A családban marad?

Móra Klára - 2019-09-25
A családban marad - mondjuk, amikor nem akarjuk kiteregetni a "szennyest", számítunk a rokonság szolidaritására, reméljük, hogy nem vetnek ránk követ, ha kitudódik... "Előfordul a legjobb családban is" - hát persze, hiszen esendőek vagyunk, ki ne hibázna időnként.
A családban marad?

Így örököltük a szüleinktől, a rokonainktól, az őseinktől a bevett szokásokat, hagyományokat, programokat, mintákat. Generációról generációra hittünk abban, hogy a gyermeknek a szülei pályáját illendő folytatnia, különösen, ha családi vállalkozás, magánpraxis is adódott hozzá, meg abban is, hogy vannak bizonyos foglalkozások, amikből megélni nem lehet. Jó, hogy van mihez igazodnunk, főleg addig, amíg a szülői házban lakunk, amíg tanulunk, amíg a szülői támogatásra kell számítanunk…

Igen ám, de a világ nagyot változott, és hála Istennek, változik is. Nem csak az idő gyorsult fel, hanem minden más is. Az a látszat, hogy egyre több a harc, a gyűlölet, a természeti katasztrófák pedig olyan területeket sem kímélnek, ahol eddig hurrikánt vagy árvizet soha nem láttak.

Igen, látszat, mert a világ változásában benne van a fordulat lehetősége, az ember egyéni felelősségvállalása a saját életéért, az ego szerepének helyre tétele, és eddig akár természetfölöttinek vagy parajelenségnek nevezett megmagyarázhatatlan történések természetessé válása, felismerése.

Felfordult a világ – de ezt nem magától tette. Ha tetszik, ha nem, létezik egy, az emberénél magasabb intelligencia, amely az életet, a bolygókat, az embert létrehozta. A bőrünkön érezzük, hogy változnunk kell. Nincs kire hárítani a saját felelősségünket, hiszen mindenki saját maga írja a saját életének könyvét. Örökölt program-e vagy sem, mindegy, többé már nem okolhatjuk sem a szüleinket, sem az iskoláinkat, sem a családunk vagyoni helyzetét, hiszen – amint azt az évszázadok igazolják – ezzel semmit nem oldunk meg. Addig-addig hárítunk, addig mutogatunk másra, a külvilágra, míg a probléma elavul, megszűnik, vagy még súlyosabbá válik – és végül elfogynak a hiedelmeink szerint felelősnek vélt emberek, intézmények és döntések.

Nincs más hátra, mint felébredni, tudatossá válni, a saját sorsunk irányítását a kezünkbe venni. Minden pillanatban választhatunk, és minden pillanatban változhatunk. Szakíthatunk a „családban marad” szokásával, kiléphetünk az örökletes sablonok világából, átírhatjuk a sorsunknak hitt megváltoztathatatlan életutat, ettől mindössze egyetlen döntés választ el minden egyes pillanatban, mindannyiunkat.

Sokan keresik az útjukat, és érdemes tudni, hogy nem szükséges megvárni, amíg egy súlyos betegség, anyagi csőd, vagy párkapcsolati válság kényszerít bennünket a változásra. Meg lehet előzni a depressziót, a lakásunk elárverezését, sok-sok tragédiát azzal, hogy megkeressük a megoldást saját magunkban, a saját problémánkra, még mielőtt feladnánk, mert magunkon kívül egyszerűen nem találtunk más felelőst.

Hihetetlen bölcsességgel, tehetséggel és kreativitással van minden ember megáldva, csak nem merjük elhinni, ezért nem is keressük, és beletörődünk a túlélési stratégiába. Mindannyian különleges feladatra születtünk, és pontosan azért jöttünk, hogy a szenvedélyünknek éljünk, betöltsük a küldetésünket, szeretettel és elhivatottsággal éljük le az itt töltött néhány évtizedünket

Nincs más út, mint megtalálni saját magunkat, változtatni, változni, és ha szükséges, nagyot lépni, nagyot ugrani. Miért is várnánk, hogy valami változzon, ha folyamatosan és mindig ugyanazt tesszük, amiről látjuk, hogy nem működik? Ugyanazt tanítjuk és adjuk át a gyermekeinknek is, ami adott esetben boldogtalanná tette a saját életünk.

Ne maradjon hát a családban! Nincs olyan szabály, hogy a gyermeknek a szülei pályáját kell folytatnia. Nincs olyan foglakozás, amiből nem lehet megélni, ha jól csináljuk, ha arra születtünk, ha senki más nem tudja olyan jól csinálni, ahogy mi magunk. Nem kötelező egyetemre járni, hogy valaki érvényesüljön a mai világban. Létezik olyan bölcsesség is, amit sehol nem tanítanak, egyetlen iskolában sem, különösen nem a felsőoktatásban.

Szükség van olyan emberekre, akik szeretik és élvezik a munkájukat, mert velük öröm dolgozni, ők a sikeresek, és általuk megy előbbre a világ. Csak figyelni kell a sorrendre: a boldog emberek teremtik a jó üzleteket, nevelnek sikeres gyermekeket, teszik a világot jobbá és gazdagabbá. Az üzlet, a család, a gazdagság önmagában nem tesz boldoggá. A kulcs a belső béke. Ha ezt sikerül megteremteni, magunkban felszínre hozni, minden könnyebb. Történhet bármi a külvilágban, adódhat akár egy betegség vagy egy nehezebb időszak is az életünkben, képesek vagyunk megfigyelni, nem beleragadni, és visszahozni magunkat a jelenbe. Az élet most zajlik, mi magunk éljük, és felelősséget kell vállalnunk érte.

Felkínálom az élet legkönnyebb útját, amely mindenkinek működik, aki rálép, és aki gyakorolja. Legközelebb októberben Szegeden majd Budapesten van lehetőség a belső béke útjának megtalálására és az elengedés művészetének elsajátítására.

Kép: freepik.es

 

Közösségi hozzászólások:
Copyright © 2004-2019. CsaládiNet. All rights reserved - minden jog fenntartva.