Valószínűleg mindezt majd csak utólag, lehet, hogy sok-sok év múlva fogjuk csak megtudni. Mindenestre egy valamiben mindenki egyetért: ez az időszak azoknak volt a legnehezebb, akiknek gyerek(ek)kel kellett végigcsinálniuk ezt a 2,5 hónapot.
 

Munka, tanítás, házi ellenőrzés, visszaküldés, gyerekfelügyelet, főzés, mosás, mosogatás, takarítás

Ezeknek a tevékenységeknek az ördögi körében teltek az elmúlt hetek minden iskolás gyermek szülei számára, akiknek mindezt többnyire teljesen egyedül, segítség nélkül kellett megoldaniuk.

A munkahelyek nagyon különbözőképpen tolerálták ezt a helyzet, volt, ahol semmit se változott a napi munkamenet, csak nem személyesen mentek a meetingek egész nap, hanem online vagy telefonon. Volt, ahol kényszerszabadságra küldték a kollégákat, de hallottam olyan amerikai tulajdonú cégről is, amelyik olyan mértékben érzett együtt a gyerekes kollégákkal valamennyi, járványhelyzettel érintett leányvállalatánál, hogy plusz szabadságot adott, valamint nem írtak elő minimum napi munkavégzést sem.

Pontosan tudják ugyanis, hogy gyerekek mellett ez többnyire kivitelezhetetlen. Nem tudom, hány ilyen munkahely van még rajtuk kívül, de minden elismerésem 🙂

 
Digitális bennszülöttek és a digitális tanrend

Az iskolásoknak mindeközben iskolánként, sőt, mondhatjuk talán azt is, hogy osztályonként más eszközöket és formákat választottak a pedagógusok a „digitális oktatás” megvalósítására. Nem véletlenül tettem idézőjelbe a digitális oktatást, hiszen nagyon sokféle különböző megoldásról szóltak a hírek. Néhány elmaradottabb, észak-kelet-magyarországi térségben például postán küldték a tanárok a feladatokat a gyerekeknek.

De nem kell messzire menni, egy budapesti egyházi általános iskolában sem volt semmilyen élő, online óra. A gyerekek március 13-án hallották és látták utoljára a tanító nénijüket.

Ezt pedig így a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük digitális oktatásnak, még ha az elvégzett feladatokat e-mailen is küldték vissza vagy a Google Classroom-ba töltögették fel a szülők.

 
Nálunk így élték meg a járványhelyzet miatti karantént a gyerekek

Az online, élő digitális oktatáshoz (ami a másodikos lányomnak már a digitális tanrend bejelentését követő héten elkezdődött) vettünk egy tabletet, és beüzemeltük azt a nyomtatót, amit egy rokonunk már kiszelektált. Mivel itthon csak egy laptopunk volt, amin én próbáltam dolgozni, muszáj volt beruháznunk a tabletbe, amit a lányunk azóta is naponta több órán át használ.

A digitális világ szülöttei pedig nagyon hamar kiismerték a Zoom minden csínját-bínját. Pillanatok alatt rájöttek, hogyan kell átírni a rendszer által kiírt nevet, hogyan kell chatelni az osztálytársakkal akár óra közben is, vagy egy képet megosztani. Emellett azt is be tudták állítani, hogy csak azokat az osztálytársakat lássák, akiket éppen látni akartak

Így arra a kérdésre, hogy mi volt a legjobb a karanténban, nagyobbik lányom kapásból a következőket válaszolta: „Vettünk egy tabletet, beüzemeltük a nyomtatót és mindig az van ebédre, amit szeretek”.

