Amikor Macit megláttuk, azt mondtuk: „ilyen nincs”. De mégis. A sátoraljaújhelyi gyepmester tájékoztatása szerint egy trágyadombról hozta el ezt a bernáthegyi jellegű, kb. féléves kutyát. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen állattartó rászolgálna a büntetésre…

A kutyának csak az első két lába volt tiszta. Hogy csinálta? Rejtély!
A hátán, a combján a szőr olyan volt mint egy paróka, de közelebbről nézve, főleg amikor elkezdtük róla lenyírni, inkább mint egy kókusz lábtörlő. Tele volt kullanccsal, csicsókával, bolhapetével. Az arca, füle fekete ragacs volt és úgy bűzlött, hogy - mivel fájt a füle és elvittük az állatorvoshoz - ki kellett utána a rendelőt szellőztetni.
Maci különben nagyon helyes, igen lesoványodott, ám jó étvágyú  lakli kamasz volt.

Elkezdtük lenyírni a szőrét, de nem értünk a végére, mert közben jelentkezett egy hölgy Bánrévéről, hogy érdekelné őt a kutya, még ilyen állapotban is.
És tényleg, eljöttek, hoztak nyakörvet, pórázt, tálkát, rágcsálni valót, játékot. (Hozzánk ilyen felkészülten általában nem szoktak kutyáért jönni!?) A kocsiban egy takaróra feküdhetett!!! A hölgy nagyon helyes volt, mert azt nyilatkozta, hogy ápolónőként ő már semmin sem lepődik meg.

Szóval, elvitték Macit, aki a Pepsi nevet kapta. Azóta több e-mailt váltottunk, amelyekből megtudtuk, hogy a kutya remekül beilleszkedett, még a macskát sem bántja, hagyta a szőrét lenyírni, és még álmában is csóválja a farkát. Lassan megszokta már az autót, de a Sajóban fürödni még nem akar.

betöltés...