Valamiért úgy gondolják, hogy nem annyira fontos az írás. Szülőktől is hallottam, hogy „Mire felnő, megszüntetik az írást, elég lesz a nagybetűket ismerni a klaviatúrán.” „Kár foglalkozni ezzel, hiszen felnőttkorban ez lényegtelen.” „Én is rondán írtam, mégis sikeres lettem.”
Egyre többször találkozom negyedikes, ötödikes gyermekeknél is kialakulatlan betűformákkal, visszafelé kanyarodó, többszörösen hurkolt „a”, „o”, „g” betűkkel. Bizonytalan betűfelismeréssel, ill. hogy írás közben nem tudja, hogy is néz ki bizonyos írott nagybetű, hogyan is kéne leírni azt? Ez mind lassítja az iskolai órákon az írás gyorsaságát. A gyermek lemarad, írása egyre kapkodóbb, összekeverednek a ragok, kimaradnak egyes szavak, egybeírja a mondatokat.
A tanító nénikben vagy a szülőkben felmerül a gyanú, hogy talán diszlexiás? Legtöbb esetben nem diszlexiás - ami amúgy főleg olvasászavar és másolásnál probléma, - hanem fejletlen finommotorika talaján, a nehézkes írómozgás és a kialakulatlan betűformák eredménye. Sajnos a felvételiken az olvashatatlan, vagy félreérthető betűk a megoldás értékelését is negatívan befolyásolják.
Amikor a család a gyermek füzeteit látva azzal szembesül, hogy alig vagy egyáltalán nem kibogozható a tartalom, sőt a gyermek maga sem képes visszaolvasni amit leírt, akkor keresnek szakembert.
Ezekben az esetekben tudok segíteni. Egyénre szabott módszerekkel haladva rendeződhet a helyzet.

A cikk következő része: Írásjavítás 2. - Olvasható írás