Stressz hatására a szervezetünk mellékveséi adrenalint kezdenek termelni, amely felkészíti a szervezetet a fokozott fizikai megterhelésre, a "küzdelemre". Hatására a szívben, bőrben és a belső szervekben az erek összehúzódnak és a vér nagy része az izmokba kerül; a májból glikogén kerül a vérbe, biztosítva a szükséges energiát a harchoz.
Az ősembereknél stressznek számított például a vadállatok támadása (vagy éppen elejtése), amely fokozott fizikai aktivitást igényelt ahhoz, hogy el tudjon menekülni az állat elől. Ilyenkor az izmok felkészültsége nem volt hiábavaló, hiszen a futással az erőkifejtéssel le is vezette a felgyülemlett feszültséget. A vész elmúltával a szervezet visszaállhatott a normál kerékvágásba.
A mai világban azonban egész másfajta stressz ér bennünket. Azon problémák megoldási mechanizmusai, amelyek stresszként hathatnak, legtöbbször nem kívánnak fizikai aktivitást. Így aztán a szervezet hiába készül fel a menekülésre vagy éppen a támadásra, az nem valósul meg. Nem futhatunk el a problémák elől. Ezen kívül sokszor nem is csak egy problémával kell szembenézni, hanem több szinten kell megállni a helyünket. (Munkahelyi gondok után otthoni küzdelmek, és akkor még nem is említettük az egzisztenciális kérdéseket). A sok megoldatlan feladat állandósítja a szervezet fokozott készenléti állapotát. A tartós stressz előbb-utóbb szorongáshoz, depresszióhoz és rengeteg szervi megbetegedéshez vezethet.
Tartós terhelésre kialakul a magas vérnyomás, az erek elveszítik rugalmasságukat, a szívverés felgyorsul, az emésztőrendszer rossz vérellátása fekélyeket okozhat, a bőr egyes betegségei is a rossz vérkeringés számlájára írhatók, az immunrendszer ellenállóképessége csökken, az izmokban felgyülemlik a feszültség, tónusuk fokozódik - ezeket mind a stressz okozza. Az vázizmok állandó feszülése megváltoztatja a testtartást, melynek hosszantartó fennállása nem csak izomfájdalmakhoz, hanem egyéb mozgásszervrendszeri betegségekhez is vezethet: nyak- hát-, derékfájdalmat, fejfájást is okozhat, akár gerincsérv is kialakulhat.
A stresszre igen érzékeny izmaink például a nyak és a hát területén található csuklyás izmok, a mély hátizmok, karizmok.
Tehát az idegrendszert érő hatás egyéb szervi tünetekben manifesztálódik, de ez egy oda-vissza ható rendszer. Az idegrendszert is lehet befolyásolni, például a vázizmok felől. Azok tudatos ellazítása, nyújtása, a feszültség levezetése valamilyen sporttal, képes áthangolni a szervezetet és megadni a kívánt nyugalmat. A mozgás fokozza az endorfin szintet, amit "boldogsághormonnak" is neveznek. Testedzés hatására T sejtek termelődnek, ami pedig az immunrendszert erősíti. Relaxáció hatására visszaáll a belső szervek felborult vérkeringése.
Ajánlott megtanulni az autogén tréninget, mely a vegetatív idegrendszer tudatos áthangolására tanít meg. Ennél könnyebben, gyorsabban elsajátítható lazító technika a progresszív relaxáció, mely a vázizomzat tudatos megfeszítésén és ellazításán alapszik. Jó hatásúak a streching gyakorlatok, jóga, pilates, lazító gyógytorna.
A sportok közül azok a jó stresszoldók, amelyek nem teremtenek versenyhelyzetet. Ilyen lehet a kocogás, úszás, kerékpározás, tánc. Remek idegnyugtató a séta, kirándulás.

Végezetül ajánlanék néhány bármikor könnyen elvégezhető gyakorlatot. A gyakorlatok végzése előtt nyissa ki az ablakot, a levegőt mindig orrán át szívja be és szájon át fújja ki! A gyakorlatokat ülve és állva is végezheti. Ha bármilyen mozgásszervi problémája van, kérje ki gyógytornász véleményét! NE erőltesse a gyakorlatokat, csak addig végezze, ameddig jólesik!

1. Egyenesítsük ki hátunkat, nyakunkat és így bólintsunk előre és vissza. Fej lehajtásakor kifújni a levegőt, emeléskor beszívni. Nyolcszor ismételjük.