Magát az alacsony vércukorszintet újszülöttekben nehéz definiálni, mert egy önkényesen kiválasztott érték nem alkalmas arra, hogy minden újszülött kóros állapotát előrejelezze, akinél ezt az értéket mérik. Több vizsgálat is arra a következtetésre jutott, hogy nem létezik egy specifikus érték vagy egy specifikus időintervallum amely alapján előrejelezhetőek lennének a klinikai tünetek vagy az idegrendszeri károsodás. Leggyakrabban az 1,6 mmol/l-t gondolják az alsó határnak az első 2 órában, majd ezt követően valahova a 2,2-2,6 mmol/l közé teszik az alsó normál értéket a tanulmányok.

Érdekességképp a glükóz az agy energiaellátásának 70 %-át adja az első napokban, és az agy kapja a glükóz ellátásunk 50 %-át.

A várandósság alatt a méhlepényen keresztül az édesanyák keringéséből származó glükóz folyamatosan elérhető a magzat számára, ezért a magzatnak nincs szüksége nagy mértékű saját glükóz termelésre. Főként a III. trimeszter során azonban a fejlődő magzat nekiáll energiát raktározni későbbre, mikor szüksége lesz rá. A magzat a folyamatosan elérhető glükózból az azonnal felhasznált mennyiségen kívül glikogént épít és ezt a glikogént az izomban és a májban fel is halmozza. Minél korábban (például ha koraszülött) vagy minél kisebb súllyal születik meg egy újszülött, annál kevesebb ideje és kevesebb alapanyaga volt ezeket a raktárakat kiépíteni. Születéskor a magzat leválik az anyai keringésről és már nem kap vért a méhlepényen át. Emiatt a folyamatos vércukor ellátásról át kell állnia időszakos, váltakozó ellátásra, melyet az etetések során kap és a köztes időben pedig meg kell tanulnia felhasználni a meglévő készleteit a glükóz termeléséhez, hogy fenntartsa a megfelelő vércukorszintet folyamatosan.

Az újszülött agytérfogata a testéhez viszonyítva sokkal nagyobb, mint a későbbi életkorban bármikor, és az agy fő tápláléka a glükóz, ezért kiemelten magas ilyenkor a glükóz szükséglet.

Az újszülöttben a májenzimek aktivitása még alacsonyabb az első napokban, pedig a májenzimek fogják működtetni a glükóz felépítést és lebontást. Ezek a tényezők mind hozzájárulnak a kezdeti normál vércukorszint csökkenéséhez. Születéskor egy rövid ideig fennmarad ez a normál vércukorszint, majd a születést követő 2-4. órában elkezd csökkenni és 4 óra múlva már közel normalizálódik, 3 nap alatt beindul és alkalmazkodik az anyagcsere az édesanyától levált keringéshez és normál körülmények között nem lehet már kóros értéket mérni. Ez az átmeneti vércukorszint csökkenés gyakori és minden emlősben megfigyelhető a születést követően, általában önmagát korlátozó jelenség, mely nem jár tünetekkel és része a születést követő élethez való alkalmazkodásnak.

Rizikófaktor nélküli, érett, normál súlyú, tünetmentes újszülöttekben az alacsony vércukorszint kizárására általában felesleges és káros vércukorszintet mérni, hiszen a hipoglikémia születés után 2-3 órán belül spontán rendeződik és nem okoz későbbi kóros tüneteket vagy idegrendszeri károsodást.
A normál vércukorszint fenntartásában fontos, hogy születés után biztosítsák az aranyórát.

Ez azt jelenti, hogy az édesanya háborítatlanul együtt lehet az újszülöttjével lehetőség szerint bőr-bőr kontaktusban, csak egy pelenkában, betakargatva, összebújva. Ezáltal a szülés után kevesebb stressz éri az újszülöttet, megnyugszik, az energiafelhasználása csökken, és az édesanya testének melege segít a baba melegen tartásban, mely szintén energiaigényes folyamat. Fontos, hogy lehetőség szerint korán 30-60 percen belül kezdődjön meg az első szoptatás, magától már az aranyóra alatt szopizhat az újszülött és erre képes is. Részesüljön az újszülött igény szerinti kizárólagos szoptatásban a korai éhségjelek figyelembevételével és ez folytatódjon 10-12x 24 óra alatt az első napokban.

Az igény szerinti szoptatás fedezi az egészséges, érett, megfelelő súlyú, rizikófaktorral nem rendelkező újszülöttek vércukor szükségletét, ha pedig mégsem fedezné vagy kicsit huzamosabb idő kimaradna a szoptatások között valami oknál fogva, akkor az újszülöttben beindulnak az alternatív energia utak, melyek egyéb tápanyagokból cukrot termelnek és fenntartják a megfelelő vércukorszintet, így rutin pótlásra nincsen szükség. Szájon át táplálható újszülöttnél víz vagy cukros víz adása feleslegesen elveszi az értékesebb összetételű anyatejtől a helyet, a cumi pedig csökkentheti a mellrekerülések számát, amely hosszú távon a tejmennyiségre is negatív hatással lehet, így lehetőség szerint kerüljük a cumit, különösen az első hetekben.

Ha a szoptatás valami miatt nem kivitelezhető, fejéssel a saját édesanya lefejt teje, donor tej vagy ha az előzőek nem elérhetőek, tápszer adható szájon át szoptatásbarát módszerrel. Tekintettel arra, hogy a kolosztrum, vagyis az előtej az első napokban még kis mennyiségű, ezt egy kanálból vagy fecskendőből is könnyedén oda lehet adni az újszülöttnek, azonban a kis mennyiség ellenére kiemelten fontos a vércukorszint fenntartásában is, akárcsak a fertőzések elleni védekezésben vagy a későbbi megfelelő bélflóra és emésztés kialakításában, tartalmaz olyan anyagot, mely megköti a kórokozókat és amely nem engedi azokat a bélfalhoz kötődni, csökkenti az allergiás megbetegedések számát és még sorolhatnám.

Összefoglalva

Tehát azt érdemes megjegyezni, hogy ha nincs hajlamosító tényező, mely az újszülött vércukor háztartásának zavarát előrejelzi, akkor egészséges, érett, normál súllyal született újszülöttben tünetmentesen felesleges a vércukorszint szűrése és rutin pótlás adása.

Dr. Nagy Dóra Zsuzsanna

Forrás: Gyógyhírek