össze. A Tanács elnöke PhD Gyarmati Éva, aki közvetlen és szellemes hangvételű könyvet is írt a témáról, Tehetség címen.

Néhányan közülük:

• Boronkay Péter: többszörös világ- és Európa-bajnok paratriatlonista
• Barabás Lőrinc: a hazai jazz élet egyik legnépszerűbb figurája, mozgássérült
• Durgonics Tamás: A Vakonszolgálni blog írója, zenész, látássérült
• NESZ: Nemzeti Színkottás Zenekar
• Balogh Zsolt, látássérült síelő
• Weisz Fanni: Európa első siket sajtószóvivője
• Oravecz Lizanka: író, autizmus spektrumzavarral küzd
• Janzsó Cecília: zumba tanár, Down- szindrómás

Nyitókép: depositphotos

betöltés...