Katalin egyedül neveli 8 éves kislányát, Annabellát. Egy háztartásban élt velük édesanyja, a 70 éves Erzsébet is. Katalin azt mondja, folyamatosan fertőtlenített mindent és kizárólag FFP2-es maszkot hordott mindenhol. Mégis utolérte őket a vírus…

Sírva idézi fel a történteket. Még mindig nehezen veszi a levegőt és sokat köhög, de az interjúra a fizikai és lelkiállapota ellenére azonnal igent mondott. Azt mondja, nagyon sok vírustagadóval és érzéketlen emberrel találkozott, akik gúnyolódnak az egészen. Nekik üzeni, hogy a koronavírus nagyon is létezik, és reméli, hogy az ő példáján keresztül sokakhoz eljut az, hogy ez nem egy puszta nátha, ahogy sokan gondolják. Fényképet magukról nem szeretett volna mutatni, a rosszindulatú emberek miatt.

Az édesanya képe kislánya rajzáról

2021. március 12.

”Reggel elvittem a lányomat az iskolába, de már akkor olyan furcsának éreztem a gyomromat. Arra gondoltam, hogy biztos valami rosszat ettem. Aznap a munkahelyemen mindenkit leteszteltek, mert többen is elkapták a vírust. Még viccelődtünk is a kollégáimmal, mert néha köhintettem egyet, hogy na, biztos pozitív lesz a tesztem. A tesztelés után egyre fáradtabbnak éreztem magam, már nem tudtam koncentrálni a munkámra sem. Korábban jöttem el, felvettem a lányomat az iskolánál és hazamentünk. Alig bírtam bevonszolni magamat a házba, remegtek a lábaim, amikor felmentem a lépcsőn.”

Mint mondja, azonnal le is feküdt aludni, azt gondolta, hogy csak ki kell aludnia magát és jobban lesz. De sajnos nem így lett.

2021. március 13.

”Délután 2 óra körül telefonáltak, hogy pozitív lett a tesztem. Rögtön maszkot húztam, de tudtam, hogy már késő, hogy megóvjam édesanyámat és a kilányomat. Valahogy mégis ösztönösen a maszkhoz nyúltam, kimentem a házból és sírva fakadtam.”

Aznap már más tünetei is lettek: torokfájás, hőemelkedés. Elkezdett C és D vitamint szedni és sok teát ivott. Mint mondja, lehetetlen volt teljesen bezárkóznia, mert a wc-t és a fürdőszobát mindannyian használták, de amihez csak hozzáért, mindent fertőtlenített.

Fotó: ivabalk képe a Pixabay-en

2021. március 14.

”Bezárkóztam a hálószobába, csak szükség esetén mentem ki onnan. A kislányom azelőtt mindig velem aludt, most ki kellett költöznie a másik szobába.”

2021. március 15.

”Egyre jobban köhögtem, de még mindig nem volt lázam.”

2021. március 16.

”Felhívtam az orvosomat, hogy közöljem vele az állapotomat. Telefonáltam a kislányom orvosának is, aki azt mondta, hogy felír a lányomnak vitaminokat. Ezután hívtam édesanyám háziorvosát is, aki csak azt hajtogatta, hogy maradjunk karanténban, édesanyám szedjen vitaminokat és ne találkozzunk a lakásban. Mintha ez olyan egyszerű lett volna. Édesanyámnak több betegsége is volt, többek között asztma és szívbetegség. Az asztmája miatt állandóan köhögött, nehéz volt megállapítani, hogy más-e a köhögése, vagy, hogy gyakoribb-e.”

2021. március 17.

”Délután felhívott az orvosom, antibiotikumot, köhögéscsillapítót és véralvadásgátlót írt fel.”

Katalin még aznap bejelentette lányát és édesanyját PCR tesztre is, amire március 18-án került sor.

2021. március 18.

”Lányom keresztanyukája vitte el édesanyámat és Annabellát tesztre. Közben az orvosom újabb gyógyszereket írt fel, mert egyre rosszabbul kezdtem érezni magamat. Estére felment a lázam és sajnos édesanyám is belázasodott. Pár napja már mondtam neki, hogy mintha más lenne a köhögése, de ő csak legyintett. Hirtelen olyan rosszul lett, hogy már az ágyból se tudott kikelni, egész éjjel segítettem neki, miközben én is küzdöttem a légzési nehézséggel.”

2021. március 19.

Polina Tankilevitch fotója a Pexels oldaláról

”Hívtam édesanyám orvosát, aki felírt neki gyógyszereket. Közben megérkezett a tesztek eredménye, mindkettő pozitív, de ezen nem is lepődtem meg. Annabella nagyon megijedt, de nyugtattam őt hogy ő teljesen tünetmentes, nem lesz semmi baja. Édesanyám viszont egyre nehezebben vette a levegőt, ezért kihívtam a mentőket. Megvizsgálták és úgy döntöttek, hogy beviszik. Édesanyám nem akart kórházba menni, mindig attól félt, hogyha egyszer kórházba kerül, akkor ő onnan már biztosan nem jön haza…”

Katalin egyedül maradt kislányával, próbált pihenni, de nem lett jobban.

