Nemrég beszélgettem egy igen értelmes nagyfiúval. 9. osztályba járt, egy sportversenyen a hokisok csapatjátékosaként a pihenőben találkoztunk. Beszélgetésünkkor kiderült, hogy az én munkám a vonalak alakításáról szól. Mindenről volt saját véleménye, meglepően értett gondolkodással foglalta össze a gondolatait.

„Elte info szakon programozónak szeretnék tanulni a gimi elvégzése után. Azt hittem az egyetemen már felesleges lesz a kézírás, ezért nem is érdekelt, hogy szépen írjak. Gondoltam, akinek fontos, az majd elolvassa. Úgy hittem a felsőoktatásban már tabletre vagy saját laptopra jegyzetelnek, de addig hosszú még az idő.

Beszélgettem volt csapattársam bátyjával, akitől meglepve hallottam, hogy kézzel jegyzetel. Azt mondta, azért mivel gyorsan beszél az előadó tanár, ezért így a leghatásosabb, hiszen rövidítve, ill. saját jeleket, kódokat használva az ismétlődő kifejezéseknél sokkal gyorsabban halad. Nem kell, hol a képernyőre, hol a tanárra, hol a táblára vagy kivetítőre nézni, meg a klaviatúrára. Egyszerűen bevisz egy nagy füzetet és abba írja, ami számára fontos. Nem ellenőrzi senki, mit és hogyan ír. 

Elmondta, hogy több esetben mikor valaki nem megy valamiért be órára, akkor a leadott anyagot elkérik egymástól. Pont, mint régen, az általánosban, ha betegség miatt kimaradt az aktuális órai ismeret. Ilyenkor fontos, hogy olyantól kérje el, akiét el tudják olvasni, hiszen van, aki a sajátját sem képes. Így nem is igen tudja felhasználni emlékeztetőként, főleg ha nincs a témából elérhető jegyzet. Arról nem is beszélve, hogy pár tanár csak a saját kifejezéseit visszahallva vagy visszaolvasva ad megfelelő jegyet vagy elismerést a tanulásért.

Szóval ezért érdemes olvashatóan írni.”

A cikk előző része: Írásjavítás 1.