Kamasz gyerekkel válni különösen nehéz - mit tehetsz, hogy a legkevésbé sérüljön?

Jánosi Valéria | 2017-08-04 22:07

Egy kamasz gyerekkel amúgy sem könnyű, hát még akkor, ha megromlott a kapcsolatod a pároddal, és a szakítást fontolgatjátok, esetleg már nyakig ültök a válás gyötrelmeiben. Egy kamasz reakciói ilyenkor még nehezebbé teszik a döntéseket.

Miért nehezebb a kamasznak elviselni a szülei válását?

Pontosan azért, mert kamasz, és amúgy is rengeteg baja van a teste és lelke változásaival. És ha ehhez még hozzájön az is, hogy a szülei válnak, költözni kell, alkalmazkodni egy új nevelőszülőhöz és annak gyerekeihez, ez túl sok neki egyszerre. A kisebb gyerekeket is megviseli ez az egész hercehurca, de a kamaszt totált kiakasztja, mert teljesen kihúzza a lába alól a talajt. A kamaszkor „alap zaklatottságára” ekkor még rátevődik a szülők közötti feszültség, a jövő miatti bizonytalanság, és a kamaszban lévő feszültség olykor elviselhetetlenségig fokozódik, ami dühkitörésekben, sírásokban fog kirobbanni. Rosszabb esetben sajnos depresszióban jelentkezik. Rontja a helyzetet, hogy a kamaszok nagyon nehezen akarják/tudják megfogalmazni a bennük tomboló érzéseket, és a szülő tehetetlenül áll gyermeke reakciója előtt, mert úgy érzi, képtelen kihúzni a gyerekből azt, hogy mi bántja.

Mit tehetünk, hogy a gyerek a legkevésbé sérüljön?

A kamasz rendszerint már régóta tisztában van azzal, hogy a szülei egymással való kapcsolata megromlott. Ritkán éri őt meglepetésként, amikor a felnőttek bejelentik, hogy elválnak. Beszéljetek vele őszintén, mondjátok el, hogy el akartok válni, de ezt csak akkor tegyétek meg, amikor már tényleg eldöntöttétek a dolgot. Ha még bizonytalanok vagytok benne, akkor nem érdemes beszélni róla, mert ezzel csak a szorongásait fokozzátok. A legnehezebb a bizonytalanságot elviselni. Nem kell részletekbe menően elmesélni, hogy miért jutottatok erre a döntésre, mert ez csak rátok, felnőttekre tartozik. Ha mégis megkérdezi, igyekezzetek tárgyilagosak maradni, és ne kényszerítsétek valamelyik szülő melletti állásfoglalásra! Kamaszok esetében is igaz mindaz, amit a válásnál a szülők lelkére szokott kötni minden tanácsadó szakirodalom: mindenképp magyarázzátok el neki, hogy őt semmiféle felelősség nem terheli a válásotok miatt! Lehet, hogy már felnőtt teste van, de a lelke még egy tizenéves gyereké! Szüksége van arra is, hogy megnyugtassátok, hogy őt mindketten továbbra is szeretni fogjátok!

Mivel a kisebb gyerekektől eltérően tovább tudja gondolni a dolgokat, fel fog merülni benne, hogy mi lesz, ha elköltöztök, esetleg új iskolába fog járni, el kell szakadnia a barátaitól. Mi lesz, ha valamelyikőtöknek új társa, esetleg gyereke lesz? Igyekezzetek minden tekintetben megnyugtatni őt, még akkor is, ha nem mondja ki a kérdéseit, kételyeit! Törekedjetek arra, hogy az a szülő, akivel a gyerekek maradnak, lehetőleg ne költözzön el! Próbáljátok úgy intézni a dolgokat, hogy minél kevesebb változás következzen be az életükben! Ne emeljétek ki őket a megszokott környezetükből, ne kelljen megválniuk a barátaiktól! Támaszra, a régi megszokott dolgaira van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza azt a gyászt, amit az egyik szülőjének a távozása jelent.

A válás mindenképpen gyászfolyamat a család minden tagja számára. Legyünk türelmesek a gyerekekkel! Lehet, hogy neked megkönnyebbülés, hogy megszabadultál a házastársadtól, de ő az egyik szülőjét „veszítette el”, így ne siettesd, hogy lépjen túl ezen az egészen!

Ne szidd az exedet, és ne a gyerekkel üzengess!

A kamaszokat nagyon meg szokta viselni, ha az a szülő, akivel együtt maradnak, folyamatosan szidja előttük a volt házastársát, mert akkor bűntudata lesz, hogy ő mindezek ellenére mégis szereti. Bármennyire is haragszol az egykori párodra, ő a gyereked másik szülője, és neki mindkettőtökre szüksége van, még akkor is, ha te úgy látod, hogy az exed egyáltalán nem alkalmas a szülői szerepre.

