Te vagy az első

Sokszor bűntudatom van, amiért szánok magamra időt, amiért néha elvonulok a saját kis dolgaimmal foglalkozni, jógázni, csak magam lenni.

Sokan mondják, hogy anyaként ezt nem teheted meg. Hogy amikor már gyerekeid vannak, mindig ők az elsők, te háttérbe szorulsz, mert az ő igényeiket kell elsősorban kielégítened. Ez így van. Bármit teszel, miután anya lettél, már semmi nem lesz többé olyan, mint előtte. Mert mindig ott fut egy háttérprogram, bárhol vagy és bármit csinálsz, hogy mi van a gyerekeiddel. Nem tudod ezt semmissé tenni és nem is kell, mert ez így természetes. De…

• De mi van akkor, ha érzed, hogy az energiáid lemerülőben vannak?
• Ha érzed, hogy már nem tudsz annyit adni, mert nincs benned elég erő?
• Ha érzed, hogy a türelmetlenséged abból fakad, hogy iszonyú fáradt és megviselt vagy?
• Ha tudod, hogy másként kellene viselkedned, beszélned a gyerekeiddel, de annyira magad alatt vagy, hogy nem megy?

Szerintem ilyenkor kell igazán tudatosnak lenned, és egy pillanatra megállni gondolkozni.

Ha tovább mész, figyelmen kívül hagyva saját jogos igényeidet a pihenésre, az egyedüllétre, az énidőre, mennyi ideig tudod fenntartani a családi békét? Mennyi ideig bírja az idegrendszered a terhelést, mielőtt teljesen kiakad, és kényszerpihenőre küld?

Állj meg egy pillanatra és végy mély levegőt…

Mikor volt utoljára, hogy a saját igényeidet a gyerekeid elé helyezted?

Hallom a válaszokat, hogy (szinte) soha… Mert ők a legfontosabbak az életemben, mert nem tehetem meg, hogy egy picit is elhanyagolom őket, hogy nem törődöm velük a nap minden percében. Miért nem? Gondolod, hogy ha nem nyüzsögsz körülöttük állandóan, attól ők boldogtalanok lesznek? Lehet, hogy ha anya kicsit visszavonul, a gyerekeid megtanulják picit, hogyan legyenek önállóbbak, hogyan szolgálják ki magukat, hogyan oldják meg a konfliktusaikat....

Miért fontos az öngondoskodás, ha neurodiverz gyereket nevelsz?

Igen, ez mind szépen hangzik, kivéve ha speciális nevelési igényű gyermeke(ke)t nevelsz. Mert akkor szinte biztos, hogy ők állandó figyelmet igényelnek. Nem hagynak békén, rajtad lógnak egész nap, nyaggatnak különféle igényeikkel. És segítened kell nekik felöltözni, reggelizni, vizet önteni, elindulni, összekészíteni a holmijukat, stb.

Csakhogy anya energiái is végesek.

Nem lehet a szervezetedet következmények nélkül kizsigerelni. Iszonyú fárasztó állandó riadókészültségben lenni, ez az, ahogy én hívom azt az állapotot, amiben létezem, mióta megszülettek a gyerekeim.

Nem lankadhat a figyelmem egy percre sem, mindig készenlétben kell állnom, hogy ott legyek, ha szükség van rám. Ha éppen civakodnak, közéjük kell ugranom, nehogy kárt tegyenek egymásban. Ha játszanak, szinte mindig csak 5 percig tart a nyugalom, mert biztos, hogy játék közben is össze tudnak veszni bármin, ami lényegtelennek tűnik számomra.

Az állandó figyelem mentálisan iszonyúan lefáraszt, főleg a hétvégék viselnek meg, amikor tényleg egész nap együtt vagyunk.

Egy-egy nap végére azt érzem, hogy kiszívtak belőlem minden életerőt. De másnap újra kell kezdeni, minden egyes nap újra feltöltve magunkat, mert anyára szükség van, nem vehetünk ki szabadnapot.

Vannak napok, amikor azt érzed, nem vagy elég, hogy lehetnél türelmesebb, odafigyelőbb, megértőbb anya. Lehetnél jobb anya. Hidd el, nem vagyunk tökéletesek, egyikünk sem, de éppen ettől leszünk emberiek. Mindenkinek vannak nehezebb napjai, amikor úgy érezzük, teljesen szétesünk, bármennyire is igyekszünk, semmi nem úgy sül el, ahogy terveztük. Türelmetlenek vagyunk, kiabálunk, fegyelmezünk, amitől a gyerekeink még türelmetlenebbek, követelőzőbbek és még kiállhatatlanabbak lesznek. Ez egy ördögi kör, melyet csak egyféleképpen lehet megtörni.

