A szülői elidegenítés jelensége

Elidegenítés a hétköznapokban

A hétköznapokban a szülő száját a következő mondatok szokták elhagyni:

• Apád/anyád elhagyott minket. Persze soha nem is vett részt a család életében. Alig volt itthon, nem foglalkozott veled.
• Nem engedlek el vele, mert túl gyorsan vezet, veszélyeztet téged.
• Nézd meg, a múltkor is milyen cipőben küldött téged láthatásra! Egy rendes szülő gondoskodna rólad, és venne neked jó cuccokat.
• Nem engedem, hogy kapcsolatba kerülj apád új barátnőjével!
• Ha bántanak ott, nyugodtan hívj fel!

A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Az a nehéz ebben, hogy az a szülő, akinek a száját ezek a mondatok elhagyják, szentül meg van győződve arról, hogy igaza van: az ex-partnere egy gonosz, felelőtlen, nemtörődöm alak, aki károkat okoz a gyermekének. Ő bezzeg csak meg akarja védeni a csemetéjét, bizalmasan elmondja neki, hogy mire figyeljen a másik szülőjével kapcsolatban. Mi lehet ebben rossz? Már az is baj, ha meg akarja védeni a gyerekét? Ő csak az igazat mondja, és a gyereknek joga van mindezt tudni, akárhány éves is.

A szülői elidegenítés hatása a gyerekre

Hogy mi a baj ezzel? Az, hogy elülteti a gyerek fejében azt a gondolatot, hogy a másik szülője nem szereti, sőt veszélyezteti, esetleg bántalmazza őt. Ennek következtében eltávolodik tőle, nem akar vele lenni, a befeketítő szülőt látja jónak, biztonságot adónak, hozzá lesz lojális. Úgy érzi, választania kell a két szülő között, lojalitás-konfliktusba kerül.

A másik szülőtől egyre távolabb kerül érzelmileg, már nem bízik benne, egyre inkább gonosznak, veszélyesnek látja. Kialakul benne az a meggyőződés, hogy ez a szülője nem is szereti őt. Egy idő után egyre tiszteletlenebb lesz vele szemben, nem akar majd láthatásra menni, időt tölteni vele, hiszen teljesen átmosták az agyát. Még csak lelkiismeret-furdalása sem lesz amiatt, hogy ennyire hidegen, bántóan, megalázó módon viselkedik az elutasított szülőjével szemben.

Egy elidegenítő szülő pedig ilyenkor dörzsöli a tenyerét, hogy sikerült elérnie a célját, elmarta az expartnerét a közös gyermeküktől. Végre megismeri a szenvedést az a piszok alak, aki annyi fájdalmat és szenvedést okozott neki. És ez így van. Az elidegenített partner valóban nagyon szenved, mert végtelenül bántó, megalázó és kegyetlen az a mód, ahogy a gyereke bánik vele. Gyakran odáig jut a dolog, hogy nem is akar találkozni az elidegenített szülővel, megszakít vele minden kapcsolatot.

Csakhogy az elidegenítő szülő nem látja, hogy mindezzel olyan súlyos károkat okoz a gyerekének, mintha folyamatosan bántalmazná őt.

A gyerek súlyos sérülései

Amikor a gyerek úgy érzi, hogy szülei két ellentétes irányba húzzák, lojalitás-konfliktusba kerül. Mivel mindkét szülőjét szereti, ezzel súlyos stressznek teszed ki őt – akár egészen kicsi korában. Azt a döntést kell meghoznia, hogy melyik szeretett személynek mondjon nemet. Szorongva mérlegeli, hogy mi történik, ha valamelyikőtök eltávolodik tőle. Ezzel olyan durva stressznek teszed ki őt, amire fejfájással, hasfájással, feszültséggel reagál.

