Szorongó gyerekek

Egy anyuka azt mesélte nekem, hogy az elmúlt hónapokban sokszor nézték a járványról szóló híreket a tv-ben. Talán túlságosan is sokszor. A 4 éves kisfia ugyanis szó szerint rettegni kezdett és folyamatosan azt kérdezte a szüleitől, hogy ő is elkapta-e a betegséget és ő is meg fog-e halni.

A barátnőm kislánya a karantén időszakában remekül érezte magát otthon a négy fal között. Amikor azonban tavaly nyáron elkezdtek újra játszótérre menni, a kislány szó szerint rettegett a nagy nyüzsgéstől. Ha közelebb lépett hozzá egy gyerek, ő azonnal lépett kettőt hátra. Ha a homokozóban egy kisfiú felé nyújtott egy kis homokformát, ő azonnal szaladt édesanyja karjaiba. Megszokta a távolságtartást és azt, hogy nem találkoznak senkivel. Idegen volt neki ez az új helyzet.

Nowaja képe a Pixabay-en

Ez csak néhány példa arra, hogyan is élik meg a gyerekek ezt az időszakot. És akkor még szó sem esett azokról, akik elvesztették a nagymamájukat, nagypapájukat, vagy esetleg félárvák, vagy árvák lettek.

Az a normális, ha rosszul érezzük magunkat

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna, pszichoszomatikus szemléletű gyerekorvos szerint ebben az időszakban nem kell arra törekedni, hogy mindenki jól legyen lelkileg és ne szorongjunk. Ehelyett érdemes átbeszélni a gyerekünkkel, hogy miért is vagyunk idegesek, feszültek vagy depresszívek.

”Ebben a helyzetben az is normális lehet, ha adott esetben rosszul érezzük magunkat. Legyen szó a munkánk elvesztéséről, vagy arról hogy megbetegszünk, életveszélybe kerülünk, vagy akár egy gyász feldolgozásáról. Ezek mind olyan történések, amelyek megviselnek bennünket, és amelyek szorongással járhatnak. Fontos, hogy ezt hogy kezeljük otthon. Érdemes beszélni róla gyermekünkkel, mondjuk el neki például, hogy azért vagyunk türelmetlenek, mert apa elvesztette a munkáját, és ez egy nehéz helyzet mindenkinek. Ha a gyerek szintjén kap erre egyfajta magyarázatot, akkor már sokkal könnyebb lehet a helyzet, mintha elfojtják a szülők, és csak az indulatok, veszekedések formájában csapódik le.” – mondja a szakember.

Tima Miroshnichenko fotója a Pexels oldaláról

Hozzáteszi, hogy az elmúlt időszakban megnőtt azoknak a gyerekeknek a száma a praxisában, akik táplálkozási problémákkal vagy székletvisszatartással küzdenek, vagyis olyan kisgyerekkori pszichoszomatikus tünetekkel, amelyeket a mostani élethelyzet idézhet elő.

”Előfordult olyan is, hogy elveszítette a család a nagyszülőket. A szülők nem tudták, hogyan mondják meg a gyereknek ezt a veszteséget, vagy, hogy mi legyen a temetéssel, vigyék-e a gyereket és hogy hogyan segítsék őt a gyászfolyamatban. Gyakran akkor keresnek meg, amikor már testi tünetek is jelentkeznek a gyermeknél.”

De nemcsak a legkisebbek, hanem a kamaszok is nehéz helyzetben vannak. Legszívesebben a barátaikkal lennének, mégis be vannak zárva, és hajlamosak sok időt tölteni az online térben. A szakértő szerint emiatt közülük is sokan küzdenek szorongással, vagy depresszióval.

Sharon Snider fotója a Pexels oldaláról

Azt javasolja, hogy ilyen esetben mindenképp forduljunk szakemberhez. Mint mondja, az elmúlt időszakban nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is megnőtt az igény a pszichológusok vagy családterapeuták segítségnyújtására.

”Mindenképp forduljunk szakemberhez, ha a gyerek nincs jól, nem tud aludni, alvászavarai vannak, nem eszik rendesen, vagy napokig nincs széklete. Vagy ha azt érzi a család, hogy nagyon nehezen birkózik a mindennapokkal, nagyon sok a konfliktus, akkor még mielőtt a testi tünetek jelentkeznek, akár egy családkonzultáció keretében is érdemes segítséget kérni.”

Karanténgeneráció

1 éves volt a kisfiam, amikor Magyarországon megjelent a koronavírus. Azóta már több mint 1 év telt el, és a kisfiam számára az a világ legtermészetesebb dolga, hogy még akkor is maszkot veszünk fel, ha kivisszük a szemetet. Az első perctől kezdve utánozni akart, ő maga kérte, hogy rá is adjak, hiszen mindenkin ezt látta.

