Rohanó, stresszekkel teli világunkban nem divat a konyhai foglalatosság, fogyasztói társadalmunk és a reklámok sokakat csábítanak a félkész és készételek, az iparilag erősen feldolgozott élelmiszerek kizárólagos, vagy túlzott mértékű használatára, hangoztatván azt, hogy ezzel mennyi időt megspórolunk.
 
Igen, az élelmiszeripar kényelmi termékeinek használatával valóban kényelmesebbé varázsolhatóak a napjaink, mégsem hiszem, hogy a konyhai alapismereteket teljesen száműznünk kéne a tudáspalettánkról!
 
Nem tudom elfelejteni annak a közel 30 éves fiatalasszonynak a kétségbeesését, akinek egy étrendi tanácsadás alkalmával egészségügyi problémája miatt többek között azt javasoltam, hogy hagyja el a leveskockák, levesporok használatát egy ideig. Rémülten kérdezte tőlem, hogy ha ő ezeket nem használhatja, akkor hogyan fog a férjének finom húslevest készíteni?!

Fogalma sem volt arról, hogy a húsleves alapvetően nem leveskockából készül… és ez csak egy kiragadott példa! Nagyon sokan nem ismerik az egyszerű, „házilag” előállítható ételek elkészítési módját, nem tudják, mi a rántás és a habarás, vagy a főzés és a párolás közötti különbség. Sokan zavarba jönnek, ha a konyhai eszközök használatáról esik szó, mert tudják ugyan, hogy mi a szita, a kukta vagy a cserépedény, de még soha nem használták ezeket!

Rengeteg háztartásban található ma már hiper-szuper sokfunkciós konyhagép, márkás gőzpároló, kenyérsütő, aszaló, csodálatos tűzhelyek, ez mind nagyon szép, élnünk kellene azonban a lehetőségekkel, használni ezeket a nagyszerű eszközöket, ötvözve megfelelő konyhatechnológiai eljárásokkal, mert a megfelelő módon elkészített ételek hosszútávon szolgálják egészségünk megőrzését és elősegítik, meggyorsítják bizonyos betegségek gyógyulását.

Hol is kéne kezdenünk? Nem tudom, mert a téma igen bőséges…
Várom, hogy kérdezzenek e témakörben is tőlem!