Férjeddel, Andrással egy 20 hónapos, gyönyörű kisfiú szülei vagytok. Mit gondolsz, a baba születése utáni, áhított harmónia milyen módon őrizhető meg, vagy hozható vissza a szülők között?

„Mi alapvetően úgy álltunk hozzá kisfiunk érkezéséhez -kezdi Melody -, mivel közös életünket ketten kezdtük, ezért a babánknak fontos az új helyzetbe illeszkednie és nem fordítva. Nagyon ügyelünk arra, hogy életünkben továbbra is a kettőnk kapcsolata legyen az első. Ehhez minimum hetente egyszer, akármennyi teendőnk is van, tartunk egy randinapot, vagy estét, ami kettőnkről szól. A Férjeknek már a baba érkezése után közvetlenül nagyon fontos figyelniük rá, hogy minőségi időt töltsenek el Feleségükkel, hiszen korántsem egyértelmű, hogy Párjuknak az új, anya szerep magától értetődően könnyen megy. Továbbá az anyának és az apának is fontos, hogy a nő megőrizhesse addigi testvéri, baráti, feleség és elsősorban női szerepét is.

Milyen praktikákat javasolsz még?

„A szülők bevezethetnek ún. „fotel időt” is - folytatja a tréner-, mikor gyermekük még ébren van, 10-15 percet a fotelben ülve, párként, egymással foglalkoznak, így a gyermek látja, hogy Anya és Apa törődik egymással, ez biztonságot ad a gyermeknek. Szülőként fontos baráti kapcsolataink megőrzése is, hogy kiszakadjunk a szülői szerepünkből, és érezzük, nem mindig gyermekünk körül forog a világ. Sok szülő ott követi el a legnagyobb hibát, hogy a Férj-Feleség kapcsolatukat igazából a fészekrakás ösztöne hajtja, erre alapozzák párkapcsolatukat. Ez veszélyes hozzáállás, mert ha nem folyamatában élik meg a két helyzetet, akkor 1) Férj-Feleség kapcsolatuk másodrangúvá válik és 2) egy teljesen gyermekközpontú nevelést fognak folytatni. A szülői szerepeken túl Feleségként és Férjként is fontos megmaradniuk egymás számára” - hallhatjuk Melodytól.

Kíváncsiak vagyunk, mit gondolsz, mik egy édesapa legfontosabb feladatai a gyereknevelésben?

1. Bizalom kialakítása: a legfontosabb, hogy a gyermek bízni tudjon az apjában, máskülönben a környezete, kortársai nagyobb befolyással lesznek rá. Úgy gondolom, az apa feladata egy olyan erős családi norma megteremtése, ami a gyermeknek is irányt mutat, családként mit képviselnek. Ezzel egy olyan erős családi lojalitás alakítható ki, amely egy egész életen át tart.

2. Verbalitás: fontos, hogy az apa szavakkal is kivegye részét a gyereknevelésből, ne csak szemlélője legyen annak. Miért? Sok esetben a gyermek, ha nem kap visszajelzést apjától, azt úgy értékeli, hogy nem érdekli, vagy elutasítja őt.

3. Szeretet kimutatása Feleség iránt: erre folyamatosan szükség van, hiszen ennek hiánya az anya addigi szülői eredményeit gyakorlatilag nullára csökkentheti. Illetve itt visszakapcsolódom a bizalom kérdésköréhez: ha egy gyermek azt látja, hogy az apja a számára legfontosabb személyt nem szereti, igazán bízni sem tud benne.

4. Hibázási lehetőség megadása: egy gyermeknek azt kell éreznie az édesapja irányából, hogy még ha nem is sikerül neki valami, apja az igyekezetét értékeli, és esetleges kudarcára úgy tekint, mint a sikeréhez vezető első lépcsőfokra. Ilyenkor az apa leginkább együttérzésével tudja kifejezni szeretetét gyermeke iránt, esetleg saját korábbi kudarcélményét megosztva vele.

5. Biztatás: fontos, hogy az apa, aki a családi normateremtő, egyben a gyermek szárnypróbálgatásait támogató buzdítás/biztatás fő forrása is legyen, ez feltétlen növeli a kettejük közötti bizalmat. Ez fiúk esetében olyan „rejtett” formában is történhet, mint hogy az uzsonnás zacskóban elrejt az apuka egy „Szeretlek Fiam!” üzenetet, lányoknál már más a helyzet. Főként 11-13 éves korú kislányoknál, mikor beengedik édesapjukat törékeny világukba, pl. egy „Szerinted szép vagyok Apu?” kérdéssel, az apának fel kell tudnia ismerni a helyzet jelentőségét és azt, hogy mennyire komolyan kell vennie mit és hogyan, milyen hangnemben reagál lánya felé, mit okoz válaszával lelkében.

6. Intimitás kialakítása: kisfiú és kislány gyermeknél is rendkívül fontos, hogy akár egy kisebb érintéssel, rendszeres öleléssel vagy jóéjt puszival az apa is ki tudja fejezni szeretetét gyermeke felé. Így gyermekünk olyan emocionális szükségleteit elégítjük ki, amelyek döntően befolyásolják nemi identitását.

7. Lelkesedés őszinte értékelése: hányszor hallhattuk mi is gyerekkorunkban: „Bilibe lóg a kezed!”, „Szállj vissza a földre!”. Amikor egy gyermek őszintén lelkesedik saját ötlete, akár elkészült kis kézműves munkája iránt, fontos, hogy az apa - és mindkét szülő - osztozni tudjon lelkesedésében és adott esetben ne az ezzel járó felfordulást lássa otthon. Azt a pillanatot, amit földhözragadt, mindennapoktól megfáradt negatív reakciónk okozhat a gyerekben, jóvátenni nem tudjuk, és az arcára fagyott mosolyt sem törölhetjük ki saját lelkünkből. Inkább felcsillant szemeit akarjuk megőrizni magunkban!

„Azt gondolom, minden tanulható - hallhatjuk Gyenis-Angyal Melodyt -. Ahogyan az autóvezetéshez is jogosítvány kell, kapcsolataink, párkapcsolatunk és családi szerepeink helyes működtetésére is fel kell tudnunk készülni. Mielőbb belátjuk ezt a tényt, annál hamarabb érezhetjük egy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban és családban magunkat, amiért érdemes élnünk” – fejezi be a szakértő.

Fotó: stockimages - FreeDigitalPhotos.net