Ahhoz, hogy érzékszerveink tökéletesen működjönek, nagyon sok feltételnek kell teljesülnie: ép agy, hibátlan idegrendszer, jól működő érzékszerv, s egy nagyon fontos feltétel: a tanulás! Mert a tökéletes működéshez az idegrendszernek tanulnia kell, s ezt folyamatos, tudatos fejlesztéssel lehet elősegíteni.
Hogyan segíthetjük ezeknek az érzékszerveknek a fejlődését?

A látás fejlesztése nagyon egyszerű:

• a baba ágya egyenletesen megvilágított, de a közvetlen napsugárzástól védett helyen legyen.
•  Használjunk színes ágyneműt, nagymintás falvédőt, takarót.
• Függesszünk a kiságy fölé cérnán, damilon színes figurákat /célszerű a papír, mert könnyű, mozgatja a légáram/.
• Már a pici babát is vigyük gyakran az ablakhoz, változtassunk helyet a szobában, hogy fejlesszük a térérzék kialakulását.
• Éjjel célszerű árnyékolt fénnyel megvilágítani a kicsi szobáját, így ha ébren is van, a másmilyen fényviszonyok között egészen másként érvényesülő berendezési tárgyak lekötik a figyelmét.
• Ne tegyük ki soha nagyon erős fénynek, s TV-t semmi szín alatt ne engedjünk nézni! Ha felmerül a látáscsökkenés gyanúja, szakorvosi vizsgálat dönti el a teendőket. Érdemes betartani az orvostól kapott utasításokat, még ha sokszor kegyetlenségnek is tűnik /pl. az egyik szem takarása/, mert jelentős javulás érhető el!

A látáscsökkent gyermekek fejlesztése meglehetősen sajátos, hisz a sérülés mértékétől függően az is előfordulhat, ha csak átmenetileg is, hogy a hallása lesz a legfőbb érzékszerve, s a tapintás segíti őt ebben.

Látássérült vagy vak gyermek esetén roppant fontos, hogy mindenről szóban beszámoljunk neki: amit látunk, ami történik körülötte, vele. Szavainkat a keze vezetésével egészítjük ki. Amikor a teendőket végezzük vele, akkor is beszéljünk hozzá, adjunk lehetőséget, hogy megérintse a dolgokat, megtapintsa kezünket, arcunkat, ruhánkat.
Ha öltöztetjük, elmondjuk, hogy mit adunk rá, mondjuk egy kabátkát. Elmondjuk, hogy színes, megnevezzük a színeket, hogy 4 gomb, kapucni van rajta, s hímzett kismackó díszíti az elejét. Közben a kezéhez visszük a kabátkát, s a megnevezett dolgokat sorban megérintetjük vele. Ezt már egészen pici kortól lehet csinálni. Ne legyintsünk rá, hogy úgysem érti! Eleinte valóban nem, de lassan megszokja, megérti a folyamatot, s megtanul a kezével látni. Ha közeledünk hozzá, mindig hangosan beszélve tegyük, egy idő után pontosan tudni fogja, ki az, aki mellette áll. 6-8 hónapos látássérült gyermekeknél megfigyelhető, hogy gyakran kitágul az orrcimpájuk, miközben valamely új helyzettel, tárggyal vagy személlyel ismerkednek: ösztönösen használják a szaglást is!

Rendkívüli módon kifejlődik a látássérült gyermekek tapintása, ezt segíthetjük is: különböző tapintású anyagokat használunk, s mindig megnevezzük, mi az, amit megérintett. Olyan játékokat, mesekönyveket vásárolunk, melyek felülete nem sima, inkább minél mintázottabb legyen, s amíg vezetjük rajta a kezét, vagy már önállóan teszi ezt, mindig mondjuk meg, mit "lát" az ujjával. A térérzék fejlesztésénél hangot adó játékokat, tárgyakat használunk. Ezeket előbb megismertetjük velük, majd később különböző távolságokban és helyzetekben megszólaltatjuk, játékosan kerestetve meg a gyermekkel a tárgyakat.

Sokáig lehet sorolni, milyen apró ötletekkel segíthetjük pótolni gyermekünknek sérült vagy hiányzó érzékszervét! A szülők leleményessége végtelen! S érdemes magunknak is kipróbálni ezeket, bekötött szemmel! Nagyon érdekes tapasztalat lesz. Egészséges gyermekeknél is jól használható módszer a különböző érzékszervek fejlesztéséhez.

• Amikor a gyermek már helyzetváltoztatásra képes, egyenként mutassuk be neki az őt körülvevő dolgokat.
• Alakítsunk ki állandó rendet a közvetlen környezetében, legyen meg mindennek a helye, sokkal kevesebb baleset fogja érni a kisgyermeket. Hihetetlen gyorsan megjegyzi a tárgyak elhelyezkedését, nem fog mindennek nekimenni.
• Az étkezésnél ugyanezek a szempontok irányítsanak minket: a tányérnak, pohárnak, evőeszköznek legyen pontos helye, hogy mindent megtalálhasson edényborogatás nélkül, és engedjük őt megtanulni önállóan enni!
• Itt szeretném kihangsúlyozni azt, amit nem lehet elégszer elmondani: mindig arra törekedjünk, hogy a gyermek mindent megcsinálhasson egyedül, amire csak képes, és még egy kicsit annál is többet!
• Ne sajnálgassuk! Merő kíméletből ne neveljünk magatehetetlen, kiszolgáltatott bábut gyermekünkből!

Biztosan lassabban tanul meg enni a látáscsökkent gyermek, többször borítja ki a poharat, és gyakran fogja visszájáról felvenni az ingét - de meg fogja csinálni! Mint ahogy eleinte a fogkrém is le fog pottyanni a fogkeféről, és a törölköző is leesik - de majd az is a helyére fog egyszecsak kerülni. Bízzunk a saját gyermekünkben! Higgyünk abban, hogy sokmindenre képes, és segítsünk neki elérni, hogy amire képes, azt meg is tegye! Bátorítsuk, biztassuk, és ha valami sikerül, hát hozzuk a tudomására, milyen nagyon büszkék vagyunk rá!

Ami még nagyon fontos! Bármilyen fogyatékkal él is a gyermek, soha ne szűnjünk meg biztosítani őt arról, mennyire szeretjük! Feltétel nélkül, olyannak, amilyen. Tudnia kell, hogy ő épp olyan értékes, egyedi és megismételhetetlen csoda, mint bármelyik másik ember! Mert az!

Sérült gyermek gondozása és nevelése I.
Sérült gyermek gondozása és nevelése II.
Sérült gyermek gondozása és nevelése IV.