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna, pszichoszomatikus szemléletű gyerekorvos azt mondja, a legkisebbek a körülöttük levő világot a szüleiken keresztül is érzékelik. Vagyis hogy hogyan bánnak velük, mennyire tudnak a szülők érzékenyen, kiegyensúlyozottan reagálni gyermekükre, vagy a szükségleteit kielégíteni.

”A megterhelt helyzetben otthon összezárva több lehet a konfliktus, de feszültséghez vezethet az is, ha elveszíti a munkáját egy szülő, vagy adott esetben egy családtagtól kell búcsút venni. Egy kisbaba, vagy kisgyerek mindezt megérzi. A mostani élethelyzet pedig a szülés utáni időszakot is megnehezítheti. Egy szülés utáni depresszió például mélyebb lehet, mint a járvány előtt.”

Gustavo Fring fotója a Pexels oldaláról

Kevesebb a szociális interakció

Sok gyerek már abba született bele, hogy az a természetes, hogy keveset találkozunk másokkal és mindenkivel tartjuk a távolságot. Ha kimegyünk az utcára, mindenhol maszkos embereket látunk, nem tudjuk leolvasni a mimikájukat.

”Amikor találkozunk valakivel az utcán egy ismerőssel, a gyerek látja, hogy tartjuk a távolságot, nem fogunk kezet, nem adunk puszit, nem öleljük meg, és ezzel eleve adunk egy mintát. Ha pedig a kisgyerek csak ezt látta, akkor gondolhatja azt, hogy ez a szokványos. Érezheti ilyenkor azt is, hogy óvatosságból tartunk egy távolságot a másik embertől, vagyis ez egy veszélyes helyzet is lehet, és ezért nem megyünk hozzá közel. Az ilyen szituációk által szerezhet benyomásokat arról, hogy a másik emberhez hogyan is viszonyulunk.”

Ijesztő lehet számukra újra találkozni valakivel

Gustavo Fring fotója a Pexels oldaláról

A gyerekorvos azt mondja, hogy mivel sok családban már régóta megváltozott a rokonokkal, tágabb családdal való kapcsolat, és leginkább online tartották egymással a kapcsolatot, ezért ha lehetőség adódik találkozni, az a gyerek számára ijesztő is lehet.

”Egyre több szülő mondja, hogy tudnak már találkozni a nagyobb családdal, a gyerek pedig elbújik az anyukája szoknyája vagy apukája nadrágja mögé, mert szokatlan neki ez a helyzet és nem tud vele mit kezdeni.”

Játszótéri sokk

A játszótéren is egyfajta sokk érheti a gyereket. Sokan ugyanis az elmúlt időszakban nem mentek gyerekek közé, a szakértő szerint a gyerekek számára ijesztő lehet az ottani nagy nyüzsgés.

”Ilyenkor érdemes vele leülni egy padra beszélgetni, és segíteni neki, hogy fel tudja fedezni a játékokat a játszótéren, és adott esetben más gyerekekkel is tudjon kapcsolatot teremteni.”

Kiszámíthatatlanság

Helena Lopes fotója a Pexels oldaláról

Hol jár bölcsibe vagy oviba, hol nem. Nagy a kiszámíthatatlanság, és nemcsak a gyerek, hanem a szülő számára is. Hiszen ő sem tudja, hogy mi lesz a következő héten vagy napon. Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna azt mondja, amikor bizonytalanság van, akkor a gyerek is próbál egy kicsit kontrollálni.

”Egy kisgyerek, amikor azt érzi, hogy nagyon bizonytalan a helyzet, akkor könnyen ahhoz folyamodhat, hogy elkezdi visszatartani a székletét, vagy evési probléma jelentkezik, mert ezeket a területek kontrollálni tudja. Ez legalább az övé, ezt ő irányítja. Mert annyira gyorsan változik körülötte minden.”

Felborult napi rutin

Sok család életében borult fel a napi rutin is.

”Ha otthonról dolgoznak a szülők és ott van mellettük egy ovis vagy kisiskolás gyerek, akkor egy plusz nehézség megszervezni, hogy a munka is meglegyen, együtt is tudjunk lenni, a gyerekkel is tudjanak tanulni. Ez komoly stressz forrás lehet. A szülők nagyon le vannak terhelve, egy óvónő, tanítónő munkájának egy részét veszik át olyankor, amikor otthon vannak.”

Ne szégyelljünk segítséget kérni!

pedro_wroclaw képe a Pixabay-en

Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy ne szégyelljünk segítséget kérni. Mint mondja, azoknál is jelentkezhetnek depressziós vagy alvászavaros tünetek, akik teljesen tünetmentesen estek át a fertőzésen. A karantén és a járvány időszaka pedig azokat is megviselheti pszichésen, akik nem is voltak betegek. Hosszútávon még nem tudni, milyen hatásai lesznek ennek az egésznek, de sokan azt jósolják, hogy a pszichológus igénybevétele a mindennapi élet részévé válhat. Érdemes tehát minél előbb szakember segítségét kérni, ha baj van.

Vigyázzunk egymásra!

Indexkép: pedro_wroclaw képe a Pixabay -en.