Van hulladék és van szemét
Szőke Judit - 2008-08-21
Nagyon hasznos szokás, már-már divat lett nálunk is -legalábbis az adatok erről tanúskodnak - a szelektív hulladékgyűjtés. A helyi kampányok, a színes edények főképp a környezetvédelem iránt szerencsére fogékony fiatalabb generációt vonzzák. A háztartásokban sok szemét és hulladék keletkezik, ezek egy része ártalmatlan, másik fele azonban kifejezetten veszélyes és speciális módon, de szabályosan kell tőle megszabadulni.
Családi házakban élők a főzéskor keletkező zöldséghulladékot komposztálhatják. Komolyabb gond a papír. Azért gondoljunk bele! Egy kilogramm papír készítéséhez 2-3 kiló oxigént adó fa, 350-700 liter víz és nyolc kilowattóra energia szükséges. Hihetetlen, ugye? A papírgyártás a világ energiafelhasználásának négy százalékáért felelős, előállítása ezen kívül mintegy kétezer segédanyagot - vegyszerek, fehérítéshez használt klór, stb. - igényel. Minél fehérebb, illetve minél fényesebb és színesebb a papír, előállítása annál nagyobb környezetkárosítást okoz. Ma a teljes papírfogyasztás 48 százalékát a csomagolás emészti fel, nyomtatás és írás céljára pedig 30 százalékot használunk el. A papír nagy része újrahasznosítható, ezért tegyük a megfelelő konténerbe! De takarékoskodni is lehet a papírral: írjunk, nyomtassunk, fénymásoljunk mindkét oldalára. A félig használt papír másik oldala jegyzetelésre, gyereknek firkálásra, piszkozatírásra még igazán alkalmas, irodai ügyintézéshez pedig a fax és a belső levelek helyett térjünk át az e-mail használatára.
A WC-be ne!
De mihez kezdjünk az elhasznált főzőolajjal? Másodszor már nem szabad felhasználni, főleg, ha felhabzott, mert az égett alkotóelemek betegségforrások lehetnek, a túlhevítés következtében rákkeltő anyagok keletkezhetnek benne. A háztartásokban talán legnagyobb mennyiségben keletkező (különleges kezelést igénylő) hulladék ez a fajta „fáradtolaj”.
Az elhasznált főzőolajat a lakossági hulladékgyűjtő udvarok veszik át, mivel azok veszélyes hulladéknak számítanak, tehát nem a WC-be öntjük, nem a mosogatóba engedjük, azaz nem csatornába és nem az utcára! Elsősorban azért veszélyes, mert az élő szervezeteket elzárja az oxigéntől. A közétkeztetésben, ahol nagy tételben keletkezik, de a szállodákban és éttermekben is szelektíven gyűjtik ezt a hulladékot és feldolgozásával elkerülhető a környezet szennyezése. Hasznosítása főképp tüzelőanyagként történik, bár akár üzemanyaggá is alakítható. Biológiailag is jól bontható.
Na és aztán ott vannak a házipatikákban felhalmozódó, kiselejtezett gyógyszerek! Sok gyógyszertárban nem, vagy nem szívesen veszik vissza ezeket, így a kukába öntve a hulladéklerakókra kerülnek, ahol potenciális szennyező- és veszélyforrások. Összetételük sokféle lehet, így a környezetre gyakorolt hatásukban is eltérőek. A gyógyszerek lényegében vegyianyag-koncentrátumok, így fokozott veszélyt jelentenek, nem véletlen, hogy veszélyes anyagnak minősülnek. Ártalmatlanításuk égetéssel történhet.
Vigyázz! Veszélyes hulladék!
És ha már itt tartunk, ejtsünk szót a házi betegápolás során - főleg hosszan tartó vagy krónikus betegek ellátásakor - injekciós tűk, fecskendők (tűvel), infúziók, transzfúziós szerelékek, vágó, szúró, éles eszközök, ampullák keletkeznek. Ezek fertőzésveszélyt jelentenek és betegségeket terjeszthetnek, ezért elkülönítetten kell gyűjteni és szabályoknak megfelelően kezelni. Az egészségügyi intézményeknek kötelességük átvenni ezeket a kockázatos eszközöket. Az első és legfontosabb tennivaló az, hogy az otthonunkban keletkező különleges kezelést igénylő hulladékokat ne tegyük a többi hulladék közé a kukásedénybe. Keressünk olyan biztonságos helyet a számukra, hogy pl. a gyerekek ne férjenek hozzá és tároljuk addig, amíg garantáltan biztonságos kezelőhelyre lehet juttatni ezeket.
