„Azt gondolom, hogy minden létező fórumon fel kell hívni mindenki figyelmét ennek a rohadt vírusnak a veszélyeire. Mi mindent megtettünk, hogy ne kapjuk el. Maszkot hordtunk, nem használtunk tömegközlekedést, kerültük a nagy boltokat, fertőtlenítettünk. Mégis bekúszott az életünkbe és végzetes pusztítást csinált.”

Gabi januárban töltötte az 52., utolsó életévét. Megállapított cukorbetegségét naponta 1 tablettával teljesen kordában tartotta. Rendszeresen járt kontrollra háziorvosához, aki a terheléses cukormérést időről időre elvégezte. Emellett évente minden létező szűrővizsgálaton részt vett, amiről úgy gondolta, hogy szükséges ahhoz, hogy megnyugtassa magát: egészséges a szervezete, nincs miért aggódni. Pénzügyi vezetőként dolgozott, saját kocsival járt a munkahelyére, szinte senkivel nem találkozott, kollégái mind egészségesek voltak. Izgalmas időszak előtt állt az életük: Nagymarosról költöztek volna a fővárosba, az átmeneti időben pedig egy kedves ismerősük üresen álló lakását használták. Bendi már felnőtt, a saját életét éli, Bius pedig az átmeneti helyzet miatt a barátjához költözött, így nem álltak velük napi szintű személyes kapcsolatban.

Az utolsó 15 nap

Kedd

Az első tünetek megjelenése. Fáradékonyság, hőemelkedés. Gabi aznap be sem ment dolgozni. Délutánra belázasodott, ami 39,7°C-on tetőzött és a folyamatos lázcsillapítás ellenére sem szándékozott lefelé mozdulni. Háziorvosukkal és egy orvosismerőssel is konzultált telefonon, aki rögvest intézkedett és másnap ki is küldött hozzá egy kollégát mintavételre.

Szerda

Délután a helyszínen levették a mintát.

Csütörtök

Kora reggel megérkezett a pozitív eredmény. Gabi ekkorra már elkezdett köhögni és a gyógyszerek ellenére a hője 36,8 és 39,5 között ugrált. Imi aznap a saját lábán ment el tesztet csináltatni, ami szintén megerősítette a Covid fertőzést. Gabi mindeközben egy olyan ismerőssel egyeztetett, aki többeket helyezett már el Covid részlegen. A férjének szervezte le a helyet, őt akarta védeni, aki szívbetegsége miatt a veszélyeztetettek közé tartozik…

Péntek

Miután Gabi rosszabbul lett, mindketten befeküdtek a kórházba. Dél környékén érkeztek meg, délben pedig már infúzión lógtak, kapták a Faviparavirt nagy dózisban, légzéstámogatásnak pedig az oxigént orrszondán át. Gabi a szteroidtól jobban is lett, bizakodó volt, harcolt. Olyan képeket csinált magáról a telefonjával, hogy – visszanézve – senki meg nem mondja, hogy beteg volt.

péntek, érkezés a kórházba

Szombat

„Első körben regisztráltunk a Covid elleni védőoltásra. Ma kellett volna megjelennünk.”

Gabi továbbra is csúnyán köhögött, ezért emelték nála az oxigénszintet, immáron nem orrszondán át, hanem egy pici maszkon keresztül segítették a tüdejét levegőhöz jutni. A röntgen tüdőgyulladást mutatott.

 

Vasárnap

Gabi lekerült az intenzív osztályra, mondván, hogy csak ott tudnak teljes arcmaszkot adni rá.

A férje, Imi ekkor látta őt utoljára…

vasárnap este, érkezés az intenzívre

hétfő reggel
 

hétfő este

Következő hét csütörtök

Gabi felől napokig nem jött hír. Csütörtökön mondták meg Iminek, hogy feleségét lélegeztető gépre kell tenni, hogy a szapora összevisszaság helyett ütemezetten vegye a levegőt. Ez altatással járt együtt. Mélyaltatással. Mielőtt azonban erre sor került, megengedték nekik, hogy beszéljenek telefonon. Gabi még ekkor is bizakodó volt.

Azt követő kedd

Az orvos megnyugtatta Imit, hogy Gabi állapotát sikerült stabilizálni és elmúlt a közvetlen életveszély.

Majd szerda reggel 9:40

Gabi keringése összeomlott. A vírus a tüdejének úgy a 95%-át kinyírta. Ez az életerős 52 éves nő, feleség, családanya gyakorlatilag megfulladt.

Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet...

