”Fogtam a kezét és dúdoltam neki amíg lélegeztetőgépen volt” - Az édesapa már nem élheti meg második fia születését

Egy másfél éves kisfiú totyog egyik szobából a másikba, miközben édesapját keresi. Az édesanya a Családinetnek azt mondta, egyértelműen látszik rajta, hogy felfogta a történteket.

”Keresi őt, és amikor meglátja a holmiját, akkor mondja, hogy Apa. Néha azt is mondja, hogy elment. Ha megkérdezem, hogy hol van, azt mondja angyalka. Képeket és videókat nézünk róla együtt. Napközben jól elvan, körülveszi őt a szeretet.” – mondja az édesanya, akinek most a kisfia és a pocaklakója adja a legtöbb erőt és támaszt. A család tragédiájának történetét az Anyák az Anyákért Alapítvány osztotta meg a közösségi oldalán.

”Álmodtunk egy világot magunknak, és most csak a napok múlását várom, egy porig rombolt „világban” a két fiunkkal.

Úgy érzem, az a jó, ha nem húzom be a függönyöket, hanem beengedem a napfényt, fogadom a család és a barátok kedves szavait, az öleléseket, a bátorítást.

Így nem vagyok egyedül a bánatommal sem, és erőt ad, hogy látom, mennyien szerették a férjemet.”

Az édesanya az első tünet megjelenése óta minden egyes napra tisztán emlékszik. Amikor férjének március 4-én hőemelkedése lett, másnap pedig már lázzal ébredt, nagyon megijedtek. Mint mondja, ki sem mozdultak a lakásból, minden egyéb elfoglaltságot azonnal lemondtak.

”Bejelentkezett tesztelésre, külön alvás, maszk, fertőtlenítés, szellőztetés, ő ragaszkodott hozzá, mindenáron védeni akart minket. Pozitív lett az eredménye.”

Bármennyire vigyáztak, ő is és a gyerekük is elkapta a fertőzést. Mindketten enyhe tünetekkel, pár nap alatt túl lettek rajta, annak ellenére, hogy az édesanya második gyermeküket hordja a szíve alatt. Az édesapa állapota azonban kezdett egyre aggasztóbb lenni.

”11 napja volt beteg, amikor már mentőt kellett hívni. A kórházban azt mondták súlyos, de nem intenzív terápiás. Aztán teltek a napok hullámzott az állapota. Annyira fárasztotta a beszéd, hogy csak viberen tartottuk a kapcsolatot. Aztán egyik nap csörgött a telefon, akkor már 5 napja nem hallottam a hangját, de rossz hírt mondott, rosszabbodott az állapota átviszik az intenzívre. Akkor hallottam utoljára a hangját.....”

Mint mondja, két nappal később az a hír fogadta, hogy rosszul lett ezért azonnal lélegeztetőgépre kellett tenni. Ezután újabb telefonhívás következett. Újra kellett éleszteni. Az édesanya mégsem adta fel a reményt. Az utolsó percig hitt férje gyógyulásában.

”Mivel nekem már védettségem volt, ott lehettem mellette, foghattam a kezét innentől minden nap. Beszéltem hozzá, meséltem az életünkről és az álmainkról. És énekeltem, mert szerette. És vártam mikor mosolyogja el magát, amikor nem jut eszembe a szöveg...”

Mint mondja, egyik nap bizakodtak, a másik nap rettegtek. Az édesanya, amikor csak tehette, ott ült férje ágya mellett, fogta a kezét és halkan dúdolt neki. Bíztatta őt, hogy ki kell tartania, nem mehet el, hiszen annyi tervük, álmuk van, hamarosan megszületik a második gyermekük, akit együtt kell felnevelniük. Sajnos azonban a következő telefonhívással már minden álom szertefoszlott…

”Március 26-án épp készültem a kórházba, amikor csörgött a telefon. A kórház hívott. Elfáradt, nincs tovább......21 nap... 45 éves volt."

Az édesanya a napokban volt ultrahang vizsgálaton, ahol kiderült, hogy férje jól érezte, a második baba is kisfiú lesz.

Az édesapa már nem élhette meg második babája érkezését. Az édesanya a lelki teher mellett anyagilag is nehéz helyzetbe került, a két kicsi mellett egy ideig biztosan nem fog tudni visszamenni dolgozni.

Az Anyák az Anyákért Alapítvány arra kéri mindenkit, hogy aki tud, segítsen a családon.

Anyák az Anyákért Alapítvány

MagNet Bank 16200120-18534991

Ha külföldről utalnál:

SWIFT: HBWEHUHB

IBAN: HU 61 1620 0120 1853 4991 0000 0000

A közleménybe írjátok be: A világunk nélküled projekt

Indexkép: Irina Iriser fotója a Pexels oldaláról