Egy idő után kénytelen lesz választani köztetek, már csak azért is, hogy véget vessen ennek a szinte elviselhetetlen állapotnak. Ha az erőteljes nyomásodra téged választ, és te folyamatosan azt erősíted benne, hogy a másik szülője alkalmatlan, gonosz vagy éppen nem szereti őt, ezt ő készséggel el is fogja hinni. És mivel a legtöbb elidegenített szülő egy idő után felhagy a kapcsolatteremtési kísérletekkel, a gyerek visszaigazolva látja, hogy az apja/anyja valóban nem keresi, és már nem is törődik vele. Majd levonja azt a következtetést, hogy mindez azért lehetséges, mert őt nem is lehet szeretni. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a gyerekben súlyos önbecsülés-hiány alakul ki, ami aztán az egész életét meghatározza, zavart okozva a tanulmányi előmenetelében, párválasztásában, párkapcsolataiban. És sajnos nem, a te szereteted nem fogja kompenzálni a másik szülő hiányát, szeretetét!

Amikor negatív üzeneteket fogalmazol meg a gyerekednek az ex-partneredről, a csemetéd a jóindulat és elfogadás erényei helyett kíméletlenséget és kegyetlenséget tanul. Mások elfogadása és a közös problémák megoldása helyett azt tanulja meg, hogyan legyen követelőző, és a neki nem tetsző embereket hogyan tartsa távol magától.

Amikor arra tanítod a gyerekedet, hogy a másik szülője negatív jellemzőit eltúlozza, megtanítod neki, hogyan manipuláljon másokat a saját céljai érdekében, és hogyan szorítsa a neki nem tetsző embereket a háttérbe.

Amikor azt próbálod elhitetni a gyermekeddel, hogy az ex-partnerednek csak negatív tulajdonságai vannak, és még a jó szándékát is rosszként értékeled, a gyereked azt fogja megtanulni, hogy vannak jó és rossz emberek. Képtelen lesz árnyaltan látni őket, és azt fogja feltételezni, hogy bárkit el lehet utasítani csupán azért, mert nem tökéletes. Így aztán kevés barátja lesz, és mindig nehézséget fog okozni számára a kapcsolatai fenntartása.

Amikor napi szinten osztod meg vele a véleményedet az ex-partneredről, folyamatosan mosod át az agyát, befolyásolod a gondolkodását, és ezzel megakadályozod azt, hogy saját véleménye legyen. Az önálló gondolkodás hiánya miatt döntésképtelen ember lesz, aki kamaszként könnyen kerülhet egy erősebb személyiség vagy csoport befolyása alá, ahol már más – nem te! – fogja megmondani neki, hogy mit gondoljon a világról, és esetleg rólad.

Mindezek mellett pedig amikor a gyermeked - a te véleményed alapján – mindenféle bűntudat nélkül utasítja el a másik szülőjét, kialakul benne a mások érzései iránti érzéketlenség. Az együttérzésre képtelen gyermek felnőve mások igényein és érzésein keresztülgázol majd, és valószínűleg képtelen lesz tartalmas és egészséges kapcsolatok ápolására.

Lehet, hogy most erre azt mondod, hogy mindez túlzás, a te gyereked nem ilyen, és te csak csökkenteni igyekszel a károkat, amiket az ex-partnered okoz neki. Elhiszem, hogy tényleg így gondolod, de a fent leírtak kutatásokkal alátámasztott tények, és a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Mivel a szülői elidegenítésnek ennyire súlyos hatása van a gyerekekre, mentális gyerekbántalmazásnak minősítik, és egyes országok bírói gyakorlata már elismeri a szülői elidegenítést a gyerekkel való visszaélés egyik formájaként. Brazíliában és Mexikóban például bűncselekménynek számít, de Romániában és Ausztriában is jogi következményei vannak.

Amikor tehát forr benned a düh az ex-partnered iránt, kérlek, tegyél lakatot a szádra, és keress segítséget a magad számára, mert ha mindezt megosztod a gyermekeddel, jóvátehetetlenül súlyos károkat okozol neki!

Kapcsolódó cikkeink:

• A gyerekek igenis megérzik az apa hiányát
• Apa pótolhatatlan: ezért foglalkozz férfiként is nagyon sokat a gyerekeddel
• "Szegény gyerekek! Teljesen szétszakítjátok őket!" - Avagy működhet-e a váltott felügyelet válás után?
• Hogy beszéljünk a gyerekkel a válásról? - Vekerdy Tamás szakpszichológus tanácsai

Kép: FeeLoona / pixabay