9 helyzet, amely minden szülőnek ismerős, aki ADHD-s gyermeket nevel

Kercsó Dorottya - 2019-11-12
Számon tartod még, hányszor kellett magyarázkodnod, hányszor kerültél az ítélkező idegenek látóterébe ADHD-s gyermeked miatt? Hogy hányszor szakadt meg már érte a szíved, mert a környezet csak a "rossz gyereket" látta, miközben te tudod, belül milyen melegszívű és értékes is ő? És hányszor kellett az egész világgal felvenned a harcot, hogy kiállj az igazatokért?
9 helyzet, amely minden szülőnek ismerős, aki ADHD-s gyermeket nevel

ADHD-s, vagyis figyelemzavaros hiperaktivitással küzdő gyermeket nevelni talán az egyik legkeményebb szülői feladat. A sok-sok nehézség, aggodalom, a szülőtársadalom többsége számára ismeretlen probléma megoldása mellett azzal is szembe kell nézni, hogy ez a betegség nem „látszik”, így a környezettől a család ritkán kap támogatást. Annál több az ítélet, a vádlás és a szükségtelen jó tanács.

Az alábbi helyzetek közül a legtöbb valószínűleg minden ADHD-s gyermeket nevelő szülőnek ismerős lesz:


1. Mindenkinek van egy jó tanácsa

Mindenki olvasott már egy-egy tuti tippet az interneten, amit alig vár, hogy megoszthasson veled. Van, aki egy szuper csodavitamint ismer. Más relaxációs technikákat ajánl. A harmadik úgy gondolja, ki kell iktatnod a piros színű ételeket a gyerek étrendjéből. Ezek a tanácsok jó szándékkal érkeznek ugyan, mégis tele van már velük a padlás. Te pedig igyekszel türelmesen bólogatni, mert addig örülsz, amíg valaki elő nem jön azzal az elméletével, hogy:
 

2. Ez a betegség nem is létezik

A mai napig masszívan tartja magát az elképzelés, hogy az ADHD, mint olyan, nem is létezik, csupán az inkompetens, nevelésre alkalmatlan szülők agyszüleménye. Helyzettől és vérmérséklettől függ, hogy az ilyen eszmefuttatás hallatán az anya csendben nyeli-e a könnyeit, vagy felajánlja a mindentudó ismerősnek, hogy nevelje akkor meg ő a gyereket, ha olyan jól ért hozzá.
 

3. Megtanulod figyelmen kívül hagyni az ítélkező idegeneket

A gyermekre nincs ráírva, hogy problémákkal küzd. Az utca embere csak egy hangos, aktív, nem a helyzetnek megfelelően viselkedő gyereket lát. Van, akinek csak az arcára ül ki a megvetés, mások összenéznek, és mindig lesz olyan, aki kéretlenül az arcodba vágja a véleményét. Te pedig először kínosan érzed magad, majd lassan megtanulod elengedni a kérdést.
 

4. Úgy jársz már az oviba-iskolába, mint haza

Először azért fognak rendszeresen behívatni, mert gond van a gyerekkel. Később lehet, hogy rendkívüli szülői értekezletet is összehívnak, ahol a te gyereked lesz a célpont. A pedagógus talán igyekszik majd megértő lenni – vagy legalábbis úgy tenni, mint aki megértő –, a többi szülő azonban már nem biztos, hogy ilyen empatikus lesz. Egyszer mindenképp a fejedhez fogja vágni valaki, hogy „Ne hidd, hogy ebben az iskolában csak nektek vannak jogaitok!” .


5. Féltékeny leszel a nem ADHD-s gyereket nevelő szülőkre

Tudod, hogy nem kéne. Utálod is magad miatta. Mégis féltékeny vagy azokra, akik anélkül tudnak a gyerekkel végigmenni az utcán, hogy mindenki megbámulná őket, akiknek nem kell szemlesütve belépniük az iskola kapuján, és akiknek a lelkére nem nehezedik mázsás súllyal az aggodalom, hogy lesz-e a gyerekükből valaha normális felnőtt.
 

6. Sajnálod a gyerekedet

Sajnálod őt, mert tudod, hogy nem olyan, mint amilyennek mutatja magát. Otthon, jobb pillanataiban te látod a jó oldalát is. Tudod, mennyi szeretet van benne, és mennyire vágyik arra, hogy elfogadják őt. Sajnálod, amikor minden reggel fogadkozik, hogy ma tényleg jó lesz, és te tudod, komolyan gondolja. Annyira szeretnéd, hogy ezt a környezet is észrevegye.
 

7. Egy tonnányi könyvet elolvasol

Felhalmozod az összes létező szakirodalmat a témában, de ez nem hogy segítene, inkább csak még jobban összezavar. Van, aki szerint a gyógyszerezéssel teszed tönkre a gyereket, más szerint azzal, ha nem gyógyszerezed. Minden könyvnek vannak szuper étkezési tippjei – ha mindet megfogadnád, a gyereknek fényevővé kellene válnia. És persze az olyan tanácsok, mint a határtartás és a következetesség, amelyek jól hangzanak elméletben, a gyakorlati megvalósításuk azonban esetetekben igencsak döcögős.


8. A rendszer nem tud veletek mit kezdeni

Hamar rájössz, hogy a rendszer, jobb lehetőség híján, leginkább kivetni próbál benneteket magából. Talán már a bölcsődéből is eltanácsoltak. Az óvodában előbb szépen, majd nagyon határozottan kérik, hogy vidd haza a gyereket ebéd után, hiszen a többieket nem hagyja aludni. Azon se lepődj meg, ha az iskola nagyon hamar javasolja, hogy legyen a gyerek inkább magántanuló.

Ez nem gonoszság. Nem a világ esküdött össze ellenetek. Az erőforrások hiányosak, a személyzet nem elegendő, és egyáltalán: kultúrája sincs még hazánkban annak, hogy kezeljenek egy speciális bánásmódot igénylő gyermeket.


9. Csak te tudod, milyen nagyon lehet őt szeretni

Hiszen ő is csak gyerek. Csacsogós, bújós, szeretnivaló. A szövege imádnivaló, a meglátásai egyediek, pont mint minden más kortársának. A nehézségek és küzdelmek mellett hihetetlenül sok szeretetet is ad. Mégis belefacsarodik a szíved, amikor úgy látod, rajtad kívül mintha ezt senki nem ismerné fel.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: altanaka / shutetrstock

 

Közösségi hozzászólások:
Copyright © 2004-2020. CsaládiNet. All rights reserved - minden jog fenntartva.