A sérült gyermek gondozása alapjaiban nem sokban különbözik egészséges társaiénál. Speciális eltérés a fejlődés ütemének változása, az étrendi vagy egyéb életviteli megszorítások miatt adódik. Meg persze abból, hogy sokkal gyakrabban kell a babával különböző orvosi ellenőrzéseken, vizsgálatokon, ne adj' Isten műtéteken, jó esetben fejlesztéseken megjelenni, ennél fogva ezek a babák többet vannak mozgatva. Ami már önmagában sem túl szerencsés. Minden kisgyermek életének első időszakában rendkívül fontos, hogy minél hamarabb kialakuljon a napirend, a biztonságot jelentő megszokás. Érzelmi stabilitásuk megalapozásához szintén elengedhetetlen, hogy többnyire megszokott környezetükben legyenek, ne érje őket túl sok, számukra még feldolgozhatatlan hatás.
Sajnos, ez sérült gyermek esetében szinte kivédhetetlen, ennél fogva sokkal több időt kell rájuk fordítani, többszörösen meg kell erősíteni bennük a szeretet és a biztonság megtapasztalásának elengedhetetlen élményét.

És ez a kulcsszó: SZERETET.
Amikor a születés után /esetleg később, pl. egy ellenőrzés során derül ki/, az orvos elmondja nekünk, hogy gyermekünk sérült, többnyire a sérülés jellegéről is beszél. Ideális esetben. A védőnő, a gyermekorvos konkrét tanácsokat is tud adni a fejlődési rendellenesség pontos ismeretében a babával való bánásmódra. Ezek nélkülözhetetlen információk, hisz gyakran ami az egyik típusú sérült babának elengedhetetlenül fontos, egy másmilyen sérüléssel élő gyermeknek esetleg káros lehet. Szélsőséges példa a Down-kóros és az autista gyermekekkel való bánásmód különbözősége.

Ami mindannyiuknál egyformán hasznos és segítő hatású: a napi tevékenységen túl a többszöri masszírozás, torna - ebben is érdemes az orvos véleményét kikérni - , az alapfunkciók kifejlődését segítő tevékenységek gyakoribb, de lassabb ütemben való gyakorlása.

A sérült gyermek "elmarad", másképp fejlődik. Csecsemőként kevésbé fogékony, nem figyel úgy, mint más gyermekek, gyakrabban sír, vagy épp sokkal csendesebb, talán túlzottan is az.

S amikor nyugodt, és kézben van, a szülők akkor is nehezebben ismerhetik ki magukat a viselkedésén, reakciói nem egyértelműek, tegnap másként reagált, mint ma, s ha nevet és jókedvű, akkor se néz mindig az anya szemébe... S a szülők megtanulnak örülni egy félmosolynak, egy akaratlagosnak tűnő mozdulatsornak, bízva abban, hogy holnap is sikerül, valóban megtanult valami újat a baba.

Hosszú évek tapasztalatából azt szűrtem le, hogy a legtöbb szülőnek mondhatnak bármit az orvosok, a szakemberek, hihetetlen  szeretettel, akarattal, türelemmel tud  segíteni a szülő az akár reménytelennek tartott gyermeknek is, hiszen ha sérült is a gyermek, nem mindegy, milyen szinten az, mit lehet elérni a fejlesztés során, mennyire lesz majd önálló, s mennyire marad kiszolgáltatott.

Cikksorozatunk a különböző fejlődési rendellenességekkel élő babákat nevelő szülőknek próbál segítséget nyújtani.

Sérült gyermek gondozása és nevelése II.
Sérült gyermek gondozása és nevelése III.
Sérült gyermek gondozása és nevelése IV.