A kamaszok gyakran panaszkodnak arra is, hogy a szüleik velük üzengetnek. Hidd el, épp elég feszültség van a kamaszban anélkül is, hogy el kelljen viselnie a rossz hírek vivőjének hálátlan szerepét! Ne told rá a gyerekedre ezt a kellemetlen feladatot!

Gyakran elkövetett hiba az is, hogy egy-egy apás hétvége után az anyukák részletesen kikérdezik a gyereket arról, hogy mi volt a másik szülőnél. Kérlek, ne faggasd őt arról, hol, hogyan, milyen körülmények között él az exed, milyen a viszonya az új társával! A gyerek rendszerint tudja, hogy mit akarsz hallani, és aszerint fogja formálni a mondanivalóját. Ezzel megint csak lojalitáskonfliktusba hozod őt.

Kamaszok és az új család

Ez ismét rázósabb téma, mint kisgyerekek esetén. Ha azért váltatok el, mert egyikőtöknek új partnere lett, és a kamasz egy új családba csöppen, ne számítsatok idilli, harmonikus együttélésre az elején! Bármennyire is szeretnél egy új, boldogabb családot, ezek a te vágyaid. A kamasznak idő kell a válás, költözés, új körülmények feldolgozásához. Időre, időre, időre van szüksége! Ne vedd zokon, ha az első hónapokban furcsán, hevesen, szemtelenül reagál dolgokra! Amúgy is jellemző ez minden normális kamaszra, különösen nehéz kordában tartania az indulatait egy ilyen feszültséggel terhelt helyzetben.

A kamaszoknak nehéz elfogadniuk egy új családot, hiszen minél idősebbek, annál több időt töltöttek együtt a szüleikkel, és nem tudnak, gyakran nem is akarnak beilleszkedni egy másik családba. Ne felejtsd, a válás a ti ötletetek volt, őt belekényszerítettétek egy új helyzetbe, amihez gyakran nagyon nehéz alkalmazkodnia. Képzeld el, milyen lenne, ha egy napon valaki közölné veled, hogy mától átköltözöl egy másik családhoz, lesznek új testvéreid, új apukád, akiket holnaptól szeretned kell! De meg ne lássam, hogy szomorkodsz azért, mert el kellett hagynod a régieket! A döntésbe nincs beleszólásod, és úgy kell érezned, ahogy azt mások elvárják. Pontosan ezt éli át a kamasz. Miért kellene szeretnie az új társadat, az új testvéreit? Ezt ne várd tőle! Azt azonban elvárhatod, hogy tisztelettel viselkedjen velük – épp úgy, ahogy más felnőttekkel. Azonban még ezt is nagyon nehéz betartania, hiszen a kamaszok életkori sajátosságuknál fogva gyakran szemtelenek, szókimondóak, és biztos lehetsz benne, hogy a betolakodónak tartott új társaddal szemben sem fogja majd vissza magát.

És pontosan ugyanez fog történni az új „testvérekkel” is. Még a „legjobb” családokban is normális a testvérek rivalizálása, és az sem számít különleges dolognak, hogy a mozaikcsaládban együtt élni kénytelen gyerekek elsőre nem kedvelik egymást.

Amit tehetsz

Ezekben a nehéz hetekben, hónapokban próbálj meg még a szokásosnál is több figyelmet szentelni a kamasz gyerekednek! Tudom, ez irtó nehéz, hiszen te is küzdesz a válás fájdalmával, millió új teendőd van, mert be kell rendezned az új életeteket. Ráadásul egy szótlan, magába zárkózó, szemtelen, olykor dühöngő, szókimondó kamaszt amúgy is nehéz megközelíteni, és sokszor kedved sincs hozzá. Mégis azt javaslom, hogy töltsetek együtt minél több időt, és próbáld megtudni, mit gondol, hogyan érez az új helyzetben! Legyél nyitott, elfogadó és megértő! Ha megsértődsz, dühös leszel amiatt, amit mond, elveszíted vele a kapcsolatot. Bármit is mond, nem kell védekezned! Jogod volt meghozni a felnőtt életed fontos döntéseit! De ne vedd zokon, ha a kamasz gyereked emiatt dühös, haragszik rád, nem akarja ezt az egész helyzetet! Ehhez viszont neki van joga.

Jusson eszedbe, hogy bármennyire is felnőttnek, okosnak, megértőnek tűnik a tizenéves kamaszod, azért ő még gyerek! Szüksége van rád, a szeretetedre, megértésedre, és tudnia kell, hogy neked senki sem fontosabb nála! Ha új társad is van, senki nem fogja kitúrni őt a szívedből. Ezt nem árt neki újra meg újra elmondani.

Fotó: Myriams-Fotos / pixabay