Különben állandó lehetőség a már minden nagyobb településen lévő hulladékgyűjtő udvaron történő átadás, ezeken általában veszélyes hulladékokat, például akkumulátorokat is átvesznek. Ha mégsem, akkor tanácsot adnak, merre induljunk.
Időszakos jellegű megoldás a gyűjtőnapok szervezése, amely lehetőséggel sok fővárosi kerületi, vidéki városi önkormányzat él, és évente egyszer-kétszer, előre meghirdetett időpontban és helyszínen sokféle különleges kezelést igénylő hulladékot átvesznek. A begyűjtést engedéllyel rendelkező cég végzi, speciális felkészültségű átvevő személyzettel. Náluk jó helye van a hulladéknak, ami ugyebár nem szemét.
A WC-be ne!
De mihez kezdjünk az elhasznált főzőolajjal? Másodszor már nem szabad felhasználni, főleg, ha felhabzott, mert az égett alkotóelemek betegségforrások lehetnek, a túlhevítés következtében rákkeltő anyagok keletkezhetnek benne. A háztartásokban talán legnagyobb mennyiségben keletkező (különleges kezelést igénylő) hulladék ez a fajta „fáradtolaj”.
Az elhasznált főzőolajat a lakossági hulladékgyűjtő udvarok veszik át, mivel azok veszélyes hulladéknak számítanak, tehát nem a WC-be öntjük, nem a mosogatóba engedjük, azaz nem csatornába és nem az utcára! Elsősorban azért veszélyes, mert az élő szervezeteket elzárja az oxigéntől. A közétkeztetésben, ahol nagy tételben keletkezik, de a szállodákban és éttermekben is szelektíven gyűjtik ezt a hulladékot és feldolgozásával elkerülhető a környezet szennyezése. Hasznosítása főképp tüzelőanyagként történik, bár akár üzemanyaggá is alakítható. Biológiailag is jól bontható.
Na és aztán ott vannak a házipatikákban felhalmozódó, kiselejtezett gyógyszerek! Sok gyógyszertárban nem, vagy nem szívesen veszik vissza ezeket, így a kukába öntve a hulladéklerakókra kerülnek, ahol potenciális szennyező- és veszélyforrások. Összetételük sokféle lehet, így a környezetre gyakorolt hatásukban is eltérőek. A gyógyszerek lényegében vegyianyag-koncentrátumok, így fokozott veszélyt jelentenek, nem véletlen, hogy veszélyes anyagnak minősülnek. Ártalmatlanításuk égetéssel történhet.
Vigyázz! Veszélyes hulladék!
És ha már itt tartunk, ejtsünk szót a házi betegápolás során - főleg hosszan tartó vagy krónikus betegek ellátásakor - injekciós tűk, fecskendők (tűvel), infúziók, transzfúziós szerelékek, vágó, szúró, éles eszközök, ampullák keletkeznek. Ezek fertőzésveszélyt jelentenek és betegségeket terjeszthetnek, ezért elkülönítetten kell gyűjteni és szabályoknak megfelelően kezelni. Az egészségügyi intézményeknek kötelességük átvenni ezeket a kockázatos eszközöket. Az első és legfontosabb tennivaló az, hogy az otthonunkban keletkező különleges kezelést igénylő hulladékokat ne tegyük a többi hulladék közé a kukásedénybe. Keressünk olyan biztonságos helyet a számukra, hogy pl. a gyerekek ne férjenek hozzá és tároljuk addig, amíg garantáltan biztonságos kezelőhelyre lehet juttatni ezeket.
Különben állandó lehetőség a már minden nagyobb településen lévő hulladékgyűjtő udvaron történő átadás, ezeken általában veszélyes hulladékokat, például akkumulátorokat is átvesznek. Ha mégsem, akkor tanácsot adnak, merre induljunk.
Időszakos jellegű megoldás a gyűjtőnapok szervezése, amely lehetőséggel sok fővárosi kerületi, vidéki városi önkormányzat él, és évente egyszer-kétszer, előre meghirdetett időpontban és helyszínen sokféle különleges kezelést igénylő hulladékot átvesznek. A begyűjtést engedéllyel rendelkező cég végzi, speciális felkészültségű átvevő személyzettel. Náluk jó helye van a hulladéknak, ami ugyebár nem szemét.
Közösségi hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Előző hír
Igaz, hogy borban az egészség
Következő hír
.jpg){kind=small}