Húga, aki még óvodás, nyilvánvalóan nehezebben értette és élte meg az egész helyzetet, de számára is volt pozitívuma a karanténnak. Végre nem kellett minden nap lefeküdni „aludni” ebéd után, mint az oviban. Sokszor játszotta azt, hogy éppen felhívja valamelyik ovis barátját telefonon, és az első kérdés, amit mindig feltett, így szólt: „Hogy bírjátok?!”. Valószínűleg túl sokat hallotta ezt tőlünk, felnőttektől…

A konyha lett a karantén központi helyszíne

Az itthon töltött időszak alatt a gyerekek nálunk állandóan éhesek voltak, amit először furcsálltunk, majd azt gondoltuk, biztosan valami fejlődési ugrásban vannak. Aztán már minden külön meghökkenés nélkül szolgáltuk ki őket szinte egész álló nap. Mi mást tehettünk volna, hiszen fejlődő szervezetek… 🙂

Így miközben ők szépen nőttek, fejlődtek, a férjem 4, én pedig közel 2 kg-ot fogytam az elmúlt hetekben. Ami nem azért volt, mert ne ettünk volna, hiszen magunknak főztünk, rendesen étkeztünk. Valószínűleg inkább az egész járványhelyzet miatti karantén és a megváltozott körülmények számlájára írható mindez.

Szerencsére a gyerekek örömmel segítettek a főzésben-sütésben. A süti sütésben a gyerekek annyira belejöttek, hogy már önállóan készítettek különböző muffinokat, kekszeket. De volt olyan is, hogy ők készítettek nekünk főtt vacsorát.

 
Valami új

Nekem a járványhelyzet miatti házi karantén alatt sem sikerült könyvet venni a kezembe. Nem azért, mintha nem akartam volna olvasni, hanem mert egyszerűen esélytelen volt. Örültem, ha este 11-kor a munkámat, a háztartást és a gyerekeket is elrendezve el tudtam menni aludni. (Bár ez inkább mindig későbbre csúszott.)

De mégis hozott valami újat az egész járványhelyzet. Kipróbáltam ugyanis a kovászos kenyér készítést, ami szerencsére már első alkalommal is nagyon jól sikerült. Bár nem fog napi rutinommá válni a kenyérsütés, jó érzés, hogy tanultam valami olyat, amit eddig még nem tudtam.

Miközben pedig sajnálatos módon nagyon sokan elvesztették az állásaikat, én éppen a járvány kellős közepén találtam új munkahelyet, ahol lassan két hónapja dolgozom, és ahol nagyon jól érzem magam

Ezért úgy vélem, nekünk nagyon sok pozitívumot hozott a járványhelyzet miatti karantén azon az új élményen túl is, hogy állandóan együtt voltunk. Bár az elején ijesztőnek és ismeretlennek tűnt, néhány hét után már rutinná és élhetővé vált. Így most, hogy június 2-ával országos szinten újrakezdődik az ovi, és már az iskolák is látogathatók, kicsit furcsa, kettős érzés van bennem.

Egyrészt természetesen féltem a gyerekeimet, ugyanakkor boldogsággal tölt el az, hogy újra a saját közegükben lehetnek, és remélhetőleg mindannyian hamar visszatérhetünk a normál, járvány előtt megszokott életünkhöz.

Te hogyan élted meg a karantént? Mit mondanak nálatok a gyerekek arra a kérdésre, hogy mi volt benne a legjobb? Írd meg kommentben, mert nagyon kíváncsi vagyok! 

Forrás: suli360 blog

A www.suli360.hu weboldal azért jött létre, hogy megkönnyítse számodra az iskolakeresést és választást, illetve hogy a szülők is segítséget tudjanak nyújtani egymásnak ezekben a témákban.

Kapcsolódó cikkeink:

• Ilyen volt a digitális tanrend első hete szülői szemmel
• A négy fal között egy eleven gyerekkel - kiborultam, mit tegyek?!
• Az anyák magányossága és a karantén - avagy hány bőr húzható le egyetlen emberről?
• Nyílt levél a tanító nénihez: Kérem, lassítsunk!

Kép: Evgeny Atamanenko / shutterstock