”Közben anyu hívott mérgesen, amiért kórházba küldtem. A háttérben hallottam a nővért, ahogy kérdezte, hogy én is beteg vagyok-e, mert hallja, hogy fulladozva veszem a levegőt.”

2021. március 20.

”Megint hívott édesanyám. Mondtam Neki, hogy vigyázzon a telefonálgatással, ne erőltesse meg magát, de erre megint csak legyintett. Közben itthon egyre rosszabbul lettem, már a mosdóba is zilálva mentem ki.”

2021. március 21.

”Reggel, ahogy kikeltem az ágyból, kapkodtam levegő után. Gyorsan felhívtam Annabella keresztszüleit, ők már átestek a fertőzésen. Megkértem őket hogy vegyék magukhoz a lányomat. Kihívtam a mentőket. A vizsgálat után azonnal bevittek a kórházba. Sürgősségi osztályra kerültem ahol oxigénmaszkot kaptam, csináltak tüdő CT-t és utána felvittek az egyik osztályra. Teljesen magamon kívül voltam, nem emlékszem mindenre csak arra, hogy infúziót kaptam és oxigénmaszkot. Este hívott anyukám, hallottam a hangján, hogy romlott a légzése, mondtam Neki, hogy kímélje magát, ne telefonálgasson. Szinte egész nap aludtam, kavarogtak a gondolataim, aggódtam a lányom és édesanyám miatt.”

Anna Shvets fotója a Pexels oldaláról

2021. március 22-24.

”Napokon keresztül teljesen más dimenzióban éreztem magam. Alig tudtam eljutni a mosdóba. 1,5 nap alatt egy banánt tudtam megenni. Bárhogy feküdtem, mindenem fájt. Néha felhívott anyukám, de 1-2 percnél tovább egyikünk sem bírt beszélni.”

2021. március 25.

”Ma reggel, 6:53-kor hívott édesanyám utoljára. Azt mondta megfullad, nem tud lélegezni, én pedig csak annyit mondtam Neki, hogy a nővéreknek szóljon, aztán megszakadt a vonal. Ezután lélegeztetőgépre került, de sajnos ott sem javult az állapota, a szíve is nagyon gyenge volt.”

2021. március 26.

”Kezdtem jobban érezni magam. 1-2 órán keresztül már tudtam maszk nélkül levegőt venni. Azt hajtogattam magamnak, hogy túl kell élnem, mert a lányom várja, hogy hazamenjek.”

2021. március 27.

”Maszk nélkül aludtam, ezt 6:39-kor meg is írtam boldogan a testvéreimnek. 7:35-kor telefonált az unokahúgom. Vége, ennyi volt, anyum 26-án este 10-kor meghalt. Felkiáltottam, beszaladt egy nővér, kérdezte mi történt, én meg csak zokogtam. Felajánlotta a nyugtatót, de nem kértem. Csak arra gondoltam, hogy a lányom miatt nekem haza kell jutnom innen.”

2021. március 30.

”Végre hazaengedtek. Utólag tudtam meg, hogy én sokkal rosszabb állapotban voltam akkor, amikor bevittek a kórházba, mint édesanyám. Nem tudom mi mentett meg, a gyógyszer, egy csoda, Isten, vagy más, de kaptam egy új esélyt az életre, hogy hazatérhessek a lányomhoz.

Szörnyen nehéz volt elmondani Neki, hogy a nagymamája már nem jön haza a kórházból. Először értetlenül nézett rám, aztán elkezdtek potyogni a könnyei. Elmondtam Neki hogy holnap lesz a temetése, ő azt felelte hogy jönni szeretne. Aznap este lerajzolta a nagymamáját, a lap túloldalára pedig egy köszönőlevelet írt Neki.”

Az édesanya képe kislánya búcsúleveléről

”Mama, köszönöm hogy velem voltál és köszönöm hogy vigyáztál rám, amikor anya dolgozóba ment és köszönöm hogy mikor még nagyon rossz is voltam, Te ezt kibírtad türelemmel. Szeretettel, Annabella.”

2021. március 31.

”Borzasztó volt a temetés. Ott álltam légzési nehézséggel, a 8 éves lányomba kapaszkodva, könnyes szemmel, alig bírtam megállni a lábamon, a temetés végére pedig már zilálva lélegeztem. Nagyon nehéz most is, de a lányom miatt fel kell épülnöm ebből a rémálomból.”

Az édesanya képe kislánya rajzáról