Olvasd el ezt is: Kamasz gyerekkel válni különösen nehéz - mit tehetsz, hogy a legkevésbé sérüljön?

1. Csak akkor mondd el, ha már tényleg eldöntöttétek!

Nem érdemes a gyerekeket azzal frusztrálni, hogy még a döntés meghozatala előtt meglebegtetitek előttük a válás lehetőségét. Egy feszült családi légkörben a nagyobbakban úgyis felmerül a válás réme, és épp eléggé szoronganak már a szétválás gondolatától is. Ha ők kérdeznek rá, akkor persze érdemes megmondani nekik az igazat, de ha nem kérdeznek rá, felesleges izgatni őket ezzel. Lehet, hogy fel sem merül bennük ez a lehetőség. Hidd el, a válás gondolatának lebegtetésével nem készíted fel őket a „csapásra”, legfeljebb azt éred el, hogy még heteken, hónapokon át rágódik ezen az opción.

2. Készülj fel rá!

Nagyon fontos, hogy ez a bizonyos mondat ne csak úgy váratlanul hagyja el a szádat, miközben dühöngve csapkodsz a párod újabb hülyesége miatt! Ne dühből, indulatból vágd oda a döntésedet a gyerekedhez! Ha tényleg elszántátok magatokat a válásra, akkor a pároddal együtt beszéljetek meg lehetőleg mindent, és csak ekkor álljatok a gyerekek elé! A bejelentés pillanatában jó, ha már felelni tudtok a gyerekek kérdéseire: hol és kivel fogunk lakni, elköltözünk vagy maradunk, melyik iskolába járunk, mikor láthatjuk a külön költöző szülőt?

3. Szánjatok időt a beszélgetésre!

Egy ilyen beszélgetést nem lehet az iskola és az edzésre indulás közötti holtidőben elintézni! Adjátok meg a módját, és legyetek jelen mindannyian! Fontos, hogy a gyerek érezze: a szülei legalább ezúttal egyetértésre jutottak, és most együtt tesznek pontot a házasság végére. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogyan beszélnek a szülők. Ha a gyerek azt érzékeli, hogy a szülei még ebben a fél órában sem tudnak nyugodtan leülni egymás mellé, akkor hiába beszélnek nekik arról, hogy mennyire együttműködnek majd, és minden jó lesz. A gyerekek nem fognak hinni nekik.

Ez egy olyan beszélgetés, ami alapjaiban rengetheti meg a gyerek világát, ezért szánjatok erre időt, hogy legyen lehetőség az érzések kifejezésére, a kérdések megbeszélésére!
 

4. Úgy mondd el, hogy értse!

Fontos, hogy egyszerűen, a gyerek életkorához és értelmi szintjéhez igazodva mondjátok el, hogy válni fogtok! A kisebb gyerekeknek ez a szó nem sokat jelent, nekik el kell magyarázni, hogy számukra ez milyen változásokat fog hozni. Magyarázzátok el nekik, hogy mit jelent majd ez a mindennapokban! Törekedjetek arra, hogy a hangsúlyt a pozitív, megmaradó dolgokra helyezzétek! Persze, így is el kell mondani, ha valamelyik szülő elköltözik, de fontos hangsúlyozni, hogy továbbra is jelen lesz a gyerek életében.
 

5. Ne ragozd túl az okokat!

Csak a tényeket mondjátok, de nem érdemes túlmagyarázni, hogy miért kerül sor a válásra. A nagyobb gyerekek úgyis érzik már egy ideje, hogy gond van, a kisebbek pedig úgysem fogják érteni, hogy mit jelent az, hogy „kiszeretettem apádból/anyádból”. Ha belementek a válás okainak magyarázatába, könnyen átcsúszhat a beszélgetés egy „miattad válunk” típusú beszélgetésbe. És nem, egyáltalán nem kell tudnia a gyereknek, hogy kinek a „hibájából” váltok! Számára teljesen mindegy, hogy ki lépett félre, neki a félrelépő fél éppúgy a szülője, akit szeret. Nem kell tehát a dolgokat megmagyaráznotok. Ahogy érik a gyerek, úgy egyre több mindent ért majd meg.
 

6. Ne próbáld megvesztegetni!

Bárhogy is igyekeztek, a gyerek számára fájdalmas és szomorú dolog, hogy széthullik a családja. Ne úgy próbáld csökkenteni a gyászát, hogy kiskutyát, új telefont, saját szobát ígérsz neki! Ezt úgy hívják, hogy megvesztegetés. Ne akard őt megvásárolni! A válás attól még trauma marad számára, ha veszel neki egy új mobiltelefont. Annak pedig különösen rossz üzenete van, ha anyagi javakkal, ígéretekkel akarod a saját oldaladra csábítani.
 

7. Bárhogy reagál, fogadd el!

Sokszor a nagy bejelentés után kerülnek a felszínre a gyerek eddig ki nem mutatott, elnyomott érzelmei. Éppen ezért a szülőknek érdemes felkészülniük arra, hogy a gyerek furcsán, szokatlan módon viselkedhet. A szomorúságra, bánatra, sírásra a legtöbb szülő fel van készülve, azonban a düh, ordítozás, a látszólagos érdektelenség vagy a tagadás sokakat felkészületlenül érhet. Pedig az érzések széles tárháza kibuggyanhat a gyerekből, és bárhogy is reagál, az teljesen normális. Éppen ezért kell időt hagyni erre a beszélgetésre, hogy legyen alkalom ezeket az érzelmeket megélni, megérteni, megbeszélni.

Fotó: George Hodan / PublicDomainPictures.net