Nem a gyerekeket kell megváltoztatni, hanem saját magaddal kell kezdened 

Mégpedig azzal, hogy felszabadítod magad a bűntudat alól, nem támasztasz túl sok elvárást magaddal szemben. Ember vagy, ennek minden törékenységével és hibájával együtt.

Lehetsz fáradt és türelmetlen, mindannyiunknak vannak rossz napjai. Légy magadhoz kedves és engedd meg, hogy emberi legyél, hogy hibázz, hogy néha szaranya legyél. Nincs ezzel semmi gond, a gyerekeid nem fognak életre szóló traumát átélni.

Csak akkor van gond, ha ez az állapot állandósul, mert már nincs energiád kijönni belőle. Ha minden napot túlélésre játszol, ha csak vegetálsz, vonszolod magad egész nap, és próbálsz hozzá mosolyogni, hogy a gyerekeid ne lássák, mennyire kimerült vagy.

Légyszíves adj magadnak pihenőt, hagyd, hogy feltöltődjön a tested, lelked, elméd energiával, hogy újra az az anya légy, aki szeretnél lenni. És ne legyen bűntudatod amiatt, mert mersz te is pihenni, leülni kávézni, megnézni egy filmet, leülni egy félórácskát olvasni, elmenni futni vagy bármit csinálni, amit szeretnél. Kérj meg valakit a családból, hogy vigyázzon a gyerekekre, ha megteheted. Nem csak édesanyja van a gyerekeknek, hanem jó esetben más családtagok is, akik lehet, hogy örömmel veszik, ha vigyázhatnak rájuk.

Sokáig éreztem bűntudatot, ha másra hagytam a gyerekeket, mégis tudatalatt éreztem, hogy ez a helyes, mert sokszor nem bírtam már tovább. Ha tovább folytattam volna, lehet, hogy teljes összeomlás lett volna a vége. Szerencsére éreztem, hol a határ, mikor kell kicsit megnyomni a stop gombot, és csak magamra figyelni.

A tested jelzi, ha már túl sok a terhelés, csak sokszor nem figyeljük a jeleket.

Te vagy az első, te vagy a legfontosabb. Tudom, hogy ezt nehéz elfogadnod, mert nem erre neveltek. Belénk van rögződve, hogy egy anya soha nem pihenhet, hogy egy anya erős, és nem mutatja ki az érzéseit, hogy egy anya feláldozza az egész életét a családjáért.

Ha te kiesel a sorból, nincs, aki pótoljon

Most állj meg egy pillanatra, és gondolkozz el….Tényleg az a jó a családodnak, ha magadra erőlteted a türelmes, szerető anya maszkját, de belül lassan haldokolsz a kimerültségtől? Ha minden percedet feláldozod értük, de az úton lassan, de biztosan elveszíted saját magad?

Hidd el, megérzik, hogy valami nincs rendben. Mert a gyerekek nem a felszínt látják, hanem a mélyben rejlő rezgéseket is megérzik.

Nekik nem csak a felszínen boldog, nyugodt anyukára van szükségük, hanem olyan anyukára, aki TÉNYLEG boldog és nyugodt. Ha te kiesel a sorból, nincs, aki pótoljon. Vigyázz magadra, hogy fel tudd nevelni a gyerekeidet, fizikailag és mentálisan egészségesen. Néha ki kell szakadnod a gyereknevelés, háztartás, munka soha véget nem érő körforgásából, és felszabadítani magad a bűntudat alól.

És ez nem ÖNzőség, hanem ÖNszeretet. Tudatosság, hogy csak akkor vagy képes adni, ha van miből. Csak akkor vagy képes szeretni, ha önmagad szereted. Csak akkor vagy képes türelmes lenni, ha magaddal is türelmes vagy. Csak akkor vagy képes kedves lenni, ha magaddal is kedves vagy.

Te vagy az első.

Néha kapcsolódj ki, töltsd fel magad energiával, hogy újult erővel és türelemmel legyél képes visszakapcsolódni az életedbe, hogy az az anya légy, aki lenni szeretnél. Mert a pihenés mindenkinek jár, még az anyukáknak is.

Forrás: Kontroll-Álom / Facebook 
Indexkép: Depositphotos.com