Imi szobatársát kikísérték a folyosóra, majd „egy űrhajós szkafanderbe öltözött orvos” lépett be az ajtón és tényszerűen felvázolta, hogy mennyi mindent megpróbáltak, mik nem jöttek össze és nagyon sajnálja, hogy a legrosszabb hírt kell most közölnie vele. Imi a felajánlott nyugtatót visszautasította, de kapott 15-20 percet, hogy egyedül a kórteremben feldolgozza a feldolgozhatatlant, hogy összeszedje magát annyira, hogy képes legyen megfogni a telefont, felhívni a gyerekeit és közölni velük: az édesanyjuk nincs többé.

„Emberileg ez volt a legnehezebb: a gyerekeinknek megmondani. És a legborzasztóbb az egészben, hogy nem lehetek mellettük. Anno, mikor még eszünkbe sem jutott, hogy velünk ilyesmi megtörténhet, arra a döntésre jutottunk, hogy ha majd eljön az idő, összeülünk és együtt megbeszéljük. Ehelyett telefonon kellett felhívnom őket és közölni velük: Anya ma reggel meghalt. Először azt hitték, viccelek. Bár így lett volna... Borzalmas volt a tehetetlenség, hogy csak zokogtak és én nem tudtam őket a telefonon keresztül megnyugtatni. Mégis hogyan? Miután mindketten kórházban voltunk, így nem lehettünk egymás „értesítendői”, ezért apósomat is nekem kellett tájékoztatnom, csak az orvos még hivatalosan meg is erősítette, mert ez a protokoll. Gabi anyukájának sem volt könnyebb elmondani, hogy elveszítette a lányát. Innen, egy kórteremben fekve, izoláltan ez olyan… Nem is tudom, milyen. Erre talán nincs is helyes kifejezés.”

„Betegeknek a kilépés tilos”

A kórterem ajtaján ez a tábla díszeleg. A 22 éves Bendinek azonban be kell mennie a papírokért és az igazolványokért, hogy a nagypapájuk intézni tudja az édesanyjuk temetését. Imi nem tudja, mikor kerül ki, mikor lesz újra „szabadlábon”. A Covidos halottak temetésére azonban szigorú határidők vonatkoznak. Márpedig Gabinak volt egy kikötése, amit Imi megígért neki, bármi történjék is: hogy koporsóban temeti el. Nem akart hamvasztást, mert világ életében félt a tűzől.

„Nem tudom, hogy fogom lenyelni ezt a békát. Másítsam meg az ő akaratát, amit nem tehetek meg? Megígértem neki, hogy ott leszek vele az utolsó pillanatig. Ha egyáltalán kiengednek innen, akkor sem jelenhetek meg a temetésen egy űrhajós szkafanderben. Belekényszerülök egy olyan helyzetbe, amit nem tudom, hogyan fogok megoldani: valahogy el kell őt engedem. A temetéssel lezárulna valami, ami fontos lenne ahhoz, hogy meg tudjam gyászolni a feleségem, de ha nem vagyok ott, hogyan fogom tudni ezt lezárni magamban?”

A kórház humánusságból jelesre vizsgázott. Imihez még egy pszichológust is küldtek, aki felajánlotta az egészségügyi szolgálatait, ám jelenleg nem tudott vele mit kezdeni, hisz még fel sem fogja, hogy mi történik körülötte és mi vár rá, ha egyszer kikerül onnan. Folyik az infúzió, a speciális Covid kezelés mellett egy roboráló lé is csöpög belé, amit még tablettákkal is megtámogatnak. A 90-es szaturációt oxigén adásával alig érik el. Jelenleg a röntgen negatív, a köhögés már csak néha jelentkezik és hőemelkedése van. Bizakodik, ahogy Gabi is tette. „Nekem ki kell mennem innen, mert sajnos nekem lett dolgom.”

Gabi 52 éves volt. Két csodálatos gyermek, a 18 éves Bianka és a 22 éves Benedek odaadó édesanyja. A férje barátja, felesége, lelki társa. A Natur Tanya csapatának oszlopos tagja. Zenerajongóként tudta, hogy a gyermeki tehetség kibontakoztatása mennyire fontos, ezért a Virtuózok lett a „szerelemprojektje”, amibe szívesen fektette idejét és energiáját.

2021. március 17. 9:40 "Eljöttek érte az angyalok"
A képen balról jobbra haladva Peller Mariann, a Virtuózok kitalálója, középen Imi és a jobb szélen Gabi /Fotó: Sárvári Géza/
 

"Gabiban olyan élni akarás volt, mint kevesekben. Soha nem adta fel, ám a végső ütközetben mégsem tudott nyerni. Az ellenfél alattomosan, megfoghatatlanul győzte le őt."

Gabiékról nemrég jelent meg két cikk a Családineten, amiket büszkén küldtek tovább ismerőseiknek, barátaiknak és a gyerekek is szívesen olvasták:

"Ő a szívünkben született..." - Megható interjú egy kétgyermekes édesanyával, aki az örökbefogadást követően sikeres lombikbébi programon esett át

Egy magzat emlékezete